Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-162

14 !62. orsiü£os ttléi január IS. 1856. sel összefüggésben egyáltalán nincsenek. Szorítkozni fogok tehát csupán azok megczáfolására, a mik a költség-vetés számadataira vonatkozólag; felhozattak és méltóztassék megengedni a t. ház, hogy miután én nem tartom a költségvetést sem költeménynek, sem regénynek, nem fogok versben felelni, hanem prózában, nem követvén azon t. képviselő ur példáját, ki budget-beszédében ma versekkel élt. De áttérek azokra, a mik a költségvetésre vonatkozólag és különösen Horánszky képviselő ur által felhozattak. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt állította, hogy az egyenes adók nem növekednek, hogy azok nem birnak expensiv erővel és a mennyiben azokban nagyobb eredmény mutatkozik a múlt évben, mint az azt megelőzőkben, az részint az adózás körül hozott törvényeknek, részint a szigorúbb eljárásnak következménye. Méltóztassanak megengedni, hogy elemezzem, vájjon áll-e mindkét állítás? (Halljuk!) A t. képviselő ur összehasonlította az 1874-ik évi eredményeket az 1884-iki eredménynyel. Én a t. ház engedelmével nem fogok visszamenni az 1874-ik évre, mert méltóztatnak tudni, hogy 1874 után igen nagy változások álltak be adózási viszonyaink, az adókezelés és az adókiszabás mérve tekintetében. Azért az összehasonlítás az 1874. és 1884. évek közt csakis bizonyos átszámításokkal történhetik. Én az 1878. és 1884. éveket fogom összehasonlítani, mely évek egyrészt közelebb feküsznek hozzánk, másrészről pedig alkalmasabbak az elért eredmények megbírálására és ha ezen Összehasonlításból azon eredmény mutatkozik, hogy az adók más factorok közreműködésével növekedtek, meg van czáfolva a t. képviselő ur állítása. (Halljuk! Halljuk!) Hogyan áll e tekintetben a helyzet? 1878-ban az egyenes adók végösszege a zárszámadások szerint 85 millió volt, j 884-ben 96 millió, tehát 11 millióval több, mint 1878-ban. Méltóztassanak megengedni, hogy elemezzem ezen összeget, hogy mennyi esik abból új adók behozatalára, vagyis mennyi esik abból az adóknak önként beállott fokozatos növekedésére. Ezen új adók és adóemelések által 4.600,000 frt éretett el, az adók önkéntes emelkedése 6.400,000 irtot tett ki. Minden esetre különös figyelmet érdemel az, hogy az adók ezen növekedése mily adónemeknél történt ? Történt pedig a házadónál, mely 1.900,000 írttal és a tőkekamat- és járadék-adónál, mely 2.000,000-val növekedett. Méltóztatnak tudni, hogy épen ezen adónemekre vonatkozólag 1878 és 1884 között semmiféle törvényhozási intézkedés nem történt, mely által azok emeltettek volna. De ugyanez hozható fel a fogyasztási adók emelkedésére nézve, melynek végeredménye ama két esztendőt összehasonlítva 8.200,000 frt és ebből 3.900,000 frt új adókra, 4.300,000 frt az adók természetes növekedésére esik. Azt hiszem, ezen adatok megezáfolják Horánszky képviselő ur azon állítását, hogy nálunk az adók expensiv erővel nem birnak. Mint egyik factort említik Horánszky képviselő ur és mások is az adók szigorú behajtását. Erre nézve birok adatokkal és tapasztalatokkal, ugy állásomnál fogva hivatalos adatokkal, mint a magán életben szerzett tapasztalatokkal, részint oly vidékekre vonatkozólag, a melyekkel összeköttetésben vagyok, részint oly egyénektől, a kik e czímeken érdekelve vannak és ezen adatok alapján merem állítani, hogy az egyenes adók befizetésének eredményében két jelenség határozottan észlelhető. Az egyik jelenség az, hogy az adók és különösen az egyenes adók nem folynak be, mint az előtt, az esztendőnek csak bizonyos részében, hanem egyenletesebben eloszlik a befizetés az évnek minden részére és hogy azon arány, mely az adók önkéntes befizetése és a végrehajtás útján eszközölt befizetés közt előáll, ma sokkal kedvezőbb, mint volt eddig. Erre nézve, ha tagadásba méltóztatnak venni

f hivatkozom k a tapasztalatra, hanem a zárszámadásokból merített egy adatra is. Méltóztatnak tudni, hogy 1883-ban az adóbehajtási illetékek tétele felemeltetett és ennek daczára eze i adóbehajtási illeték czímén befolyó összeg ma sokkal kevesebb, mint volt azelőtt. Ez tehát mutatja, hogy a végrehajtások száma kisebb, mint volt évekkel ez előtt. De azt mondja a t. képviselő ur, hogy az előirányzat sok tekintetben illusorius és hivatkozik e tekintetben részint a dohányjövedékre, részint az államvasutak és a vasmtívek előirányzatára Részemről biztosabb alapot nem tudok az előirányzatok megállapítására, mint a zár számadások eredményét. Ezt vettem figyelembe a múlt előirányzatoknál és az eredmény igazolta eljárásomat; ezt vettem figyelembe az 1886-iki előirányzatnál is és különösen, ha nemcsak egy évnek, hanem több évnek következetes zárszámadási eredményei vétetnek alapul, ennél biztosabb alapot az előirányzatra felfogásom szerint találni nem lehet. Az igaz, t. képviselőház, Horánszky t. képviselő ur ezen adatokon kivül egy más alapot keres a kezelési kimutatások eredményeiben. De a ki a kezelési kimutatások természetét ismeri, az maga be fogja ismerni, hogy azok eredményeinek és tételeinek alkalmazása csak bizonyos reservativávaí eszközölhető, mert hiszen a kezelési kimutatások a pénztári és nem a jövedelmi eredményeket tün-