Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-170

210 170. országos iüéí jiumár 27. J886. intézet sok tekintetben ép a eoncret alapra való tekintetből kapcsolatba jő a vizműtanival. Mind a kettő, tekintve a vizmütani kérdést, összefüggésben van a meteorológiai intézettel. Szóval, t. képviselőház, e kettő: a meteorológiai és a földtani intézet, bár megvallom, nem elégséges erővel, de rendszeres tanulmányokat folytatnak azon költségek keretében, melyeket a törvényhozás most mint ezeknek megfelelőleg elismert; csupán csak a vizmütani, ez a rendkívül fontos intézetnél, mely valósággal a magyar gazdaságnak legfőbb,a magyar közlekedésnek véghetetlen fontosságú érdekeit, folyók hajózhatóvá tételét stbit érinti s melynek működése kiterjed azon számos eatastrophákra, melyek évről évre kisebb mértékben jelentkeznek, de periodice egész városokat is elsodornak, csupán csak itt tagadjuk meg a kellő költségeket, ennél az intézetné], mely speciális feladatául tűzi ki azt, hogy Magyarország hydrographiáját a rendszeres inductio alapján fejleszsze, összehasonlítás alapján s a cosmieus okokat is tekintetbe véve használhatókká tegye. En nem képzelem, t. ház, hogy a t. minister ur, ha a dolgot valósággal ott fogja meg, a hol azt meg kell fogni, a műszaki tanács által meggyőzhető legyen, hogy a vizmütani adatok gyűjtésének most dívó rendszere, előnyös volna. Haat. minister nr a műszaki tanács voltaképi feladatait veszi ekintetbe, kénytelen lesz bevallani, hogy azok gen távol állanak a vizmütani adatok ősszeszerzésétől és feldolgozásától; mert a műszaki tanács feladata első sorban az, hogy eoncret esetekben, viziművek vagy védművek felemelésénél, azok keresztülvitelének technikai oldalára nézve adja véleményét. De hydrographiai felvételek, a melyeknél csak évek hosszú során folytatott rendszeres munkálkodás adhat eredményeket, ezt a feladatot egy szaktanács, melynek más feladata van, megoldani nem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, az összeget ugy, a mint az a budgetbe fel van véve, el nem fogadom, mert nem látom annak módját, hogy ezek a rendszer nélkül összeszerzett hydrographiai adatok azon czélra, mely itt ki van jelölve, valamikép értékesíthetők lennének; de igen szívesen s nagy készséggel fognék hozzájárulni oly összeg megszavazásához, mely egy önálló hydrographiai intézet megalkotására volna rendelve, jelesen akkor, ha alapelvül ki lenne mondva, hogy az első sorban Magyarország hydrographiájára és folyószabályozására tekintettel gyűjtse anyagát. Ezt kívántam ezúttal kijelenteni. (Helyeslés a szé sö baloldalon.) Hieronymi Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) is ekem az összeg ellen nincs semmi észrevételem és kérem annak megszavazását ; de azokra nézve, a miket az előttem szólott t. képviselő ur mondott, bátorkodom néhány megjegyzést tenni. (Halljuk!) Először is a t. képviselő ur kétségbe vonta a műszaki tanács competentiáját az építési kérdésekben és hibáztatta annak eljárását néhány eoncret építkezési esetnél. így például hibáztatta a szegedi rakpart építésénél, nevezetesen azt a megjegyzést tette, hogy hiszen lehetetlen, hogy az a rakpart megálljon, mivel a műszaki tanács által approbalt tervek szerint az a rakpart homokra fog alapoztatni. A dolog nem egészen így áll, t. ház; nem homokra fog az a rakpart fundiroztatni, mert az a talaj, melyre a szegedi rakpart építtetik, váltólagosan áll agyag és homokrétegekből s a nehézség épen abban fekszik, hogy azok az agyagrétegek, melyek alól az árviz hatása folytán a futóhomok kimosatik, elvesztvén támaszukat, csúszni és süly edni kezdenek. De, t. ház, a ki Szegeden rakpartot akar építeni, annak el kell magát határoznia, hogy olyan talajra épít, a milyeu ott épen van; mert rakpartot oly mélyen alapozni, mig egészen szilárd, kék agyagtalajt érünk, azért absolut lehetetlen, mert ez olyan óriási költségekbe kerülne, hogy inkább le kell mondani a rakpart építéséről. Nekem meggyőződésem az, hogy sikerülni fog arra a talajra a rakpartot felépíteni és azt hiszen, hogy az a baj, hogy tudniillik a rakpart ledőlt, nem a fondirozási princípiumnak helytelenségéből, hanem a végrehajtás helytelenségéből származik; tudniillik a vállalkozó ott roppant lassan építkezett, megbolygatta a talajt, a helyett, hogy a rakpart építését bevégezte volna még az árviz bekövetkezése előtt és az így megbolygatott talaj directe ki volt téve az árviz hatásának és ez volt oka azon eatastrophák bekövetkeztének. A másik, a mit a t. képviselő ur felemlített, arra vonatkozik, hogy ő helyteleníti, hogy egyes esetekben az új onnan felvetett töltéseket tégla-burkolattal látták el és azt mondja, hogy minden laicus tudja, hogy ezek az újonnan felvetett töltések süppedésnek vannak kitéve és ennélfogva a burkolat meg nem állhat. Csakhogy a szakemberek azt is tudják, hogy ha az ilyen újonnan felhányt töltés az árviz hatásának minden burkolat nélkül ki van téve, akkor a töltést az árviz elmossa. Ennélfogva bizonyos esetekben, nem mondom minden esetben, sokkal czélszertíbb az újonnan felhányt töltést, még azzal a veszelylyel is, hogy a burkolat nem fog megállani, burkolattal ellátni, mint teljesen burkolat nélkül hagyni; tehát ezt az eljárást általában elítélni, mint azt a képviselő ur tette, az én nézetem szerint nem lehet. Azonban nem ez a tulaj donképeni ok, miért én felszólaltam; hanem azon megjegyzések bírtak felszólalásra, a melyeket a t. képviselő ur a vizmütani adatokra és azok gyűjtésére vonatkozólag tett. Én, t. képviselőház, azzal ellentétben, a mit a t. képviselő ur mondott, azt állítom, hogy nincsen Európában egyetlen egy ország, melynek olypon-