Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-172
172. orsíAgoK ülés január 29. 1886. ggj szeresét hozza be azon jövedelemnek, melyet a legjobb buzatermőföld nyújt az eddigi rendszer mellett. Közel áll tehát az a kérdés, hogyan esik az, hogy gazdaközönségünk nagyobb mérvben nem fordult eddig a kendertermeléshez. Ennek magyarázata szerintem abban volt, hogy a kender nyers állapotában, a mint a földről letaroltatik, nem képez kész árúczikket, hanem annak még kiáztatási, kikészítési processu ű on kell keresztülmennie. De a most nálunk gyakorlatilag elterjedt házi áztatás és művelés mellett oly ezikket, mely a világpiaezon versenyképes legyen, nem nyerhetünk és azt csakis áztatási és kendermívelo telepek útján lehet előállítani. Már pedig ilyenek előállítására az egyes gazda a legritkább esetekben lehet indíttatva, még ha tőkével rendelkeznék is, mert alig van gazdrs, a ki egymaga annyi kendert képes lenne termelni, hogy egy műáztatónak a szükséges táplálékot folytonosan meg tudja "adni. Pedig ha ilyenek létesíttetnének, a gazdaközönségben a termelési kedv megvan, ezt saját tapasztalatomból mondhatom. Felvettetett ugyanis az eszme, hogy állittassék fel egy kenderáztató és — a minek ezzel kapcsolatban kell járni — ken lerbeváltó-hivatal az Alföld egyik nagyobb városában, a hol mind a napszám, mind pedig a közlekedési viszonyok teljesen kedvezők erre. Tájékozás végeit a környék termelői hez ez ügyben felszólítás intéztetvén, az első felszólításra több mint száz gazda kötelezte magát évente több mint 1,600 holdon kendert termelni a felállítandó kenderáztató és beváltó intézet számára. Ezen ajánlatok közt vannak olyanok is, t. ház, melyek 50, 60, 100, sőt 200 holdra is szóknak. Szerintem tehát a kendertermelés előmozdítása érdekében az államnak az volna feladata, hogy nagyobb kenderáztató és beváltó telepeket létesítsen a kendertermelésre alkalmas vidékek egyes góczpontjain. Azonban daczára annak, hogy az a meggyőződésem, hogy az első kezdő évek után okvetlenül kifizetné magát az ezekbe fektetett tőke az állam kezelésében is, miután tudom azt, hogy egy ily telep létesítése körülbelül 150—200 ezer forintot vesz igénybe és hogy legalább is ennyi, sőt több is kell forgó tőkére, a kender beváltására, ennélfogva a mai pénzügyi viszonyok közt nem tartom indokoltnak, hogy ezt az állam teljesen a maga vállára vegye. (Helyeslés jőbbfélől.) Ugy hiszem, hogy arra az esetre, ha az állam némi kedvezményben és támogatásban részesítené őket, akadnának szakképzett és tapasztalt s e téren már eredményeket felmutatott vállalkozók, kiknek megvan a kellő tőkeerejük arra, hogy ily telepet létesítsenek. És én azt hiszem, ha az állam bizonyos kedvezményeket nyújtana, ennél jobb helyre alig tehetné azt a pár ezer forintot, a mely ez által évenként igénybe vétetnék. Hogy minő kedvezmények volnának a vállalat KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VIII. KÖTET. létesítése végett nyújtandók, ezt megítélni nem az én feladatom, mert erre csakis az hivatott, a ki e kérdéssel komolyan foglalkozik, tudniillik a szakminister. A kedvezménynyujtásnak több módja van. Lehet, hogy az állam bizonyos számú részvényekkel vesz részt a vállalat létesítésében, a mint ez több iparvállalatnál is történt, vagy pedig azon 200 —300 ezer forintnyi forgó tőkét, a melyre az ilyen vállalatnak szüksége van, a kellő biztosíték és ellenőrzés mellett rövid lejáratú kölcsönökben kamat nélkül bocsátja rendelkezésére a vállalatnak. Meg vagyok győződve, hogy — különösen ha az érdekeltségbe maguk a termelők is, habár csak kis mértékben — bevonatnának s ha azon törvényhatóságok és városok, a melyek területén az ily telepek létesítendők, a szükséges területek felajánlásával segítenék elő az ügyet — az ilynemű kedvezmények nagyban előmozdítanák az ily vállalat létes tését. A t. ininister ur a nélkül, hogy az 1886-ikévi budget egyensúlya legkevésbé is megzavartatnék, talán abba a helyzetbe jut, hogy ha túlságos elfoglaltsága folytán most nem is, de talán később időt v ehet magának arra, hogy e kérdéssel komolyan foglalkozzék. Eddig tapasztalt ügyességéről fölteszem, hogy fog találni módot arra, hogy esetleg még ez év folyamán az országban egy vagy több ily telepet létesítsen. Én erre kérem fel a t. minister ur figyelmét, különben pedig a tételt meg szavazom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! A gyű mölcsészet, mezőgazdaságunk e mostoha gyermekének érdekében vagyok oly bátor a t. ház türelmét egy időre igénybe venni. Nem riaszt vissza ettől a t. ministerelnök ur által az általános vitánál felhozott két vád sem. Az első, hogy itt ez oldalon mi a ház drága idejét túlságosan igénybe veszszük, a második pedig, hogy itt ez oldalon ülnek azon tékozlók, kik mostoha pénzügyi viszonyainknak okozói. Azt hiszem, hogy távol áll e tárgy, a gyümölcs, minden politikától, a mennyiben Paris és Teli Vilmos ideje óta a politikában nem szerepel. Tehát pártkérdésre egészen alkalmatlan. És ezért e tárgyban kérem engem egészen pártköteléken kivül állónak tekinteni és ha bőn az, a kisbirtokos nép érdekében e ház drága idejét fecsérelni, vagy még nagyobb bűn a phylloxera által veszélyeztetett szőlővidékek munkás lakói érdekében egy aránylag nem túlságos összeggel költségvetésünk terhelését indítványozni, kérem azt a pinczehelyi kerület képviselőjének bűnlajstromán följegyezni, másrészt azonban arra tekintettel nem lenni ez egyszer, hogy erről vagy a túloldalról szólal fel az indítványozó. Ezen előleges kijelentés után magára a tárgyra térek. A múlt évi őszi gyümölcs-kiállításon volt alkalmunk bámulni némely vidékek. például Kecskemét és Nagy- Kőrös városok renge30
