Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-166

116 166. or»zágr» ülés január 22. 1886. nr mondott, hogy az adóhivatalokban sok a^dolog, azért nem érnek rá elintézni az ügyeket. Én egy alkalommal saját ügyemben jártam az adóhivatal­ban. Amidőn bementem, az adóhivatalnokot újság­olvasás közben találtam, Megállottam előtte, nem szóltam semmit, csak vártam, mig végre csakugyan részesített abban a kegyben, hogy rám pillantott, ezután illedelmesen köszöntem, mint tisztességes emberes megkértem, legyen olyan kegyes: en­gedje meg, hogy adót fizessek, (Derültség) mire készséggel szolgálatomra állott. (Derültség a szélső halon.) Akkor két illetéket fizettem le; az egyiket a kirovás után ötöd napra, a másikat — ha jól tu­dom — kilenczed napra. Evek múlva azonban újra kérték tőlem az illetéket. Én távol voltam egészségem helyreállí­tása végett; midőn megérkeztem, jön hozzám a jegyző, a biró, jön cy ukáz az adóhivatalból, a melyben tudtomra adják, hogy fizessek, különben harmad nap múlva távollétem alatt lefoglalt mar­háimat licitálni fogják. Láttam, hogy itt nincsen más menekvés, mint személyesen megjelenni az adóhivatalban. Elfárad­tam tehát és személyesen megtettem a panaszt, előmutatván hivatalos nyugtáimat; ígérték is, hogy majd intézkednek, de az Ígéretet nemcsak hogy nem teljesítették, hanem rövid idő alatt ki­jött a végrehajtó és a felemelt illetéket követelték rajtam azon czímen, hogy nem mutattam be kellő időben a szerződést, pedig — mint mondám — öt nap múlva bemutattam és a hiva*al maga rovta ki rám az illetéket. Ez azonban, t. ház, még nem volt elég, ha­nem mi történt? Testvérem, Tóth Sándor, volt nyugalmazott tábornok, meghalt, végrendelet hátrahagyásával, melyből engem — ki mint mag­talan ember {Derültség) nem akartam, hogy engem is hevegyen — saját beleegyezésemmel kihagyott és vagyonát másik testvéremre hagyta, a ki utóbb amúgy is örökölt volna utánnam. A végrendeleti örökösök nem fizették meg rendesen az illetéket, és íme, a nélkül, hogy az én nevem a végrende­letben másként előfordulna, mint azon intézkedés­ben, hogy ha az öregebb testvér elhal, a gyerme­kek neveltetését reám bizza, csupán ezért 126 frt 47« kr. illetékhátralék birtokomra bekebelezte­tett. Én irtam ügyvedemnek, hogy tudósítson ez ügyben s tőle azon értesítést kaptam, hogy Sándor testvérem illetékét kebelezték be rám. írtam rögtön az adóhivatalnak, hogy ezen törvénytelen eljárást szüntesse meg; el is mond­ták azután, hogy ez azon okból történt, mert a végrendelet már Budára elküldetvén, nem tudták, kik az örökösök, tehát a községet kérték azoknak megnevezésére, a község pedig engem is meg­nevezett. Egyidejűleg azonban lekebelezték birto­komról a terhet és kilátásba helyezték, hogy visz­szahozatják a végrendeletet Budáról és igy meg'­gy őzödnek róla, hogy kik az örökösök. Később azonban kitűnt, hogy testvérem a végrendelet végre­hajtójának is hagyott pár száz forintot, mely az illetékkiszabási hivatal által hibásan vol kiírva, tudniillik csak 1%-ot róttak rá; a számvizsgáló­bizottság 5°/o ot állapított meg, tehát még igy is néhány forint hátralék lett. Nem keresték azt többé sem az örökösön, sem a végrendeleti végrehajtón, kit a fizetés terhelt volna; hanem eljöttek hozzám foglalni. (Derültség a szélső baloldalon ) A nélkül, hogy kézbesítették volna a fizetési meghagyást, mindjárt executio jött. Én figyelmeztettem a végrehajtót, előmutattam neki az adótárnoknak a levelét is, a melyben ez elismeri, hogy én nem tar­tozom vele. Azt mondta: ő rá nem tartozik ez„ miután a szám nem egy* és ugyanaz; ő utasítva van ezt az összeget végrehajtani; foglalt. Később megjött végrehajtani a községbe: zsandárok segédkezése mellett lefoglalta a búzá­mat. Szekérre rakták, elvitték, el is adták. Hát most már, mikor személyesen mentem az adóhivatalba és nem nyertem segélyt, hol keressem azt? És azért én folyamodásomat az iránt, hogy eszközöljön ki nekem segélyt, hivatalos adatokkal felszerelve a t. pénzügyminister urnak fogom nyúj­tani és bizom gavalléros jellemében, hogy az orvos­lásra módot fog találni. Elnök : Szólásra többé senki sincsen fel­jegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadót, de ő nem kivan szólani. T. ház! Maga a tétel, tudniillik az illeték­kiszabási hivatalok és illetékezelési szám tisztek személyi járandóságaira 429,806 forint nem tá­madtatott meg; azt hiszem, kijelenthetem, hogy megszavaztatik. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban Olay Lajos képviselő ur határozati javaslatot adott be. Ezen határozati ja­vaslatra nézve kell a háznak döntenie. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassék azt még egyszer meghallgatni. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt el­fogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.. Felkiáltások: Többség!) Kérem azon képviselő urakat, a kik nem fo­gadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem fogadta el a határozati javas­latot. Következnek a dologi kiadások. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa) .• Do­logi kiadások 48,921 forint. Elnöke Megszavaztatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa): Ad6~

Next

/
Oldalképek
Tartalom