Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-172

172. orsságos ülés január 29. 188fi 265 hogy constatalom hogy az esemény, melyet ugy tüntetnek fel, mint a miből Magyarország regeneratiója következik, nem verte fel azon hullámot, mely mindjárt az első költségvetés tárgyalásánál dominált volna. Most iparkodni fogok, hogy az általános vita eddig felmerült tárgyaival, a mennyire lehet egész rövidséggel foglalkozzam. Mindenek előtt üdvözölnöm kell Enyedy Lukács t. képviselőtársam tegnapi beszédét, (Éljenzés a szélső baloldalon) melylyel bebizonyította, hogy igen jól érti hivatását és a jól átértett helyzetből kiindulva, rámutatott^ hogy miről kell most e házban szónak lennie. O felvetette azt, a mi valósággal időszerű, azt a kérdést, vájjon áll-e az, hogy Ausztria valósággal fogyasztója-e Magyarország nyersterményeinek s hogy az oly mérvben lenne, hogy a magyar kereskedelmi és gazdasági politikát arra kell alapítania. Az eredmény negatív. Mi nem hallottunk még a ház túlsó oldaláról oly hangot, mely tüzetesen felelt volna azon érvekre és számokra, melyekkel Enyedy Lukács tegnap állítását bebizonyította; mert a mit Ordódy Pál t. képviselőtársam felhozott, nem egyéb, mint coneret példa annak bizonyítására, mit Enyedy Lukács képviselőtársam állított, midőn mondta, hogy Ausztria inkább a közvetítő, mintsem a fogyasztó szerepét játszsza és a t. képviselőtársam párisi juhai egyenesen azt bizonyítják, hogy az arlbergi vasúton Ausztrián keresztül szállíttatik a magyar nyerstermény Parisba. Ha már idáig mentem, megjegyzem, különösen a túloldal fiatalabb tagjaival szemben, a kik beleélték magukat abba, hogy a közjogi ellenzék álláspontját sajátságos módon fogják fel és interpretálják, hogy a függetlenségi párt, midőn az ország önállóságára és függetlenségére törekszik, soha sem törekszik arra, hogy Ausztria vagy bármely más szomszéd állam felé chinai falat állítson, hanem arra, hogy saját ügyei és életérdekei felett gyakorolja a maga teljes befolyását; (Helyeslés a szélső bal oldalon) jól tudja, mikép áll az alku akkor, amidőn minden fél gyakorolhatja saját jogait és ha mindenik tökéletes rendelkezési joggal bir és hogy mikép alakul a tárgyalás és alku akkor, a midőn az egyik fél — mint Magyarország jelenleg — meghajolni, illetőleg saját érdekeit feladni kénytelen, a szomszéd ország érdekeivel szemben. (Ugy van!a szélső baloldalon.) Erről az oldalról, a mennyire én az állításokat és a törekvéseket ismerem, soha sem állíttatott ridegen az, hogy Magyarország önállóságának és függetlenségének elérése pillanatában minden szomszéd állammal, tehát Ausztriával is, kereskedelmi és vámszerződés köttessék. Á mit mi és pedig jogosan követelünk, az az, hogy midőn ilyen alkudozásokba megyünk, az a fél. melylyel alkuszunk, tökéletesen meg legyen győződve arról, hogy mi saját érdekeink szempontjából tökéletes * KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VILÍ.KÖTET. rendelkezési joggal bírunk. (Helyeslés a ssäső bal oldalon.) Ez az, a mit ez irányban kifejezni óhajtottam. Jelentékeny beszéd ugy a hatásra, mint a formára és tartalomra nézve, volt az, a melyet Lyka Döme képviselőtársam tegnapelőtti napon mondott. Különösen kell őt üdvözölnöm azért, hogy az ő álláspontjából felemelte szavát ama törekvés ellen, a mely Magyarországon nem csak a mezőgazdasági sphaerában, hanem mindenütt észlelhető, a mely szerint Magyarországon most már minden gazdasági intézet, az erdészeti academia, szóval minden intézet azzal az érveléssel áll elő, hogy helyeztessék el a fővárosba, mert egyedül a főváros az, a mely az illető tanerőknek megadja a módot a továbbképzésre, a tudomány mívelésére. Ez t. ház, külö nősen azóta lüktet élénken, a mióta ^éesben a gazdasági oktatás ügyét az egyetemi alapra óhajtották fektetni, midőn a „Hochschule für Bodencultur" jött létre. Ezen iránynak én, t. ház, határozott ellensége vagyok és pedig nemcsak azon okokból, melyeket Lyka Döme t. képviselőtársam igen helyesen emelt ki, hogy tudniillik az illető intézeteket azon vidékekre keli állítani, hol azok rögtön szolgálatot tehetnek, hanem azért is, mert én bizonyos egyetemi oktatásnak határozott ellensége vagyok. És meg fogom mondani miért ? A német theoreticusok behatása alatt egyáltalában az úgynevezett magasabb oktatást mindig olyannak iparkodnak feltüntetni, a milyennek lennie nem szabad. Azt mondják, minden magasabb tanintézet arra való, hogy a tudományt tovább fejleszsze. Én ezzel szemben, t. ház, azt az álláspontot foglalom el, hogy minden tanintézetnek első sorban az a határozott hivatása van, hogy az élet számára használható erőket neveljen. T. ház ! Kérdést szeretnék intézni mindazon földbirtokosokhoz, kik a gazdasági akadémiából jó bizonyítvány nyal az életbe átbocsátott ifjakat vettek fel, vájjon mire használhatták azokat az ifjakat? Ezeknek tökéletes átgyúrási proeessuson kell keresztülesniök, hogy azon gazdaságban, a hol alkalmazva vannak, egyáltalában használhatók legyenek. Ez kritikája a jelen gazdasági oktatásnak. Mert az nem veszi tekintetbe Magyarország speciális viszonyait, hanem egyik szemével a külföld felé néz és mind a két fülével a külföld felé hallgat (Igaz/ TJgu van! a baloldalon) és azon dolgokat, melyek ott helyükön lehetnek, Magyarországon is megakarja honosítani. T. ház! Nem először mondom ezt, mert mondtam más alkalommal is. Azt a kérdést vetem fel, hol taníttatik Magyarországon az alföldi mezőgazdaság? Sehol. 34