Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

16 162. országé* ülés január 18, 1886. szabályozásra és a Temes-Béga-szabályosásra felvett kölcsönre vonatkozólag is. A Rábaszabályozásra felvett kölcsönnél azt hibáztatja a t. képviselő ur, miért nem vétetett fel a kölcsön oly részletekben, a mint a munka előhaladása szerint szükséges volt. Nem tudom t. ház", hogy miként képzeli a t. képviselő ur egy kölcsön finaneirozását és miként tartaná lehetségesnek a végrehajtást, de én egy kölcsön létesítését, ugy hogy az évek alatt realisaltassék és hogy erre pénzintézet vállalkozzék, lehetségesnek nem tartom, mert a pénzintézet, mely a kölcsönt elvállalja, az árfolyam hullámzásainak oly hosszú időn át magát kitenni nem akarja. T. ház! Maga a törvényjavaslat és annak indokolása világosan megmondotta, hogy e kölcsön annuitásait a munkálat befejeztéig az állam fogja fedezni és csak bizonyos részt fog az érdekeltektől bevenni és csak a munkálat teljes befejeztével fog az érdekeltek terhére áthäramlani. Az egyik rész felhasználtatott 1885-ben, a másik rész felhasználtatik 1886-ban és igy tovább a munka befejezéséig. De hibáztatja ezt ugyanezen szempontból a Temes és Béga folyók szabályozására felvett kölcsönnél különösen azon lázas sietséget, amelylyel ezen kölcsön megszavaztatott és realisaltatott. Ezen állítólagos sietségből azután ezt következteti, hogy milyen nagy szükségben kellett az állam pénztárának lenni. T. ház, a Temes és Béga folyók szabályozásának szükségleteire felvett kölcsön mint méltóztatnak tudni, speciális czéíra vétetett fel és ebből az állampénzti-rnak semmi haszna nincs, mert semmi másra nem fordittatik, mint azon érdekeit társulat adóságainak fizetésére és a még teendő munkálatokra — azon kölcsönből, csak egy igen csekély rész 4 millió, térül vissza az állampénztárába, illetőleg a Tisza-szegedi kölcsön alapba azon előlegek fejében amelyeket ez a tiszai társulatnak adott. De ez is mire fordittatik? Az állampénztár javára szolgál az ? méltóztatnak tudni a Tisza szabályozó társulatok központi bizottságának tárgyalásaiból — bizonyosan figyelemmel kisérték azokat a t. ház tagjai, hogy ezen Tisza-szabályozótársulatoknak teljesítendő munkálataik befejezésére még nagy összegre van szükségük és azok az államkincstárhoz fordultak, hogy nekik ezen összegeket előlegezze. Azon alternatíva előtt áll tehát a kormány, hogy vagy új kölcsön fel vehetésére kérjen felhatalmazást, vagy pedig ami egyszerűbb, hogy azon előbb említett előlegek czimén visszatérült 4 milliót fordítsa e czéíra. Azt hiszem, ez utóbbi eljárás czélszerü és helyes, mert először elég olcsó pénz és mert másodszor akként nem szükséges új hiteimivelethez nyúlni. (Helyeslés jobbfelöl.) De azt mondja a t. képviselő ur, hogy mire való volt a lázas sietség ezen törvényjavaslat keresztülhajtására ? Lázas sietségről itt szó áem lehet. A szerződés ezen költsön iránt 1885 Julius elején köttetett meg és annak véglegesítése csak most van folyamatban és csak csekély része van most, január hó folyamában, tehát 6 hó múlva befizetve. Hol van tehát az a lázas sietség, a melyre a t. képviselő ur hivatkozott ? Egy körülmény mindenesetre sürgőssé tette a törvény megalkotását, az tudniillik, hogy már 1885 Julius havában volt megkötve a szerződés és az intézet sem lehetett kitéve annak a bizonytalanságnak, hogy hónapokon át várakozzék. A törvényhozás ősze ülvén oetóberben, nem tárgyalhatta azonnal a törvényjavaslat a delegatiók miatt, hanem november hó végére kellett annak tárgyalását kitűzni. Abból tehát, hogy november havában tárgyaltatott azon kölcsön, mely Julius habán köttetett, lázas sietséget és állampénztár szorultságát kimagyarázni nem lehet. Horánszky képviselő úron kivül még Gaál Jenő képviselő ur foglalkozott a költségvetés részleteivel és hibáztatja először az adóhátralékok nagy összegét és másrészt azt, hogy a mennyiben az adóhátralékok mégis csekélyebb összeget mutatnak, az nem a hátralékok befizetéséből, hanem azok leírásából származik és kárhoztatja a kormány ebbeli eljárását. Hogy csekélyebb összeget mutatnak az adóhátralékok, az igaz,származik részben a leírásokból, de, hogy hátraléki leírások történtek, ezt hibául fel róni, sem az állam, sem az adózók szempontjából, felfogásom szerint nem lehet. Mert, hogymint állami követelések nyilván tartassanak oly adóhátralékok, a melyek éveken át behajihatatlanoknak bizonyultak, ez, szerintem hibás eljárás volna ugy az állampénztára^ mint különösen az illető adózókra nézve is, a mennyiben ezek folytonosan olyan összegért zaklattatnak, a melyet sem ők, sem családtagjaik megfizetni sehogy sem képesek. Ezért volt szükséges azon törléseket keresztülvinni. (Helyeslés jobboldalon.) csakhogy nem csupán az adóleirás, hanem a tényleges befiztés folytán is egy millióval apadtak a hátralékok. Azt mondja a képviselő ur, hogy pénzügyi bajainknak oka egyedül a gazdasági válság, a melyet a t. pénzügyininister ur igen gyakran tagadott. Engedelmet kérek, ezen bajokat senki tagadni nem fogja, legkevésbé tagadom én; mert aki néhány év óta figyelemmel kísér csak egy jovedelmezési ágat, például a búza árát, melynek ára 30%-kal leszállt, annak azt, hogy gazdasági baj ok léteznek, tagadni nem lehet és én tudom jól, hogy nem csak ezen egy ágnál, hanem sok más jövedelmi ágnál is csökkentek az árak. De t. ház, tagadtam és tagadom ma is, hogy ezen bajok egyedül csak nálunk volnának meg, hogy nálunk nagyobb mérvben fordulnak elő, mint Európa más részeiben, de nem méltóztatnak figyelemre méltatni