Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

132 166. országos ftlés jauuiir 22. 1886. adása megszüntetve, mert a csempészet nagymérvű volt; a csempészetet megakadályozni pedig, ugy az államkincstár, mint az adózó közönség érdekében is, nekem kötelességem. (Felkiáltások balfelöl: Arra való a fináncz!) A hol tehát nagymérvű csempészet van, ott a dohánytermelést nem tartom engedélyezhetőnek. Különben t. képviselőház nem a képviselő ur volt az első, a ki ezen kérdést felhozta s figyelmembe akarta ajánlani, hanem már megelőzőleg történt Zalamegyének közigazgatási bizottsága részéről felterjesztés. Ezen felterjesztés iránt határozni feladatom és azt tüzetes tárgyalás alá venni kötelességemnek fogom tartani. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi már most azt illeti, a mit Gulner képviselő ur a dohányjövedékre mondott, méltóztassanak megengedni, hogy azon némely tekintetben igen hibás állításokat és az abból vont még hibásabb következtetéseket rectificalj ain. Először is a t. képviselő ur a két indokolás közt a pénzügyi bizottság és a pénzügyninister indokolása közt bizonyos ellentétet akar constatálni, a mely ellentét azonban nem létezik és a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy kisebb területen termeltetik most dohány, mint eddig. És ezt a képviselő ur két okból magyarázza. Az egyik az, hogy a pénzügyi bizottság jelentésében az van mondva, hogy az ültetési engedélyek alapján kevesebb összeg folyt be és ebből azt következteti a képviselő ur, hogy a beültetett terület is kisebb lett. De engedelmet kérek, különbség van az ültetésre engedélyezett és a tényleg beültetett területek közt. Van ezen kivül még három faetor, melyeket itt figyelembe kell venni: tudniillik mennyi dohányt kell beváltani, hogy az év milyen volt és ennek megfelelően milyen volt a dohánytermés. Természetes, hogy ha kisebb területen nagyobb a termés, előfordul az az eset, hogy a beváltás ezímén nagyobb összeget kell kiadni. Maga az előirányzott összeg a múlt években mutatkozott tényleges eredmények alapján van felvéve s azért kevesebb az idén az összeg, mely előirányoztatott. De biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy a dohányültetésre szánt területekre adott engedélyek nemcsak hogy nem apadnak, hanem évről évre gyarapodnak. Lehet, hogy némely esztendőben, például 1883-ban, a tényleg beültetett terület kisebb volt, de erre az időjárásnak is igen jelentékeny befolyása van. Előfordul, hogy nem ültethető be az egész terület, a melyre engedély adatott. És igy ez semmi összeköttetésben nincs a t. képviselő ur által kivont következtetéssel, mert ismételve biztosíthatom őt, hogy a beültetésre engedélyezett terület évről évre nagyobbodik. A másik körülmény, a melyből a t. képviselő ur azt következteti,|hogy kevesebbnek kell lenni a kincstár számára termelt dohánynak is és kevesebbnek azon területnek, melyre a kincstár részére engedély adatott, mert a beviteli illetékek nagyobb összegben vannak előirányozva, daczára annak, hogy kisebb a beültetett terület, Méltóztassanak megengedni, a beviteli illetékek közt mily tételek fordulnak elő? Először :••••/, illetékek azon területek után, melyek beültetíernek; továbbá azon illetékek, melyeket az illetők fizetnek azon dohánymennyiség után, melyet saját használatukra tartanak vissza és végre azon illetékek, melyeket a már kész gyártmány behozataláért fizetnek. Abból tehát, hogy ezen három faetor ezímén nagyobb összeg van előirányozva, nem következik, hogy az engedélyezett terület kisebb, mert a másik két tényező nagy befolyással van arra, hogy ezen egészben 400,000 forinttal előirányzott összeg befolyjon, Azt mondja továbbá a képviselő ur — és ez a legtévesebb állítása — hogy a kormánynak az a tendentiája, hogy a regié részére termelt dohányterületét mennél inkább megszorítsa s inkább terjeszsze a külkivitelre való termelést és — azt mondj a -— ez az irányzat mutatkozik a termelőknél is, különösen a nagyobb termelőknél. Engedelmet kérek, ez az irányzat épen nem áll fenn, de maga az eredmény sem felel meg. Méltóztassék megnézni: azon területek, melyeken a kincstár részére történik termelés, évről évre szaporodnak és viszont, a kivitel számára való termelésre engedélyezett területek kevesbednek. De azt mondja a képviselő ur, hogy a dohánytermelők a beváltásnál követett eljárás hibái miatt tereltetnek oda, hogy inkább kivitelre termelnek. A dohány be váltási eljárásnál t. ház, mint mindenki tudja, nem lehet olyan önkényről szólni, mint a képviselő ur mondja, mert a szabályok szerint az átvételnél jelen van a polgári biztos, a kinek feladata a termelő érdekét védeni és a kinek minden oly esetben, a hol visszaélést tapasztal, kötelessége volna felszólalni. De azt utóvégre nem lehet kívánni, hogy maguk a termelők szabják meg az árt azon anyagért, melyet a kincstárnak szolgáltatnak. E tekintetben nekem'is van tapasztalatom és mondhatom, 0LZ', RÍ ki a termelésre gondot fordít, a kinek dohánya jó, az a beváltási árakra nem panaszkodik De a ki a jó fdohányon csempészet segélyével túlad^s csak az alját hozza el, vagy egyáltalában nagy mennyiségű rossz dohányt állít elő, az természetesen nincs megelégedve az árakkal, mert termése olyan,"hogy a beváltási árral nem lehet megelégedve. Épen ezért történik intézkedés, hogy a jő minőségű dohány termelése iránti érdek fölemelt árak által előmozdittassék. De a képviselő ur hi-