Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-166
166. országos ülés január 22. 1886. f gg ápolást is igényel s mely ápolás hiányában könnyen hervadásnak is indulhat. Több oly kérdés van, mely a nmraköziek kiváló érdeke, ismételten felszólaltam már egyebek közt a Mura szabályozása ;; érdekében is, kimutatván, hogy a Mura Stájerországban felülről szabályoztatván, ez által évenkint óriási károk és hátrányok zudittatnak a Muraközre. Azonban daczára annak, hogy ez irányban évek óta minden alkalommal felszólaltamat, képviselőházban, a kormány részéről mindez ideig nevezetesebb, vagy lényegesebb intézkedés e tárgyban még nem történt. Molnár t. képviselőtársam, mint egyik nagy sérelmét a Muraköznek a szőlőváltságot is hozta fel. Minthogy azonban most a dohányjövedékről van szó, mellőzve mindazt, mit én a Mura szabályozása tekintetében felhozhatnék, én is a muraközi dohánykérdésre fogok most szorítkozni. (Halljuk! Halljuk!) A mint t. képviselőtársam előadásából és más forrásból is értesültem, a Muraközben a dohánytermelés azért lett beszüntetve, mert csempészet fordult elő. Én azonban t. ház, azt hiszem, hogy ott, a hol dohányt termelnek, csempészet is van mindenütt, oly dohánytermelő vidék, a hol ne csempésznének, az egész országban nincs. (Ugy van! balfelől.) Ha elismerem is, t. ház, hogy a csempészet annálfogva,*'; hogy a dohány Muraközből itt a szomszéd Stájerországba csempésztetik, némileg súlyosabb. mégis azt hiszem, hogy sokkal helyesebb lett volna, miután időközben a csendőrség is felállíttatott, ha a végleges beszüntetés helyett a kormány inkábba derék muraközi nép igényeit és szükségleteit kielégítette volna. (Helyeslés balfélől.) Egyébiránt minthogy e kérdésben Molnár t. képviselőtársam mindent előadott, a mi az ügy érdemére tartozik s minthogy a megye közigazgatási bizottsága, tekintve a kérdés fontosságát s tekintve a nemzetiségi szempontokból folyó országos érdeket is, felterjesztést intézett a ministeriumhoz e tárgyban, nem fárasztom tovább a t. ház figyelmét, hanem egyszerűen felkérem a t. minister urat, hogy Zalamegye bizottságának felterjesztésére lehetőleg beható figyelmet fordítani s a Muraközben a dohánytermesztést ismét megengedni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Gulner Gyula: T. ház! Mindenekelőtt kijelentem, hogy a dohányjövedék czímén előirányzott tételeket megszavazom. Felszólalásom czélja az, hogy a pénzügyminíster urnak egy nyilatkozatra szolgáltassak alkalmat, mely &z ország több vidékét és azokat érdekli, a kik dohánytermeléssel foglalkoznak. Mielőtt azonban kérdésemet előterjeszteném, legyen szabad némelyeket a pénzügyi bizottság jelentéséből és a ministeri indokolásból felszólalásom indokolásául felhoznom. (Halljuk 1) Ha valaki e két előterjesztést figyelemmel KÉPVH. NAPLÓ 1884-87. VIII. KÖTET. elolvasta és összehasonlította, azonnal szembe kellett tűnnie a létező különbségnek. Mig a pénzügyminíster indokolása a dohányjövedéket rózsás színben látja és annak minden ágában haladást és nagy emelkedést constatál, addig a pénzügyi bizottság jelentése, melynek épen e tárgynál — nem fogja rossz néven venni a t. pénzügyminíster ur — mégis több alaposságot és meggondoltságot tulajdonítok, mint a pénzügyminíster ur indokolásának, constatál részben visszaeséseket és constatalja azt, hogy a dohányjövedékre nézve a természetes fejlődés elérte a határt. A jelentés a 29ik lapon nyíltan bevallja, hogy a dohánytermelés szűkebb területre van szorítva és ezzel indokolja azt, hogy a dohánybeváltásra előirányzott összeget a bizottság 100,000 frttal lejebb szállította. Ugyancsak e jelentés 32-ik lapján, ott a hol a dohányeladásból előirányzott összegeket sorolja fel, ismét világosan van mondva, hogy 1884-ben 30.446,208 forint folyt be, de tekintetbe véve az ezen rovatban legújabban előforduló visszaeséseket32millióforintnál többet nem tanácsos előirányozni. Mondja ugyanazon bekezdésében azt is és dicséret illeti a pénzügyi bizottságot, hogy a helyzetet ugy tünteti fel a mint van és nem oly rózsás színben, mint a pénzügyminíster ur jelentése, hogy már az 1885-ik év három első negyede kevesebb tényleges eredményt mutat fel, mint a megelőző 1884 ik év megtelelő időszaka. Ezekből az adatokból, t. ház, én egyebet nem tudok következtetni, mint azt, hogy a kincstár részére, vagyis belfogyasztásra termelt dohányjövedék jövedelmezősége azon kezelés mellett, mely most fennáll, elérte természetes fejlődésének határát, sőt némely ágakban, mint a pénzügyi bizottság jelentése constatalja, visszaesés is mutatkozik. De bár a t. minister ur indokolásának szövegében implicite mindenütt emelkedést constatál, a számokban ő is bevallja, hogy visszaesés itt is van. A ministeri indokolás 69. lapján a dohányjövedék tiszta jövedelmei így vannak felemlítve: 1881. évben 15.915,765 forint, 1882. évben 20.212,432 forint, 1883. évben 19.196,282 forint, 1884. évben 22.167,096 forint. (Nyugtalanság. Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez nem valami picans tárgy, mely hivatva volna at. képviselő urak hallérzékét ingerelni; de azt hiszem, oly tárgy, mely megérdemli a t. ház figyelmet. (Helyeslés. Halljuk!) Igen fontos productióról, az államháztartás igen lényeges bevételi rovatairól van szó, hol csak a tiszta jövedelem is meghaladja a 20—22 millió forintot. A felolvasott számokból maga a t. minister ur is constatalja, miszerint 1882-ben 20.200,000 forint volt a tiszta jövedelem; 1883-ban leszállt 19.196,000 forintra, Tehát már ezen adat mutatja, ' 17
