Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

98 165. országos ülés január 21. 1885. vetélték Szabó Lászlótól az általa vádolt egyén megnevezését (Zaj. Felkiáltások jóbhfelöl: Az egészen más volt!) és épen a t, elnök ur utasítását követtem, a mikor a concret esetet felhoztam és az illetőt megneveztem, ami nem maradhatott el, mert a concret esetnek nyilt, őszinte megnevezésénél, mondom, egyenesen a túloldali és az elnöki utasítások szerint jártam el; de meg loyalis kötelességemnek is tartom épen a pénzügyi közigazgatási biróság, mint erkölcsi testület iránt, hogy azt általánosságban váddal ne illessem, h. nem mondjam meg az illető biió urnak a nevét. (Zajos helyeslés hal dől) Elnök : T. ház ! Én a képviselő ur azon állítására nézve, hogy az én utasításom szerint járt el, kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én, igaz, akkor, mikor általánosságban egy vád itt a ház kebelében emeltetett és pedig egy nagyon súlyos vád, (Egy hang balfelöl: Ez is olyan!) akkor én azt állítottam és azt hiszem, hogy ez a dolog természetében fekszik, hogy általánosságban ilyen súlyos vádakat nem ezélszerű a parlamentben felhozni; de ebből nem következik, hogy egy magánügyben, (Ugy van! jóUbfelöl) egy peres ügyben, a hol a birói függetlenséget kell respectálni, (Ugy van! Ugy van! jolibfelöl) egy biró itt az egész ország előtt megrovásnak tétessék ki. Mert ha a parlamentben ilyesmi mondatik, az megrovás, pedig megtörténhetik, hogy ilyenkor az ügynek hátráltatása épen a felek vagy a szorgalmazó vagy más beavatkozó személyek elj'árása következtében esik meg, a mit itt a parlament meg nem birálhat és igy megtörténhetik, hogy egészen méltatlanul egy magát itten nem védhető hivatalnok az ország szine előtt megrovatik. (Helyeslés jobbfelöl) Thaly Kálmán: T. ház! Én csak a pénz- I ügyminister ur részéről hallott, iménti válaszra óhajtok egy pár szó megjegyzést tenni. (Halljuk! balfelöl.) A t. pénzügyminister ur a pénzügyi biróság lassú ügymenetét igazolandó, fel méltóztatott hozni, hogy nagyon nagy számban érkeznek be az ügyek és azok elintézése az illető biróság tagjainak szaporítása nélkül gyorsabban alig volna eszközölhető. Lehet, hogy ez az általánosságban mondott argumentum némelyeket, kik a bureaucraticus ügykezeléssel nem egészen ismerősek, kielégít. A ki azonban tudja, hogy a beérkezett ügydarabszámokkal minő játékot lehet űzni, annak ez nem argumentum. A zárszámadási bizottság t. elnöke Prileszky t. képviselő ur a múltkor Gaál Jenő képviselő úrral polemisaíva, gratulált neki, hogy a számok csoportosításában és ideoda dobálásában már nagyobb művészetre vitte, mint ő, a ki 17 év óta a zárszámadási bizottság elnöke. Én is igy bátorkodom hangsúlyozni, hogy az ügyszámok kisebb vagy nagyobb volta igenis a bureancraticus eljárás chablonszerű fogásától függ; j a számokat fel lehet emeln., lehet kétszerezni, háromszorozni a minisztériumokban divatozó bureucraticus eljárás mellett, a minek példáit concrete idézni itt nem akarom; magánúton bárkinek szolgálok felvilágosítással. Nagyon ismerem az ilyen számszaporító, számfogyasztó eljárásokat. Csak annyit hangsúlyozok itt tehát, hogy engem az az argumentatió nem elégített ki. Meg

1 lehet azonban, hogy valójában ez a bureaucraticus szániszaporítás nélkül is, tekintve az egyes ügydarabok tartalmi súlyát és az elintézés nehézségeit, csakugyan oly tömegesen érkeznek be az ügydarabok, hogy azokat chablonszerű módon röviden elintézni nem lehet és hogy azon biróság tagjai túl vannak terhelve. De t, ház, azon tapasztalatok nyomán, melyeket kormányzatunk némely ágazataiban tehetünk, azon meggyőződésre kénytelen jönni az ember, hogy az egyes hivatalnokok vagy az egyes hivatali szakok túlterheltetése többnyire onnan származik, mert a hivatalnokok — nem hivatkozom concret esetre, nem is az itt megnevezett egyénre, csak általában mondom — gyakran nembirnak kellő szakképzettséggel, (Ugy van! a szélső baloldalon) mindenütt a protectionalis rendszer által okozott bajokat látjuk felbukkanni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha igazi szakembereket neveznének ki, a kik jártassággal birnak az illető szakmákban, azok meggyőznék a munkát ugy ezen bíróságnál, mint egyéb állaaihivataloknál. A nélkül tehát, hogy egyesekre czéloznék, rámutatok a baj valódi okára s kimondom, hogy az nem a túlterheltetésben van, hanem a szakképzettség hiányában és abban, hogy protectióból nevezik ki az embereket. Ez az igazi oka annak, hogy az ügyek oly botrányos késedelmességgel intéztetnek el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister ur azt métóztatott mondani, hogy az ügyek a pénzügyi bíróságnál tudtával azon sorrendben intéztetnek el, amint beérkeznek. Köszönöm a t. minister urnak, hogy ily őszinte vallomást tett, mert ebből az következik, hogy nyolez hónap előtt egy ügy sem intéztetik el, mert az itt említett ügy már nyolez hónapnál régebben van ott, tehát bizony nagyon későn kerül az ügyekre a sor. Ha ennyire túlterheltek a birák, vagy ha ennyire nem képesek, én nem tudom micsoda okoknál fogva feladatuknak megfelelni nem birnak, akkor igenis azt mondom: méltóztassék a ministerurnaií e bajon mielőbb segíteni, mert hogy nyolez hónál előbb az ügy sorrend szerint — a mint a minister ur mondja — elő ne vétethessék, ez már oly rettenetes lassú apparátus volna, a mi által nemcsak az illető magánfél véghetetlenül megkárosodnék, de még az állam érdeke is jelentékeny hátrányt szenvedne. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Szilárd: T. ház! A pénzügyi közigazgatási biróság ellen felhozott vádak megezáfolására a pénzügyminister ur azt hozza fel, hogy az