Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172 országos ülés jannAr 2S 1886, 283 legnagyobb része nyáron kiszárad, tehát a haltenyésztésre a priori nem alkalmas.Itt a méhészet (Felkiáltások: Göndöcs! Derültség), melynek ismét az áll útjában, hogy sok vidéken nyáron át szárazság uralkodik, a mező virágai eltünedeznek és egy a tropicus vidékekre emlékeztető vegetatio szünet áll be, a méhecskék pedig ennek folytán éhezvén, (Derültség) megeszik nyáron át azt a mézet, a mit tavaszszal gyűjtöttek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Es itt végtére a rizstermelés, mely ha egyes öntözhető termékeny lapályföldnek jövedelmeit még fokozhatja, de cserében érte mesterséges mocsarakat teremt, melynek miasmái ugy sem egészséges éghajlatunkat csak még egészségtelenebbé tehetik. Pedig csak a méhészet, selyem és haltenyésztés kiadástöbblete a rendes költségvetésben 26,950 forintra van fölvéve, ehhez járul az átmenetikiadásokközt 35,000 frt selymészeti orsók vételárára és ezzel szemben a gyümölcsészetre 1000 forintot, mond egy ezer forintot találok praeliminalva. Szeretnek a t. házban némelyek jajgatni a felett, hogy a társadalom semmit sem tesz, mindent az államtól vár és ezért szükségesnek tartom azt indokolni, miért kérem én az államsegélyt a gyümölcsészet számára, átengedvén szívesen a selyemtenyésztés iránti gondoskodást a társadalomnak. Német- és Francziaországban léteznek nagy faiskolák, melyek hitelességgel birnak és melyek képesek a rendes gyümölcsfa-szükségletet előállítani, nálunk igen kevés a faiskola, hitelességük, tisztelet a nagyon ritka kivételeknek, teljesen hiányzik, mert leginkább nem az ügyszeretet, de a puszta speculatio müvei, ezen iskolák még a rendes szükségletet sem képesek szállítani, annál kevésbé a phylloxeravész által előidézett nagyobb gyümölescsemete szükségletet. Az okszerű gyümölcs^atenyésztés egyik fő feltétele az ültetendő gyümöcsfajok kiválasztásában áll. Ha hamis f jt kapunk az iskolából, mely nem az illő helyre való vagy nem termékeny faj, akkor négy évi munkavesztegetés után, midőn először terem, ott állunk vele, hogy a fát ki kell dobni és mással helyettesíteni vagy legalább beoltani és ha akkor ismét hamis fajt kapunk, nem képzelhető, hogy ennyi csalódás és baltapasztalás után a gyümölcstenyésztésről végkép le ne mondjunk. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Oly locus credibilisre van szüksége az okszerű gyümölcstenyésztésnek, mint a káptalanok voltak a régi időben a nemességi és egyéb okmányokra nézve ezen locus credibilis garantiáját én egyedül egy állami intézményben találom, azért folyamodok az államhoz, mert ezt a hitelességet a társadalom vagy a gazdasági sportsmen ékből álló magán társulatok meg nem adhatják. Voltak és vanak hazánkban hires gyümölcsészek, kiknek hire hazánk határán túl terjedt. Sokat tettek és tesznek az illő gyümölcsfajok gyűjtése és hiteles terjesztésében, de nemcsak működésük, de gyűjteményük fennállása is az emberi élet rövid tartamához van kötve. Ott volt Nógrádmegyében Tolmányon Szentiványi Márk e század első felében. Gyümölcsöse a fajoknak valódi kincstára volt. Örököse, mint beszélik, amint az örökséghez jutott, kivágta e megbeesülhetlen gyümölcsöst és luczernást csinált belőle. Elég, e kert többé nem létezik. Ott volt továbbá Urbanek kanonok, ha nem csalódom, Pozsonyban; létezik e még kertje? Ott van végtére élő gyümölcsészeink legj élesebbik ének egyike, Bereczki Máté (Éljenzés a szélső baloldalon), ki tán 2 év előtt gyümölcsjegyzékében fölszólítja a közönséget, szerezze meg magának valamelyik gyümölcsész egész gyűjteményét, mert nem tudja jövő évben létezik-e még gyűjteménye. Ily viszonyok közt vagy az állam közvetlen oltalma alá veszi az ily gyűjteményt és azt rábízza egy elismert szakférfira, ki életét a gyümölcsészetnek szentelé, kinek nem csak becsületessége és kötelességérzetében számíthat, vagy mint egy ephemer tünemény ily kert létesül és amint legjobban virágzásnak indult, egyszerre a tulajdonos elhalálozása vagy csak elköltözése által egyszerre elvész. Azt hiszem, bőven indokoltam, miért szükséges itt nem csak az állam pénzsegélye, de főleg garantia képessége is és most áttérek azon feleletekre, melyeket, gondolom, 2 év előtt a minister nr ily indítványokra adott. A t. minister ur utalt a községi faiskolákra, melyek a papíron csak létesültek is, legalább létesítésük szigorú elrendelését olvastam a megyei hirdetőkben , de mindeddig csak egy helyütt volt alkalmam néhány megkapált tövű sor ojtványt látni e név alatt. A mit a többi községekben faiskolának neveznek, azt én e névvel meg nem tisztelhetem. Néhány elmohosodott szilvatörzs évekig várjon az oltásra, elhagyott vályogvetőhelyeken létei érti küzdelmet folytat a borzanggal és a szomszéd akáczfák gyökhajtásaival, mig végre az utóbbiak győzedelmesen véget vetnek szomorú életének. (Derültség.) Egyébként, ha nem csalódom, e szánalomra méltó növényeken kellene az iskolagyemlékeknek az oltást megtanulni az iskolamestertől, ki többnyire azt maga sem tudja. Nézzék meg az ingyen beretvált drótosok arczát, melyeken tudvalevőleg borbélyinasok első gyakorlati tanulmányaikat végzik, ugy összevág dosva és megnyúzva néznek ki majd e szegény fák is, hogy lehet azoktól várni, hogy egészségesek maradjanak és jó nemes gyümölcsöt teremjenek. Egy országos gyümölcsészeti intézet létesítésére van okvetlen szükségünk, mely állna egy gyümölcskisérieti telepből, mely kiválólag az ok36*