Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-169
192 lfi9 " or»ik^t>* filé* Janaár 2t. 188$. is, de most meg kénytelen vagyok azt megjegyezni, hogy az ellenmondásoktól hemzseg t. képviselőtársam beszéde. Mi az első kiindulási pont? Egyes részeket vesz ki a tavalyi tárgyalások folyamában mondottakból, a melyek szerint á kormány nézete az lett volna, hogy már semmi több reformra igényt tartó intézkedésnek szüksége nincsen az államvasutaknál és közvetlenül utána menve, hibáztatta a kormányt, hogy miért tett tehát változtatásokat, mikor viszont többször és nagy nyomatékkal hangsúlyozva emelte ki, hogy milyen hibás az administratio és hogy maga a pénzügyi bizottság is arra utal, hogy az administratiót helyesebbé és olcsóbbá kell tenni. Már kérem, ha csakugyan ugy lett volna is értve — a mint pedig alig lett értve — a múlt esztendő alkalmával tett reform, hogy már e tekintetben több teendő nincsen és hä azon meggyőződésre jutott, a kormány, hogy administrativ intézkedéseknek, javításoknak, reformoknak a szüksége csakugyan bekövetkezett, helytelen volt-e, hogy a kormány ezt tette? Azt gondolom, hogy saját magának, t. képviselőtársamnak eszejárása szerint ez nein megrovást, hanem helyeslést igényel. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy a kinek csak a vasúti administratio elemeiről is fogalma van, az tudhatja, hogy oly sok személyszállító vonat, mint a mennyi a magyar államvasutakon rendszeresítve volt, nem vezethet egyébre, mint nagy kiadásokra és kevés jövedelemre. De rögtön ezután hibául róvja fel a kormánynak, miért szüntette be ezeket? {Ellenmondások balfelöl. Felkiáltások: Nem azt mondotta!) Az igaz, hogy a t. képviselő ur nem egymás mellett mondotta ezt, mint én mondom most, de a beszédének különböző részeiben tényleg mondotta és épen azért állítom, hogy az ellenmondás megvolt a beszédében; (Helyeslés jóbbfelSl. Ellenmondás balfelöl) és én e két tételt azért tettem egymás mellé, hogy kitűnjék a logicai következtetés hibája és az ellenmondás. (Helyeslés a jobboldalon.) Már most bocsánatot kérek, de itt kénytelen leszek arra is visszatérni, hogy milliókkal dobálódzik, a mennyiben kiszámította a képviselő ur, hogy a jelenleg beszüntetett személyszállító vonatoknak összes költsége egy évre 5 millió 138 ezer és nem tudom hány forintba került. (Bottlik Lajos tagadólag int.) Én nem tudom, hogy azt valaki mondotta volna, hogy ezek be lesznek mindnyájan szüntetve az egész évre. De egy más körülményt hozok fel és azt gondolom, hogy arra nem fog ugy inteni a képviselő ur: azt megmondta, hogy azoknak mi a kiadása, de hogy mi a jövedelme, azt nem mondta meg. Már pedig maguknak a Tonatoknak Összes kiadása nem képezi az összes és tiszta kiadást, mert meg kell nevezni, hogy mennyi jövedelem háramlott az államvasutakra és csak az mutatja a hiányt. Egyébiránt, t. ház, szintén igen kényes kérdése a vasúti administratiónak, a vonatok és különösen a személyszállítóvonatok számának megállapítása. A t. képviselő ur említette a teherszállító-vonatokat is. De hiszen a tehervonatok akkor indíttatnak, mikor a vonat megterhelésére szükséges szállítmány rendelkezésre van. Nem igy áll azonban a dolog a személyvonatoknál. A személyvonatoknak meghatározott időben és meghatározott irányban kell közlekedniök és én magam azon meggyőződésre jutottam, hogy némely vonatok, különösen télen az éjjel közlekedő vonatok kevéssé használtatnak ki. Ezen vonatoknak ideiglenes megszüntetése, azt gondolom, nem hiba. De az én törekvésem nem nagyon kevéssé tenni a vonatok számát, hanem lehetőleg olcsóvá tenni a közlekedést. {Helyeslés a jobboldalon.) Mert mennél több vonat áll a közönségnek rendelkezésére, nemcsak hogy annál kellemesebb a közlekedésbe egyszersmind általános tapasztalati tény, hogy ez a személyforgalmat is élénkíti, (Ugy van! a jobboldalon) az élénk személyforgalom pedig általán véve mindig visszahat a teherforgalomra és jelentékeny befolyással van az ipar és kereskedelem fejlődésére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Különösen az omnibus-vonatok behozása által és a legdrágább gyorsvonati egybeköttetésnek lehetőleg mellőzésével igyekszem eljárni. A gyorsszemélyvonatok a nemzetközi forgalomban nevezetes szerepet játszanak, de ezeknek helyi fontossága csekély. A mit e tekintetben tenni hivatásunk a gyorsvonatok fentartása által, azt meg fogjuk tenni. De főleg, hogy a helyi érdekű vonatoknál a maga idejében és a maga gyorsaságával minden állomáson és esetleg egyes őrházaknál való megállás által a közönségnek a vasutakhoz a hozzáférhetés megkönnyítessék, ez iránt intézkedni szintén feladatomnak tartom. Ezért nincsen, miért experimentatióval vádolni a kormányt. Mert másfelől merem állítani, hogy nem feladata a kormánynak, legalább nem első sorban feladata a fiscsdis szempontokat tartani szem előtt, hanem a vasutaknak azon közgazdasági fontosságát kell szem előtt tartania, melyekkel azok az országra nézve birnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék meggondolni, hogy ha hirtelen megszűnnék létezni Magyarországon az összes vasutak hálózata, gabonakivitelünk legalább hét nyolczad része eo ipso megszűnnék s a mi faforgalmuuknak, kőszén-forgalmunknak, vasforgalmunknak nem maradna meg tized, vagy talán egy huszad része sem. Merem állítani, hogy ha elképzeljük
