Képviselőházi napló, 1884. VIII. kötet • 1886. január 18–február 5.
Ülésnapok - 1884-165
<94 '65. ers&ágos Blé emelkedtek a kiadások és még a 86 iki előirányzatban is, a melyben a válságos pénzügyi helyzet oly erősen talál kifejezést, 82,000 forintnyi emelkedés mutatkozik. Azt hiszem, ha a t. kormány oda törekednék, hogy a takarékosság elvét az igazgatásban valóságos és teljes erélylyel alkalmazza, ezen kiadási többleteket valóban el lehetne kerülni. A t. pénzügyminister ur a bevételek előirányzásánál — ezt szívesen elismerem -— correcte szokott eljárni, tudniillik 3 évi átlag alapján irányozza elő a várható bevételeket. Ezt pénzügyileg nézetem szerint megtámadni nem lehet; bár gyakran van eset reá, hogy bizonyos kivételes körülmények közt, fenyegető válságok idején ezt az alapot el kell ejteni. Épen mivel ismerem a t. pénzügyminister ur igyekezetét, hogy a bevételeket reálisan irányozza elő, oly körülményre hivom fel figyelmét, a mely talán különben sem kerülte el azt, de melyet felemlíteni mégis szükségesnek tartom; ez a magyarországi szeszgyárosok tekintélyes része által tartott értekezletnek eredménye. Mint méltóztatott a t. pénzügyminister ur már a mai lapokból értesülni; a magyarországi szeszgyárosok 30%-kalleszállítani határozták el a termelést mivel termelésüket értékesíteni a jelen körülmények közt nem képesek. Ugyanezen értekezleten felemlittetett, nem számítottam utána, elfogadom az adatot ugyamint találtam, hogy a szeszadóból várható jövedelem 8 és V» millió és hogy az adójövedelemben a termelés leszállítása folytán várható csökkenés 3 milliót tesz ki. Én magát a számot nem bíráltam, mert csak ma reggel olvastam és igy utánszámítást nem tehettem, hogy pontosak e számadatok; de maga a tény tagadhatatlan és azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur kénytelen lesz erről tudomást venni. Ugyanazért arra nézve kérek tőle felvilágosítást, vájjon szándékozik e a szeszadóból várható bevételek előirányzatánál ezen 3 milliót levonásba hozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a tanácskozást tovább folytatnók, bejelentem, hogy mivel a részletes tárgyalásnál gyakran felvilágosításokra van szükség, a pénzügyminister ur részéről Márffy Ágoston helyettes államtitkár és Wekerle Sándor ministeri tanácsos ur bízattak meg a netalán szükséges felvilágosítások megadásával, őket tehát a házszabályok értelmében a szólás joga megilleti. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T.ház! Méltóztassék megengedni, hogy az Enyedy Lukács képviselő ur által felhozott néhány adatra reflectaljak és helyreigazítsam az általa mondottakat. Én nem mondtam azt, hogy az általa idézett számok hibásak, hanem hogy az általa tett összei január 21. 1880 i hasonlítás és e számokra vonatkozólag tett követi keztetés nem helyes, a mi nagy különbség. A mi az elsőt illeti, a t. képviselő ur azt akarta bizonyítani, hogy 1876-ban kedvezőbb volt a helyzet, mint ma és ezt annak kitüntetésével akarom bebizonyítani, hogy mennyi volt a deficit, akkor és mennyi az ma. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy az 1876-iki zárszámadás nem ismerte az átmeneti bevételeket; mert akkor ezen most alkalmazott — szerinte — hiányos kezelés nem volt még használatban. Ebben igaza van a t. képviselő urnak. Előttem fekszik az 1876-iki zárszámadás. Ebben átmeneti bevételekről nincs szó; de igenis szó van hitelműveleti bevételről s ha ez a bevételbe beszámittatik és azon felül hiány marad, azon összeggel, melyet itt megemlített, akkor igen kevés különbséget tesz, hogy átmeneti vagy hitelműveleti bevételnek neveztetik-e. És vájjon azon bevétel, melyre én hivatkoztam s mely nyolcz milliót tesz ki, rendes bevételnek nevezhető-e ? É& mint 1876-ban előfordul, azt méltóztassék megítélni abból, hogy mily czímeken folyt be. Sorsolási kölcsön 3.100,000 frt, az utóbbi időben az állam birtokába jutott némely értékpapírok értékesítéséből 1.400,000 forint, több vasúti társulatnak adott előlegek megtérítéséből 1.700,000 frt, ehhez számítva egyéb kisebb tételeket, ez tesz összesen 8.100,000 frtot Ez mind oly átmeneti bevétel, melyet rendes bevételeknek tekinteni nem lehet s ennélfogva az 1886-iki deficithez hozzászámítani indokolt volt. A mi most azon kérdést illeti, mely szerint a szeszgyárosok abban állapodtak meg, hogy termelésüket leszállítják s kérdi a képviselő ur, vájjon hajlandó vagyok-e ennek következtében megfelelő jövedelem-leszállítást hozni javaslatba a szeszadó czímen? Erre válaszom a következő: az iránt a képviselő ur sem kivánt szemrehányást tenni, hogy a mi csak tegnap történt, azt néhány hónappal ezelőtt nem vehettem figyelembe, azon kérdésre azonban, szándékozom-e leszállítást hozni javaslatba, azt válaszolom, hogy nem szándékozom. És pedig azért nem, mert az 1886-iki költségvetésben a szeszadó titán várandó összeg 1.100,000 írttal magasabbra vétetett fel, mint az előbbi évben. Az utóbbi évnegyedi campagneban szeptembertől deczember végéig oly eredmény éretett el, mely már is 930,000 frtnyi többletet mutat a múlt évhez képest s mely körülmény alapján remélni lehet, hogy az előirányzott összeg befoly. Abból, hogy a szeszgyárosok ideiglen apasztják termelésüket, még nem következik, hogy ez az egész éven át igy fog menni, hanem idő vártával ismét felveszik működésüket, a mint a körülmények kívánatossá teszik. Minthogy tehát indokoltan van felvéve az előirányzott összeg, ismét-