Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

158 167. országos ülés január 23. 1886. T. ház! Akkor, mikor az interpellatio hozzám intéztetett, nagy sajnálatomra, nem voltam jelen a házban; mert különben ez interpellatiora a válasz megadása ennyi ideig nem késett volna, minthogy egyszerűen akkor is azt mondottam volna, a mit ma: igenis megtettem! Kérem a t. házat, méltóztassék a választ tudomásul venni, (lleiyeslés jobbfelöl.) Olay Szilárd: T. ház! (Halljuk!) Ezen ministeri válaszra felelnem kell, hogy interpellatióm indokait megismertessem és igazoljam. Ezen kézcsók, illetőleg a ministeri hódolatnak ilyetén kifejezése felett egész Európa nevetett és mulatott. (Ugy van! balfelöl. Ellenmondás jobbfelől.) A kézcsók természetét illetőleg, kijelentem, hogy az nem magyar emberhez, hanem némethez illő. (Nagy derültség.) A minister urnak mint magán embernek joga lett volna ezen ünnepély alkalmával elérzékenyülni, de mint az ország ministere hivatalos íünctiójáiiak közepette köteles lett volna méltóságát megőrizni és arról meg nem feledkezni. (Ugy van !a szélső baloldalon. Ellenmondások jóbbfelöl.) Kern irigylem aministerurízlését, hogy kezet csókolt. (Derültség. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Eláll! Eláll!) Mint hű szolga, akkor boldog, ha urának kezet csókolhat és akkor szerencsétlen, ha az tőle megtagadtatik. Ha a minister ur mint magán ember csókolt volna kezet nyilvánosan a trónörökösnek, {Zajos felkiáltások jobbfelől: Eláll! Eláll! Sálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon) ahhoz szavam nem lett volna, mert szabadságában van mindenkinek a maga önérzetéhez szabni megalázkodását, De azt, mint az crszág ministere hivatalos functiójának közepette tette és ez a megalázkodás ép oly szokatlan, mint méltatlan a büszke Magyarországhoz és annak méltóságához, (Igán! Ugy van! a szélső baloldalon) mert mai nap még az uralkodónak sem szoktak nyilvánosan kezet csókolni. Még a lakájok is udvari ünnepélyek alkalmával mellőzik a kézcsókot, (Zajos félkiáltások jobb elöl: Eláll! Eláll!) pedig szokásuk és cselédhajlamuk ép az ellenkezőre ösztönzi. Méltatlan Magyarországhoz a minister ur kézcsókja, mert a magyar ember szívvel hódol és nem ajakkal, vérével pecsételi meg a hűségét és nem kézcsókjával. (Igaz! Ugy van! szélső bal/elől. Zaj jobbfelöl.) Tudom, hogy 1741-ben őseink Mária Terézia koronáztatása alkalmával kezet csókoltak a királynénak, mert nemcsak uralkodó volt, hanem fenséges nő és szép asszony (Zajos derültség) és mert elhagyatva, megtámadtatva volt. Ez a hódolás nem a meghunyászkodásnak, hanem inkább a hű ragaszkodásnak volt jelképe. A minister ur kézcsókja azonban nem egy elhagyatott uralkodónak, nem egy megtámadott királynénak, hanem egy nála sokkal fiatalabb fér fiúnak, hatalmas birodalmak jövendő és ünnepelt urának szólt. Nem is történt ez a hódolás koronázásnál, mely hódolás a törvénynek és királynak; hanem történt a földmívelés, ipar és kereskedelem, szóval a haladás ünnepélyén és ez a kézcsók nem volt a haladáshoz, a férfias önérzethez és Magyarország büszkeségéhez méltó. Nem veszem tudomásul a választ. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni. (Felkiáltások: Igen!Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Következik Rácz Géza képviselő nr interpellatiója. (Mozgás. Felkiáltások: Jövőre! Most! Most!)' Rácz Géza: At. ház figyelme ki van fáradva, hétfőn óhajtanám előterjeszteni interpelktiómat. [Felkiáltások: Nem lehet! csak szerdán!) Akkor hát szerdán íögom előterjeszteni. Elnök: A képviselő ur szerdára kívánja iníerpellatiójának megtételét elhalasztani. (Helyeslés.) E szerint ez most elmarad. A hétfői ülés napirendje meg lévén állapítva, tudniillik a költségvetés tárgyalásának folytatása, a mai ülést bezárom. (AJS ülés végződik d. u. 2 óra 5 percekor.)