Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

254 171- országos «tés jaimár 28 18S6 lánosságban viszont azt is el lehetne mondani, hogy mit tenne Ausztria akkor ha vámterületünket elkülöaítenők. (Halljuk!) A t. képviselő ur, azt hiszem, azon szempontból indult ki a jelen esetben a melyből általában nálunk Magyarországon a közönség nagyobb része kiindulni szokott, hogy a jelenlegi helyzet kivált a gazdákra nézve fölötte nehéz. Már pedig ha Ausztriától elvállva külön vámterületet képezünk, akkor, ha nem is lehet épen azt mondani, hogy repressiv rendszabályoknak teszszük ki magunkat Ausztria részéről, minden esetre nagyon megnehezítheti Ausztria nyersterményeinknek kivitelét. (Helyeslés johbfelől.) Megnehezítheti pedig sokféle módon, például vaí-íuti tarifáival, különböző vámokkal, állategészségügyi rendszabályokkal stb. De hátrányba tehet bennünket az által is, hogy az importot más államokból megkönnyíti. A gabonatermeléssel mai nap nem ugy vagyunk, mint a múltban, midőn az élelmi czikkek bőségét a nemzet gazdagságának tekintették.Mai napság inkább megfordítva vagyunk. Minden állam védekezik az ellen, hogy túlságos mennyiséglen hozzanak ke élelmi tzikket. Nem akarom kutatni, mi alapja van ezen védekezésnek csak azt constatalni, hogy esen védekezés fennáll Német- és Francziaországban, Belgiumban, a hol a nyersterményekre magas vámokat veinek. Ha pedig azok ilynemű vámokat hoznak be, nekünk sem lehet elmaradnunk, mert mi egymagunkban nem vagyunk elég erősek, hogy megváltoztassuk ezen általános áramlatot. Sokat hallottam a szabadkereskedeleioről és a védvámos politikáról; a. vita most is foly arról, hogy absolute véve, mi czélszerübb és még inkább a fölött, hogy adott esetekben melyik alkalmazandó? Én részemről az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződést oly alapon, a melyből Enyedy Lukács képviselő ur kiindult, hogy ezen kereskedelmi szerződést reánk nézve örvendetesnek tartom. Örvendetesnek tartom első sorban, mint gasda, de örvendetesnek tartom azért is, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a védvámnak nem okvetlen következménye az, hogy az iparezikkek a vám által megdráguljanak, azonban okvetlen következmény az, hogy az ipar,a termelés az ország ban emelkedik ; máskép áll ez a nyersterményekre nézve, melyekben a termelést nem lehet ugy mint az iparnál megszüntetni, cartelleket kötni, hanem melyeknél az intensivitás lehetőségének megadása a legfőbb feltétel. Túltermelés lehetséges, a mint van is most, a melyeknek árára nézve a világforgalmi árak mérvadók és a szállítási nehézségek is annak árára bizonyos befolyással vannak. Egészen máskép van az iparczikkekre nézve és ha nézzük, hogy a mi vámtarifánk mellett esetleg nagyobb vámot engedélyezünk bizonyos czikkekre, mint például a cséplőgépre, nekem, mint gazdának. van példám arra, hogy daczára annak, hogy nagyobb vám van a cséplő és gazdasági gépekre vetve és az agio is nagyobb, mint azelőtt; cséplőgépet olcsóbban kaphatunk, mint azelőtt, mert itt önálló ipart fejlesztettünk ki és a külföldiek kénytelenek az árakkal lemenni azon arányokban, melyben velünk a coneurrentiát kiállhatják. Nem akarok az Enyedy képviselő ur érvelésére refieetalni, mert azt hiszem, lesz erre alkalom a kiegyezési tárgyalásoknál elég, hanem átmegyek a t. ház engedelmével egyes oly dolgokra, melyek specialiter a földmívelésí ministerium tárczáját érdekli. Mindenekelőtt egy tényt akarok felhozni, melyről azonban, azt hiszem a lapokból mindnyájan értesültek. Ez az, hogy Ausztrián keresztül igen nagy mennyiségű juh szállíttatik Parisba. A szállítás eddig a németországi vasutakon történt, most Ausztrián keresztül megy az arlbergi vonalon. Ezen juhszállítás mutatja legjobban, hogy mely befolyást gyakorol Ausztria a mi árúczikkeink értékére. Nem kell más, mint az, hogy Oroszországból egynéhány százezer juh vitetik Galiczián át Parisba, ott a magyar juh piaczát annyira megrontja ez, hogy juhtenyésztésünk szenved alatta. Az ilyen dolgok hozzák megvilágításba, hogy mily fontos ránk nézve az, hogy gazdasági szerződésben legyünk Ausztriával. Ezen dolgon nem lehetett segíteni, miután aztjhiszem — nem tudom, helyesen-e — hogy állategészségügyi tekintetben nincs annyira szabad kezünk fentartva, hogy ezt meffakädálvozhassuk. Azonban tudom, hogy a kormány ennek tudomásával bír és azt is hiszem, hogy a jövő kereskedelmi szerződés megkötése alkalmával minden esetre az ilyen dolgokra tekintettel lesz. A kereskedelmi szerződés megkötése tekintetébőién csak egyet kérek a t.kormánytói, hogy minden esetre könnyű mozgékonyságot tartson fenn az ország részére. En a kiegyezést őszintén akarom és azt hiszem, a nemzet is őszintén kötötte meg azt Ausztriával. Nem akarom, hogy Ausztria gyengüljön, de azt sem akarom, hogy mi gyengüljünk, miután pedig sorsunk össze van kötve, sokkal jobb, ha módot keresünk arra, hogy egymást támogassuk, ipart és intensiv gazdaságot lehetővé tegyünk mind itt, mind Ausztriában, mint hogy ha egymást gyengítve mindketten elbukunk. Még egynehány dolgot szeretnék előadni, ha a t. képviselőház megengedi, hogy türelmével tovább is éljek. (Halljuk!) Vannak mezőgazdaságunkban egyes fontos kérdések, a melyek ugyan nem függnek össze oly szorosan ezen budgettel, de mégis a niinisterium hatáskörét érintik. Ezen fontos tárgyak egyike, azt hiszem, a tagosítás kérdése. Nálunk Felső-Magyarországon, de azt hiszem Magyarország legnagyobb részén, kivéve az alföldet és