Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

170. orszftgos ülés jaimár 27. 1886. ggg Mert a szabad mozgásra épen e téren lehauyaílólag hat, midőn minden méltányosság kizárásával csak a törvény szigorúan alkalmaztatik, ha az ember meggondolja, hogy az igazgatás saját ügyében, mint biró eljár, illetőleg egyszersmind bíró és fél. Az állami cselekvőség által kiváltképen a kisipar nagyobb figyelemmel volna kisérendő, mivel ez a változott forgalmi viszonyok, a tőke nyomása és kelet hiánya miatt csak tengődik és senyved és ez sokkal több segélyt igényelne, mint a mennyiben az az ipartörvényben részesítve lett. Most kétséget nem szenved, hogy az iparosok, kik a középosztálynak magvát képezik és kiknek léte az ép állami életre nem nélkülözhető, szembetűnőleg hanyatlás előtt állanak és ha nekik az erejüket felülmúló nagy versenynyel, a nagy üzemtőkével és a munka túlságos felosztásával szemben segédkezet nem nyújtanak: ugy kétségtelenül elsűlyednek. A mostani gőz- és villany időben,midőn a törvények nem századokra hozatnak, nem elégséges csupán az, hogy egy a gyakorlati életre nézve oly fontos törvény létesíttessék, hanem gondosan kell őrködni a fölött, mi ennek a hatása? mennyiben maradt el a kívánt várakozásoktól ? és mennyiben nem összhangzó a közakarattal: mivel ellenesetben a törvény nem pótolható kárt okoz, mint nem is oly régen az uzsoraeltör]ési törvénynyel történt. Szorosan meg kellene fontolni, vájjon a kisipar kedveért nem volna-e helyes magunkat valamely korlát alá vetni? és az ipartársulatokat minden viszautasítási jog nélkül ugy szervezni, hogy mindenki azokba belépni köteles legyen, e szerint ezeket életképesekké tenni, létüket, valamint mezőgazdaságukat biztosítan és ez által a társulásokat kedveltekké tenni és elősegíteni; annál inkább, minthogy azok létesítésére az már meg van, mint azt a tény bizonyítja és mivel ezek egyedül alkalmasok a tőke hatalmát megtörni, mely az iparosi munkát magának szabatossává akarja tenni, Fontolóra kellene venni, vájjon nem sokkal előnyösebb lenne-e ami volt, azt fentartani? és az ipar jobb kiképzése, a hiány és visszásságok könynyebb kiigazítása és a közös érdekek helyesebb megóvása tekintetéből az ipartársulatot, mely rendszerint csak ugyanazon ipart gyakorolja, a nélkül, mely valami ily nehézkes intézmény feloldassák, az ipartestület helyett ennek teendőivei felruházni? Meg kellene fontolni, vájjon czélszerü és a kisipar javára volt-e az, hogy ez a hetivásárok látogatásától elzáratott, (Ugy van! Ugy van!) mikor ez által a közügyben volt kelet és megrendelési forrástól megfosztatott és egyszersmind a létező forgalmi viszonyaiban meg lett ingatva és bénítva. Mert kétségtelen, hogy a kisipar túlnyomóan KÉP VB. NAPLÓ. 1884 — 87. VIII. KÖTET. helyi természetű és az iparosok csak a közzelfekvő heti vásárokat látogatják, hol készítményeiket eladják, de egyszersmind a nyersanyagok szükségletét is fedezik és e szerint a heti vásárok a miatt fontosok, mivel azok a termelő és fogyasztó között az első közvetítők. (Ugy van l Ugy van!) Különben nem is forgott fenn semmi kényszerítő ők, az eddigi ekkép alakult forgalmi viszonyokat a kisiparos és földmívelő nyilvános hátrányára megváltoztatni és pedig annál kévé -hé, mivel sok hetivásáros helj^en rendszerint kevés vagy egyáltalán nincsenek is ott székelő iparosok (Ugy van!) és mint a tapasztalás tanítja, a központok sem nyertek ez által: de az igazgatás is,mely a forgalom emelkedése miatt az országos és heti vásárok szaporodását támogatta és helyeselte, magával jött ellentétbe, midőn a kisipar kirekesztése által a heti vásároknak az életerét elvágta. Legyen tehát szabad ezeket a magas közigazgatási hatóságoknak becses figyelmébe ajánlani annak idejébeni orvoslás végett mielőtt; a segítség elkésve és az ipar és gazdasági érdekek nagy mérvben megsértve lennének. (Helyeslés) Legyen végül szabad figyelmét a szomszédos Romániával netán kötendő kereskedelmi újbóli megállapodására irányozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy az a lehető kedvező föltételek alatt létesüljön és a hazának déli és keleti határszéle nyitva és közlekedhetővé tétessék, (Helyeslés) mert az az iparosok egy nagy részére nézve igen lényeges, úgyszólván életkérdés, mivel készítményeiket többnyire ez irányban értékesítik. (Ugy van! Ugy van!) A költségvetést elfogadom. (Helyeslés! Éljenzés !) Lyka Döme: T. képviselőház! (Halljuk!) A tárgyalás alatt lévő költségvetéshez, a t. képviselőház engedelmével, óhajtanék én is egészen röviden és tárgyilagosan hozzászólani. (Halljuk! Halljuk!) Alig hiszem, hogy volna a t. házban arra nézve nézetkülönbség, hogy a földbirtok és a földmívelő osztály helyzete nehéz, szomorú és felette aggodalmas állapotban van. Érzi is ennek nyomaztó voltát közvetlenül vagy közvetve, talán kevés kivétellel mindenki. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Tekintve azon általánosan elismert tényt, hogy hazánk fejlődése és anyagi felvirágzása szoros és elválhatlan összefüggésben van a földmívelő osztály helyzetével, (Igaz! Ugy van! a baloldalon) minden komolyan gondolkozó ember kötelességének fogja tartani ez osztályt érdeklő kérdésekkel foglalkozni, (Helyeslés balfélő) annál inkább áll e kötelesség mi reánk földmívelőkre. (Igaz! balfelöl) Azzal, t. képviselőház, tisztában van ma már mindenki, hogy e kérdés megoldásához, minden számba vehető tényezőnek öntudatos, összhangzó 29