Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-169
ISO, ersságos ülés jannár 26. 1886. |gg nézetem szerint teljességgel nem zárja ki azon eshetőséget, hogy ott, a hol szükséges és a nemzet érdeke megköveteli, ily áldozatoktól visszariadni több mint hazafiatlanság lenne. Ezt a t. minister nr tegnap a segesvár-héjasfalva-udvarhelyi vasútvonalra nézve is elismerte, a Héjasfalvától Udvarhelyig vezetendő vasút létrejöttét szükségesnek nyilvánítván. Az ország végvidékeinek, főleg az erdélyi szorosok védelmének kérdése mindeddig kiváló figyelemben nem részesült, bárha újabb időben élénk érdeklődés és mozgalom indult a székelység érdekeinek felkarolására és nagyon lehet esudálkozni, hogy a delegatio hadügyi albizottságában mindeddig szóba sem került az erdélyi szorosok védelmének kérdése és még inkább lehet csodálkozni azon, hogy a kormány kegyenczei, különösen Hegedüs Sándor és Horváth Gyula képviselő urak (Halljuk! Halljuk! a szélső hal oldalon) nem érzik magukat hivatottaknak arra, hogy a közös hadügyministert erre figyelmeztessék, ki igen jól tudhatja saját közegeitől, mily védtelenek az erdélyi szorosok s mily veszély támadhatna abból, ha kellő időben nem történik intézkedés a védelemre, (ügy van! a szélső baloldalon.) Annál inkább figyelmeztethették volna pedig erre, hogy midőn a karinthiai, déltiroli, dalmáeziai és herczegovinai határszéli erődítésekre milliókat szavaznak meg, akkor eszükbe juthatott volna Jókai t. képviselőtársam tágabb hazáján kívül (Derültség a szélső baloldalon) a szűkebb haza érdeke is, (ügy van! a szélső baloldalon) hogy ez irányban ugyanazon alapból, mely a nép filléreiből gyűl össze, nemcsak az idegen, hanem a magyar haza kiválóan nemzeti részeinek védelmére is juttassanak valamit. Részemről a delegationalis intézményt, mint alkotmányos viszonyainkkal össze nem férőt mentől előbb alkotmányos utón eltörlendőnek vélem, (Helyeslés a szäsö baloldalon) addig azonban, mig az fennáll, kötelességünk megragadni az alkalmat arra, hogy egyfelől azon testületről, mely a nemzet vére és pénze fölött rendelkezik, lehetőleg az országos érdek, főleg a honvédelmi kérdések tárgyában mennél gyakrabban felszólaljunk, másfelől pedig, hogy ezen eszmét folytonosan nyilvántartván és hangoztatván, e fontos j'ogok visszaszerzésére mentől elébb alkalmat nyerhessünk. Hogy miképen áll az erdélyi szorosok védelme, erre nézve legyen szabad csak annyit felemlítenem — nem is szólok a máramarosi, krassó-szörényi stb. utakról, melyek a muszkának teljesen nyitva állanak és csakis a törcsvári, felső tömösi, vulkáni és bodzái szorosok védvék; de szólok különösen a verestoronyi, tölgyesi, gyimesi, békási és borgói szorosokról, melyek oly védtelenül állanak, hogy azokon bármely ellenséges sereg könnyen betörhet. Hogy ezen végvidéki szorosok eddigelé miképen voltak védelmezve, legyen szabad csak arra utalnom, hogy 1848/49-ig ott a határőrintézmény állván fönn, ez védte a határt. Azóta mi van ott? Van néhány pénzügyőr, kiknek főhivatásúk a csempészekre ügyelni. De ha védelmi intézkedések tétetnének, kétségtelen, hogy akár a rendes katonaságból, akár honvédekből ezen határszorosok védelmére hadi szempontból gondoskodni kell már csak annálfogva is, hogy — a mint Thaly Kálmán t. képviselőtársam már többször említette — a határvillongásoknak és a könnyűszeríí foglalásoknak gát vettessék. Midőn ezelőtt pár évvel a munkács-beszkidi vasút építéséről szóló törvényjavaslat tárgyaltafott, azt a kormány és a pénzügyi bizottság azzal indokolta, hogy ez, habár a Marosvásárhelytől Tölgyesig vezető vonalnak elsősége lenne is, mert a csatlakozás ki nem vihető, az osztrák birodalmi törvény intézkedései folytán az állam költségén 10.400,000 forinttal kiépítendő, ámbár akkor határozottan beismerték, hogy ezen vonal bevételei által valószínűleg csak az üzleti kiadások fognak fedeztetni. A törvényjavaslat, mert a vasutat főleg hadászati szempontból találták szükségesnek, elfogadtatott és a vasút kiépítése most folyik. Nemsokára azután, a mint tudjuk, engedély adatott a Szászrégentői Tölgyesig vezető vasútvonal kiépítésére. Hogy ezen engedély birtokosai eddig mit tettek, arról nekem nincs tudomásom. De van t. ház, jelenleg egy másik új vonal is és ez az első székely vasút tervezete, a mely Héjasfalvától Gyimesig vezetne és a melynek engedélyesei ifjabb Dániel Gábor és Ugron Gábor. E vasútra vonatkozólag a közrebocsátott ismertetésben ezeket mondják: „A Székelyföldnek két irányú vasútra van szüksége: 1. függélyes vonalra a moldvai határhoz ; 2. a moldvai és oláhországi határokkal párhuzamos vonalra. Az első vonal lenne a Székelyföld szivén keresztül: Héjasfalva, Szék ely-Ker esztúr, Székely-Udvarhely. Zetelaka, Vasláb, Csík-Szent-Domokos a marosvásárhely-tölgyesi vonal gyergyói pontjától Tusnád, Sepsi-Szent-György, Földvárig. Az első vezetne Moldovába és Galacz kikötőjéhez; a második a marosvásárhely-tölgyesi, a héjasfalvagyimesi és a kolozsvár-tömösi vonalokat hozná összeköttetésbe, melyet a nagy-szehen-vöröstoronyi és a piski-vulkáni bekövetkezendő összeköttetések értékében még fokoznának. Az első vonal kiépítése Udvarhely- és Haromszékmegyének erőit veszi igénybe." Ezen lényegileg ismertetett első székely vasút társulattal szemben csakhamar jónak látta Dobránszky Péter képviselő ur a hírlapok útján felszólalni s az általa czélszerünek és jónak gondolt szászrégen-tölgyesi vonalat, illetőleg szerinte a
