Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.

Ülésnapok - 1884-165

­<94 '65. ers&ágos Blé emelkedtek a kiadások és még a 86 iki előirány­zatban is, a melyben a válságos pénzügyi helyzet oly erősen talál kifejezést, 82,000 forintnyi emel­kedés mutatkozik. Azt hiszem, ha a t. kormány oda törekednék, hogy a takarékosság elvét az igazgatásban való­ságos és teljes erélylyel alkalmazza, ezen kiadási többleteket valóban el lehetne kerülni. A t. pénzügyminister ur a bevételek előirány­zásánál — ezt szívesen elismerem -— correcte szokott eljárni, tudniillik 3 évi átlag alapján irá­nyozza elő a várható bevételeket. Ezt pénzügyileg nézetem szerint megtámadni nem lehet; bár gyakran van eset reá, hogy bizo­nyos kivételes körülmények közt, fenyegető vál­ságok idején ezt az alapot el kell ejteni. Épen mivel ismerem a t. pénzügyminister ur igyekezetét, hogy a bevételeket reálisan irányozza elő, oly kö­rülményre hivom fel figyelmét, a mely talán külön­ben sem kerülte el azt, de melyet felemlíteni mégis szükségesnek tartom; ez a magyarországi szesz­gyárosok tekintélyes része által tartott értekezlet­nek eredménye. Mint méltóztatott a t. pénzügy­minister ur már a mai lapokból értesülni; a ma­gyarországi szeszgyárosok 30%-kalleszállítani ha­tározták el a termelést mivel termelésüket értéke­síteni a jelen körülmények közt nem képesek. Ugyanezen értekezleten felemlittetett, nem számítottam utána, elfogadom az adatot ugyamint találtam, hogy a szeszadóból várható jövedelem 8 és V» millió és hogy az adójövedelemben a terme­lés leszállítása folytán várható csökkenés 3 milliót tesz ki. Én magát a számot nem bíráltam, mert csak ma reggel olvastam és igy utánszámítást nem te­hettem, hogy pontosak e számadatok; de maga a tény tagadhatatlan és azt hiszem, hogy a t. pénz­ügyminister ur kénytelen lesz erről tudomást venni. Ugyanazért arra nézve kérek tőle felvilágosítást, vájjon szándékozik e a szeszadóból várható be­vételek előirányzatánál ezen 3 milliót levonásba hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a tanácskozást tovább folytatnók, bejelentem, hogy mivel a részletes tár­gyalásnál gyakran felvilágosításokra van szükség, a pénzügyminister ur részéről Márffy Ágoston helyettes államtitkár és Wekerle Sándor ministeri tanácsos ur bízattak meg a netalán szükséges fel­világosítások megadásával, őket tehát a házszabá­lyok értelmében a szólás joga megilleti. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T.ház! Méltóztassék megengedni, hogy az Enyedy Lukács képviselő ur által felhozott néhány adatra reflectaljak és helyreigazítsam az általa mon­dottakat. Én nem mondtam azt, hogy az általa idézett számok hibásak, hanem hogy az általa tett össze­i január 21. 1880 i hasonlítás és e számokra vonatkozólag tett követ­i keztetés nem helyes, a mi nagy különbség. A mi az elsőt illeti, a t. képviselő ur azt akarta bizonyítani, hogy 1876-ban kedvezőbb volt a helyzet, mint ma és ezt annak kitüntetésével akarom bebizonyítani, hogy mennyi volt a deficit, akkor és mennyi az ma. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy az 1876-iki zárszámadás nem ismerte az átmeneti bevételeket; mert akkor ezen most alkal­mazott — szerinte — hiányos kezelés nem volt még használatban. Ebben igaza van a t. képviselő urnak. Előttem fekszik az 1876-iki zárszámadás. Ebben átmeneti bevételekről nincs szó; de igenis szó van hitelműveleti bevételről s ha ez a bevé­telbe beszámittatik és azon felül hiány marad, azon összeggel, melyet itt megemlített, akkor igen ke­vés különbséget tesz, hogy átmeneti vagy hitel­műveleti bevételnek neveztetik-e. És vájjon azon bevétel, melyre én hivatkoztam s mely nyolcz milliót tesz ki, rendes bevételnek nevezhető-e ? É& mint 1876-ban előfordul, azt méltóztassék meg­ítélni abból, hogy mily czímeken folyt be. Sorsolási kölcsön 3.100,000 frt, az utóbbi időben az állam birtokába jutott némely érték­papírok értékesítéséből 1.400,000 forint, több vasúti társulatnak adott előlegek megtérítéséből 1.700,000 frt, ehhez számítva egyéb kisebb téte­leket, ez tesz összesen 8.100,000 frtot Ez mind oly átmeneti bevétel, melyet rendes bevételeknek tekinteni nem lehet s ennélfogva az 1886-iki defi­cithez hozzászámítani indokolt volt. A mi most azon kérdést illeti, mely szerint a szeszgyárosok abban állapodtak meg, hogy terme­lésüket leszállítják s kérdi a képviselő ur, vájjon hajlandó vagyok-e ennek következtében megfelelő jövedelem-leszállítást hozni javaslatba a szeszadó czímen? Erre válaszom a következő: az iránt a képviselő ur sem kivánt szemrehányást tenni, hogy a mi csak tegnap történt, azt néhány hónappal ezelőtt nem vehettem figyelembe, azon kérdésre azonban, szándékozom-e leszállítást hozni javas­latba, azt válaszolom, hogy nem szándékozom. És pedig azért nem, mert az 1886-iki költségvetésben a szeszadó titán várandó összeg 1.100,000 írttal magasabbra vétetett fel, mint az előbbi évben. Az utóbbi évnegyedi campagneban szeptembertől de­czember végéig oly eredmény éretett el, mely már is 930,000 frtnyi többletet mutat a múlt évhez képest s mely körülmény alapján remélni lehet, hogy az előirányzott összeg befoly. Abból, hogy a szeszgyárosok ideiglen apaszt­ják termelésüket, még nem következik, hogy ez az egész éven át igy fog menni, hanem idő vártá­val ismét felveszik működésüket, a mint a körül­mények kívánatossá teszik. Minthogy tehát indo­koltan van felvéve az előirányzott összeg, ismét-

Next

/
Oldalképek
Tartalom