Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-172
172. orssságos ftlés jannár 2f. ISSfi. 261 határozati javaslata tárgyában ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre fog tűzetni. Földváry Miklós előadó: T. ház! Van szerencsém az állandó igazoló bizottság jelentését benyújtani, mely szerint Mohay Sándor Gyulafehérvár választó-kerületében megválasztott országos képviselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelentetik ki. Elnök: Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján Mohay Sándor, Gyulafehérvár választókerületébenmegválasztott képviselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek jelentetik ki és minthogy a hetedik osztályban a legkevesebb tag van, ez osztályba soroztatik.Következik a napirend ; az 1886-ik évi állami költségvetés tárgyalása és pedig a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Lits Gyula: T. ház! (Halljuk!) Nem a gazdasági válságról akarok beszélni. A t. földmivelési minister urnak már tavaly tett nyilatkozataiból meggyőződést szerezhettünk arról, hogy ö ezen jóformán egész Európát átölelő nemzetgazdasági válsággal szemben meglehetős tehetetlen helyzetben van és ezt neki annál szivesebben el is hihetjük, ha ezen válsághoz hozzászámítjuk azon közgazdasági helyzetet is, melyben Ausztriával vagyunk, melynek jelenségeit és következményeit Enyedy Lukács t. barátom tegnapi beszédében oly megkapóan ecsetelte. Ezen két körülmény összetalálkozásábói könynyen vonhatjuk le ama következtetést, hogy összes gazdasági életerőinknek valóban a kegyelemdöfés már közelebb meg fog adatni. Az igen t. minister ur közgazdasági politikája iránt tehát valamely nagy illusióban magunkat nem ringathatjuk. Es a magam részéről iegfelebb bizonyos kíváncsiságot érzek a t. minister urnak tavaly tett azon ígéretére nézve, midőn bennünket azzal kecsegtetett, hogy valami brochuret vagy kátéiéi ét fog megszerezni pályázat útján, melyből meg fogjuk ismerni egyrészt az ő gazdasági politikájának irányelveit, de másrészt megtanulhatjuk belőle azt is, hogy mit kell tennünk és mit nem kell tennünk, hogy a gazdasági válság következményeit kikerülhessük. De azóta már többet is megtudtunk, különösen azon szaktanácskozmányból, mely Európának elsőrangú tekintélyét gyüjté össze fővárosunkban a kiállítás alkalmával, mely gazda-congressus név alatt jött össze. Ezen gazda-congressusbói annak több napi tanácskozása után megtanultuk azt, a mit különben minden egyszerű gondolkozó gazdaeinber tudott és tapasztal is, hogy a gazdasági válság megvan, hogy az imminens és hogy azon segíteni nem lehet; mert azon egy kimagasló idea, mely ott felmerült és mely egy európai vámconferentiában nyert kifejezést, már megszülemlése alkalmával is az egyes államok speciális nemzetgazdasági érdekeinek Syllája és Oharybdise közt hajótörést szenvedett. A kötelességet, t. képviselőház, melyek a válsággal szemben felmerülnek, közönségesen két részre szokták osztani: részben terhelők a kormányra, részben kötelezők a gazdasági társadalomra. A mi a gazdasági társadalmat illeti, nem lehet elvitatni, hogy az a maga kötelességét teljesíteni iparkodik. (Ugy van' a szélső baloldalon.) Mindenki tapasztalja, hogy a gazdaközönség körében szintén lázas szorgalom fejlődött ki az utóbbi egy-két év alatt. (Igaz! a szélső baloldalon.) Mindenki tesz, iparkodik, gondolkozik, tervez, forrásokat szerez új jövedelmi ág felderítéséhez. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egész szakirodalom támad a gazdaság terén. Nem lehet eltagadni, ha figyelemmel viseltetünk az ország gazdasági közönségének viszonyai iránt, hogy maga a gazdaság vitele is lényeges reformokon ment keresztül. Minden szakértő ember a rendelkezésére álló pénzügyi erővel gazdasági helyes reformokat akar behozni; mindenki átérzi már azon nagyfontosságú irányelv értékét, hogy „hozzunk helyes arányokat gazdaságunkba". Ez meg is történt: hogy azonban ezen törekvések igen sok esetben hajótörést szenvednek, azon csudálkozni nem nagyon lehet, mert például a mint felmerült az az idea. hogy bizonyos vidékeken termeljünk nagyobb mennyiségben komlót, már is azon eredménynyel állunk szemben, hogy a komlónak métermázsája, mely két évvel ezelőtt még 2Ö0 frt volt, ma már 30—40 forintra szállott alá (Ugy van! a szélső haloldalon) a alig merült fel a Dunántúl egyes vidékein az az idea, hogy próbáljuk meg a dohánytermelést, már is elhangzik a pénzügyminister ur, mint nagyhatalom ajkáról az intő szó, hogy a dohánytermelési engedélyeket nemcsak szaporítani nem szándékozik, hanem meg is fogja azokat szorítani. Ily körülmények közt nem lehet csudálni, hogy a társadalom törekvése igen sokszor meghiúsult a pénzügyi helyzet és a kormány speciális pénzügyi politikája miatt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi már most a kormány kötelességeit illeti, nem lehet elvitatni, hogy a t. szakminister ur azon kötött kezekkel, a melyekkel ott ülni kénytelen, a maga részéről legalább a lehetőt megtenni iparkodik. Nem lehet tagadni azt, hogy különösen vannak egyes irám^ok, melyekben a kormány részéről egészséges, üdvös, hasznos intézkedések életbeléptetését tapasztaljuk. Ez nevezetesen egyik részben az állattenyésztésnek kiváló istápolása és pártolása. És én valóban bármi figyelemmel hallgattam, bármennyi elismeréssel tartozom is Petrich Ferencz t. barátom és elvtársam tegnapi beszédének, mégis csudálkoznom kell, hogy kifogásolta a minister ur azon intézkedéseit, melyekkel ö az
