Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

165. országos iilí mélyen behatnak. (Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Még néhány szóval tartozom a t. háznak, hogy mindezek után a t. minister nr válaszára nézve milyen conclusióra jutok. Én kifejeztem felszólalásom elején, hogy mily tekintetben fogadom kedvezően a választ, kifejeztem aggodalmaimat. Részijén helyeseltem a minister ur eljárását. Részben kénytelen vagyok azt rosszaim, mert én a bureaucraticus nézeteknek ellensége vagyok. Figyelemmel fogom kisérni az államvasutak intézetének fejlődését és bevárom, hogy vájjon a várt javítások és kilátásba helyezett megtakarítások tényleg eléretnek-e ? Mindezeknél fogva én nem kívánom, hogy a t. minister ur válasza tárgyaltassék, hanem tudomásul veszem azt. B. Kemény Gábor közlekedésügyi minister : T. ház! Egy pár megjegyzést kell, hogy tegyek az előttem szólott t. képviselő ur nyilatkozatára. (Halljuk!) A t képviselő ur megtámadja eljárásomat, a melyet nem tart nobilisnak. Én erről nem szólhatok. Azt hiszem t. ház, miután az imént fejeztem ki már azt a meggyőződésemet, hogy a tárczája körében alkalmazott bármely hivatalnok hivatalos működéseért az illető minister felelős, nekem a legkevésbé illenék kritika alá venni azt, a ki bármi okból tárczám köréből kilép. Nem kívánom követni a t. képviselő urat némely oly állításainak kutatásában, a melyek tévesek, csak azt akarom megjegyezni, hogy ama rendelet, a melyet bureaucratícusnak nevez a t. képviselő ur, senki ellen sincs irányozva külön, nem vádlevél senki ellen külön; hanem a ministernek is szabad, ha hibát lát, a tárczája körébe eső administrationalis intézkedésekben, vagy bármely ügyben a kellő lépéseket megtenni és kifejteni, hogy mi az, a mi hibás volt. Ama rendeletben nincs megmondva sehol, hogy ki volt a hibás, hogy az elnöki igazgató ilyen vagy amolyan hibát követett volna, el; ama rendeletben általánosságban vannak felhozva a hibák, mint a melyek kerülendők lesznek és az irány, mely szerint az ügyeket vezetni kell. Ez nem vád senki ellen, ez a dolognak tárgyilagos előadása. És rossz néven méltóztatnak venni a túloldalon, hogy ha ama rendeletben a többi közt a hivatalos titok megtartásáról van szó. Minden hivatalnok megesküszik arra, hogy a hivatalos titkot megtartja. Ennek meg nem tartása politikai hatással talán nem lesz, de lehet pénzügyi hatása annak, ha egy titok elárultatik. Tudjuk, hogy például mennyire hasznát veheti valaki annak, ha megtudja, hogy mi van egy offertben. {Igás! Ugy van! a jobboldalon. Felkiáltás ok balfelöl: Ez csak nem érdekli a lapokat!) i január 21. 1S86. JQ^ | A mi pedig azt illeti,hogy annak nem volna elv oldala, azt, bocsánatot kérek, szintén tagadom. Az igaz, hogy nem a vasúti tarifa-politikára, de vasúti administratióra nézve nevezetes elvi kérdés megoldásáról van szó, a melyre nézve külön véleménye szintén kezemnél van és a melyet alkalmilag közölhetek, nem vádievélképen használva ellene, hanem az ügy felderítése végett. Enyedy Lukács : Csak egy rövid megjegyzést bátorkodom tenni. Azt mondta a minister ur, hogy semmi személyes czélja nem volt ennek a leiratnak, hát erre kénytelen vagyok pár sort felolvasni, hol azt mondja, hogy ilyen meg ilyen okok indították arra, hogy a meglazult fegyelmet helyreállítsa. Tehát azelőtt nem volt meg, különben nem kellett volna e részben intézkednie, nem kellett volna helyreállítani. Azt mondja továbbá a minister ur: „ily szigorú felügyelést az eddigi igazgatás keretében nem találtam" ; ,a szigorú fegyelem kívánatos mértékének hiánya" ; „hivatalos titkok elárulása azonban s oly — az utóbbi időben sajnosán észlelt — hírlapi informatiók" stb. Én, t. ház, a ministeri felelősség elvét tisztelem és ép azért csudálkozom azon, hogy ha a minister ur a hibát régóta észrevette, miért várt vele, miért nem orvosolta a bajt rögtön. A mi a hivatalos titkot illeti, nagyon jól tudom, hogy minden hivatalnok tartozik esküt letenni arra, hogy megőrzi a hivatalos titkot. De itt nem erről van szó, hanem arra van utalás, hogy a sajtót értesítették s erre vonatkozik az a kifejezés, hogy „az utóbbi időben sajnosán észlelt". Arról van itt szó, hogy a sajtót értesítették, nem offertről, nem lepecsételt levelekről van szó. A mi pedig a hivatalos titkot illeti, legyen szabad erre, egy adomát idézve, felelnem. Egy tehetséges fiatal embert kineveztek hivatalnokká. Leteszi az esküt s azt ő igen komolyan vette. Néhány hónapig működik, de nem tudta észrevenni, hogy hol van hát az a megőrzendő hivatalos titok ? De azt észrevette, hogy a főnöke nagyon ügyetlen és tudatlan. Erről egyszer panaszkodott egyik hivatalnoktársának, a ki erre azt monda: Pszt! barátom hisz épen ez a hivatalos titok!" (Derültség.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette. A holnapi ülés ideje és napirendre meglévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 órakor.) KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VIII. KÖTET. 14