Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-142

í>0 142, országos Ülés november 29 1885látva és igy fog módot találni arra, hogy a hadügyministert meggyőzhesse, hogy legalább egy részét a szükségleteknek magyar iparosok útján szerezze be. Ezekből kifolyólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni: „Jelen kérvény kiadatik a honvédelmi ministernek azzal, hogy ez ügyben tett intézkedéseiről a háznak előterjesztést tegyen." Törs Kálmán jegyző (olvassa Olay Lajos határozati javaslatát). B. Fejérváry Géza, honvédelmi ministerí T. ház! Bármennyire is sajnálom, de e határozati javaslatot a magam részéről nem fogadhatom el. Nem fogadhatom pedig el azért, mert itt nem szorosan arról van szó, hogy mit tegyek én, hanem arról, mit tesz valaki más, tudniillik a közös hadügyminister, ki az országos bizottsággal szemben amúgy is felelős. A mi a honvédséget illeti; köszönettel veszem at. előttem szólott képviselő ur azon nyilatkozatát, hogy a honvédelmi ministerium részéről ez irányban tapasztalt eljárás ellen kifogása alig van. A mi azonban a hadügyminister részéről megrendelendő szállításokat illeti, azok egy nagy része amúgy is az ország határain belül eszközöltetik. Vannak bizonyos érdekellentétek, melyek különben mindig mutatkozni fognak, melyek kiegyenlítését egyébiránt, a mennyiben lehetséges és a mennyiben hatalmamban áll, hazafiúi kötelességemnek tartom s tartottam mindig; azonban épen a kisipar és a kisgyárosok érdeke némileg, ha nem is épen egyenesen, de mégis ellentétben áll a közös hadsereg e részben fennálló azon érdekével, hogy mozgósítás alkalmával minél nagyobb mennyiségben és azonnal készlettel rendelkezhessék. A kisiparosok és kisgyárosok nem rendelkezvén nagyobb tőkével, mozgósítás alkalmával, midőn rögtönözve van szükség rá, hogy nagy mennyiségben állittassék elő a készlet, ezt nem képesek megtenni. Ehhez bizonyos alaptőke minden esetre szükséges s ha a hadügyminister a szállítások megrendelése alkalmával a szállítónak képességét tekintetbe veszi és arra helyez súlyt, hogy az esetleges mozgósítás alkalmával csakugyan képes is legyen azonnal nagyobb mennyiséget és nagyobb készletben előállítani, az természetes. Én tehát a magam részéről kijelentem, hogy valamint a honvédelmi ministerium, ngy én is kötelességemnek tartom ezen érdekeilentétet a mennyire lehetséges s a mennyire a hadsereg és véderő harczképességének károsítása nélkül elérhető, kiegyenlíteni. A positiv eredmény természetesen nem függ tőlem s ezért ezt nem is Ígérhetem. Azt azonban megigérem, hogy közbe fogok járni és a mennjdre ez lehetséges, azon is leszek, hogy az ezen tekintetben nyilvánuló óhaj teljesüljön is, (Elénk helyeslés jobb- és balfelöl.) Thaly Kálmán* Némi feszültséggel és az ügy iránti meleg érdeklődésnél fogva kíváncsisággal is vártam a t, minister urnak válaszát és megvallom válaszának különösen utolsó része engem sok részben megnyugtatott, a mennyiben megígérni méltóztatott a t. minister ur, hogy közvetítési befolyását a létező érdekellentétek kiegyenlítésére úgyis mint magyar hazafi, lehetőleg érvényesíteni fogja az illető helyen. Én tehát egyénileg ezen garantiában hajlandó vagyok megnyugodni; azonban épen azért, mert a minister ur ezen kijelentése rám megnyugtatólag hat, arra kérem a t. minister urat, hogy méltóztassék azt a nagyon is enyhén és szerényen fogalmazott határozati javaslatot, melyet t. barátom Olay képviselő ur benyújtott, elfogadni. Mert mit kérünk mi? Ugyanazt, a mit a minister ur megígérni méltóztatott, csakhogy a beadott határozati javaslatban vagy módosítványban ehhez hozzáteszszük azt, hogy a minister ur a t. házat közvetítésének eredményéről utólag értesíteni méltóztassék, (ügy van!) Mi csak ennyit kérünk és ez a legkevesebb, mit egy parlament ily fontos tárgyban, mikor 24 municipium kérvényez egyszerre, megvárhat. Tudom, hogy érdekellentétek csakugyan forognak fenn a nagy-, a gyár- és a kisipar közt, de ennek politikai és nemzetgazdasági, mélyen gyökerező indoka van. Minthogy pedig ezek az ellentétek tényleg léteznek, szükséges vizsgálni, hogyan és honnét léteznek ezek és hogy az illető kormány — a közös hadügyminister — által miként vétetnek ezek tekintetbe. És ha ezeket vizsgáljuk, meg fogjuk tudni, hogy miért léteznék ezen ellentétek. Ezeknek eredete régi és a régi hadügyi politikában rejlik, a melynek még a családi szempontból nagy emlékű, de Magyarországra nézve sok tekintetben gyászos emlékű nagy^ uralkodó Mária Terézia vetette meg alapját. O ugyanis ministerei által informáltatván - megengedem, a legjobb intentiókkal Magyarországgal szemben — nemzetgazdasági politikáját arra baziroztn, hogy birodalmának, a mint ő egységesíteni akarta, egyik fele a gyáripar, másik fele pedig a mezőgazdaság és az állattenyésztés országa legyen, vagyis hogy a mit a magyar szent korona tartományai termelnek, azt az osztrák ipar és iparosok emészszék fel s az osztrák ipar termékeinek piacza Magyarország legyen. Ez volt Mária Terézia politikája; ezt követték József és Ferencz császár ministerei is. És ennek a hagyományos politikának, mely feladatául tűzte ki Magyarországot gyarmatnak tekinteni és az osztrák gyáriparnak itt oly állandó piaczot szerezni, mely ránk az árakat szabályozókig határozza meg, e politikának, mondom, eredménye az, hogy ezek az érdekellentétek még oly nagy mérvben fennállanak. Mert hol léteznek azon