Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-167

156 167. országos tlés jannír 23. 18SS. le a 8,600 forintból, marad még 7,100 írt, melyet nem a haszonbérlő, hanem a püspöki javadalmi pénztár fizet. Vagyis t. minister ur 2,900 forintért méltóztatnak 8,636 frt adót fizető jószágot haszon­bérbe adni. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Igaz, hogy a t. minister ur arról is beszélt, hogy mennyi építkezés és mennyi javítás történt. De én azt kérdem, t. ház, hogy vájjon azok a nagy javak miért adattak s\ magyar királyok által a püspökségeknek? Azért, hogy azt azok a püspökök felhasználják és elfogyaszszák, avagy pediglen megbatároztattak a czélok, a melyekre azon va­gyonból folyó jövedelmek fordítandók lesznek? S ha én kutatom basánk törvényeit, kell hogy megmondjam, hogy először a püspök személyes használatára, másodszor a rombadőlt vagy elsze­gényedett egyházak támogatására, {"ügy van! a szélső haloldalon) templomok építésére, iskolák fenn­tartására, betegek gyógyítására, szegények támo­gatására és vendégek ellátására adattak. Thaly Kálmán: És honvédelmi c;élokra! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek t. ház, egy o y püspökség területén, mint a nagyváradi püs­pökség, mely 122 egyházközségtől áll az egész püspökség, ott a hol nemzetiségek között van be­ékelve, a hol a papnak szegénysége a magyar fajnak is pusztulását jelenti, a hol az iskoláknak rosszasága egyszersmind fajunk culturai niveau­jának lesülyedését jelenti, (Ugy van! Ugy van! a szélső haloldalon) ott ezeket az pgyházi vagyonokat haszon nélkül a hazára és a nemzetre nézve bármi­nemű nagyobb eredmény felmutatása nélkül költeni és fecsérelni el s akkor azok, akik ennek ellenőrzésére vannak hivatva, ide álljanak és a számok tömkelegével akarjanak kifizetni, a mely számoknak — igazán nem tudom a kellő gyöngéd­ségtí szót kitalálni — bonyolultsága és semmit mondósága, azt akarja lehetetlenné tenni, hogy mi a kérdésbe tisztán és világosan ne láthassunk, szó nélkül nem hagyhatom. Ekként a t. minister ur nem háríthatja el magáról kérdésemet, nem hárít­hatja el, mert ez mint egy rendszer látszik feltűnni e nem tűrhetem én meg, mint ez államnak kép­viselője, hogy az ily gazdálkodások nemcsak hogy fentartassanak, de a helyett, hogy őszintén feltárva megbélyegeztetnének, azok ily könnyű módon ki mentessenek. (Zajos helyeslés balfelől.) Rácz Géza: Ott van Haynaíd, ott van a veszprémi püspök! (Mozgás.) Ugron Gábor: Hiszen, t. ház, nem szük­séges, hogy a ministeri székekről propagáljuk azt az elvet, hogy ez a vagyon a papoké, tehát akárki hozzányúlhat és akárki kifosztogat­hatja azt. Eléggé el van ez terjedve, de nem szabad megengedni azt a felfogást az egyházi férfiak­nál is, hogy az a vagyon csak a papoké. (Ugy van? a szélső baloldalon.) Nem, mert az az egy­házaké, az az iskoláké. S ha én akarom a hazánk törvényeit citálni, megtalálom én ott Szent-László törvényeiben, de megtalálom a későbbi időkben is; hogy még magáról a dézsmáról is a mi törvényeink akként rendelkeznek, az 1495-ikitörvényczikkésittczitál­ják III. Incze pápának a statútumait, mely a dézsmát nem a püspök, hanem a parochusoknak rendeli. Ezek is világosan mutatják, hogy hazánk csak egyházi törvényei szerint is azok a java­dalmak, a melyek a püspökök haszonélvezetére vannak bizva, nem azoké a püspököké kizárólag, hanem az egyházaké. (Ugy van! Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) És én, t. ház, midőn a minister ur válaszát nem veszem tudomásul, egy keleti regét mon­dok el. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Egyszer valaki megrontotta a gyomrát éretlen gyümölcscsel; egy keleti orvost hívtak oda. A keleti orvos rendelt orvosságot szem­gyöngeség ellen. (Derültség.) Az ember kitört: hiszen nekem a bajom nem a szememben van! Azt mondotta az orvos, a szemedet kell orvosolnom, mert az nem látta meg, hogy a gyümölcs éretlen. (Derültség.) Én sem kereshetem az orvoslást a nagy­váradi püspökségnél, a szemnél kell azt keres­nem, a melynek meg kellett volna látnia a bajt 16 év alatt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én a t. házat csak arra kérem, gondolkodjék már azon kérdés felett, melyet én a múlt évben is felvetettem, hogy midőn a két szem ilyen gyöngé­nek bizonyult és az a két szem olyan könnyen tud négy szemmé átalakulni, akkor állítsa fel őrül a sokaság szemét az egyházi vagyon felett és méltóztassék meghozni az autonómiát Magyar­ország katholikusai számára. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert igaz, hogy a minister ur a mint mondja, a püspököket nem teheti tutela alá, mert nem kiskorúak. De akkor annál ke­vésbbé lehet az egész katholikus egyhá,zat, mint kiskorút a minister ur tuteláj a alá helyezni. (Élénk helyedés és éljenzés a szélső haloldalon.) Trefort Ágoston, vallás- ós közok­tatásügyi minister: T. képviselőház! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urat élén­ken megéljenezték és mondhatom magamnak is örömem van benne, hogy oly kitűnő szónok és kiváltképen humorában telt nagy örömem. (Elénk derültség.) De mégis inkább helyén lett volna, ha a képviselő ur nem lett volna annyira humoriszticus, hanem inkább arithmeticaval és számokkal foglalkozik. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) A t. képviselő ur azonban ennek nem tulajdonított semmi fontosságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom