Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-171

238 171. országos Hét, janmár 28. 1886. ségét főleg a szaktudósok seupulusa okozta. A mélyen tisztelt szakmfnister ur azonban tenni kívánt vtlamit s a múlt országgyűlés vége felé a műbor-gyártás korlátozására törvényjavaslatot készített, de a melyet a sajtó már eleve annyira megtámadt (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon), hogy nem is került tárgyalás alá. Nagyon fölösleges és probleraatieus értékű volna ma már akár vitatni, akár tagadni, hogy az a törvényjavaslat, törvényerőre emelkedve, eredményre vezetett j volna-e? Megítéléséhez hiányzik a próba súlya, a tapasztalás bizonyító ereje. Valami tökéletest, a czélmik teljesen megfelelőt, mindig ép oly könnyű óhajtani, mint a milyen nehéz egy olyannal szolgálni. (Tetszet jóbbfelűl.) Nem a gyakorlati emberek jelszava az ^aut Caesar, aut nihil". (Tetszés jobbfelöl.) Egyet azzal a törvényjavaslattal mindenesetre elérhettünk volna, azt tudniillik, hogy ma már tisztában volnánk azzal, vaijou a korlátozás hozhat-e létre jelentékeny eredményt? Két évvel ez előtt már es«k próbán] is el kellett volna fogadni egy ily törvényjavaslatot, de ma már — | az én nézetem szerint — a baj sokkal inkább elharapódzott, semhogy maga a korlátozás elégséges s oltalom lehetne. Erősebb orvosságra van már szükség. Az, hogy a műbőrgyártók kötelesek legyenek rájegyezni palaczkjaikra, hogy árú- i ezikkük gyártmány, itthon, úribb körökben ok- I vétlenül megcsapp mtotta volna fogyasztóik számát s ez már maga is gátlókig hathat vala az elhara- = pódzás ellenében. De ne feledjünk kettőt. Egyik i az, hogy a köznép nem etiquettes üvegekből | iszik s igy a fogyasztók tömege a korlátozó törvény mellett is folyvást ki lett volna téve az élelmesség imposturainak. A másik az, hogy a mi törvényünk kötelező ereje nem terjed ki a küíföldre, hová tőlünk tömegesen szállítják a műbőrt, j hogy ott útját állja a jó czikk kelet ének s rontsa a magyar borok hitelét. így a mit üdvösen és fáradságosan épít a mintapincze, könnyelműen és könnyű szerrel lerontja a titkos pineze. Pedig amaz nemzetgazdasági állandó érdekben dolgozik, I ez pedig önző érdeket szolgál, mely az általános jövővel nem törődik, ha egyszer a magáét meg- s szerezte. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tilalomra van itt szükség s hogy a tiltó "Örvény ellenőrzésében, végrelmiíásában a törvénvhatóságok éberen fognak közreműködni, azt bízvást várhatjuk tőlük, mennyiben az nem csak hivatalos kötelességük, hanem még magánügyileg is fontos érdekük. Senki sem kecsegteti magát olyan törvényczikk lehetőségével, mely hamarosan és teljesen kiirtja a műbőr-gyártást. Hiszen az emberi természet igen terjedt, bár alacsony vonásai közé j tartozik már maga a tilalom áthágásának ingere j is. Hátha még anyagi haszonnal is jár! A bank- I jegyhamisítás igen szigorú büntetés terhe alatt j van eltiltva s mégis hányszor fordul elő bankjegyhamisítás bűne. De van ellene törvény s rajtakapás vagy kiderítés esetében kemény a büntetés. És ez gyérítő munka szintén. A műbor-gyártás ellenében is beérhetjük olyan törvénynyel — jobbat különben sem kaphatván — melynek annyi hatása lesz, mint a szénkénegnek: ha egészen nem is irthatja ki, de legalább nagyon megapasztja az ártalmat. Oltalmazni kell, a mennyire csak lehet, a becsületes és hasznos munkát a hamis és káros munka alattomos versenye ellen, ugy a méltányosság, mint az erkölcsi rend érdekében. Mert vájjon nem kiáltó méltánytalanság e, ha azt, a ki sok verejtékkel, költséggel, az időjárási csapásokkal szemben nagy koczkáztatással termeli az ország legnemesebb, külföldi versenyre nagyban alkalmas, tehát nemzetgazdasági fontosságú árúcsikkét, leszoríthassa a piaczról, sőt a magyar bor nemzetközi hitelét is tönkre tehesse az emberi szem és fogyasztási adó elől elbuvó alattomos munka, melynek koíyvaléka nem kivan ki- és befödést, metszést, kapálást, kötözgetést és talajjavítást? Ehhez a munkához nem kell egyéb, mint az elrejtőzés, néhány olcsó szer és sok viz, mert azt senki sem képzelheti, hogy itt — hol a természetes olcsó borokkal kell versenyeznie a mtíbornak — ezt oly jó alkatrészekből állítják elő, mint északi országokban, hol szőlő nem teremvén, a drága műbornak is van keleté. Az itteni gyártásnak, hogy kifizethesse magái, nagyon hitvány alkatrészekkel kell dolgoznia s főszere a burgonyaczukor, mely nem méreg ugyan, de állandó fogyasztása nem is válik a testi erő javára. És e pontnál fölmerül egy új kártékony oldal, a népphyisologia szempontjából. Nem közönséges dolog ez t. ház, hogy egy nép mint táplálkozik étellel és itallal. Ha a magyar faj századokon át jól győzi a munkát és háborút: arra jelentékenyen hatott konyhája és pinczéje is. (Derültség.) A műbőr nem ad tüzet, hevet, kitartást (Derültség. Helyeslés jobbfelöl.) s ha elnyomja sz igazi bort, akkor hozzá is járul a faj csenevészítéséhez. S nem csak phyzicai kárt, hanem nagy erkölcsi veszteséget is okoz. Ugyanis kiszámíthatatlan veszteség az mindig, ha egész birtokos és munkás osztályok körében elkeserültség, kedvetlenedés, csüggedés lépnek a munka terményző serénysége helyére! Az állam, a társadalom kebelében nincs gyümölcsözőbb tőke, mint a munkakedv. Sújtani kell tehát mindent, mi ez erkölcsi tőkét — e minden anyagi fejlődésnek is kútfejét csorbítja, eisekélyesíti. Szerencsém van egy oly nagy magyar város egyik kerületét képviselhetni, melynek fő gazdasági ága, anyagi izmosodásának egyik legnagyobb tényezője a borgyártás (Derültség) vagyis a bortermelés. Több mint a fele város foglalkozik azzal századok óta, értelmes, odaadó munkássággal s