Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

74 140. országos ülés november 25. 1885. káptalanok javait confiscáljukés a közjegyzőknek adjuk oda; és csak azt mondom, hogy azon veszélyes felállításából a történelmi múltnak és összehasonlításából a jelenlegi viszonyokkal az következik, hogy, mert munkáért kapták a dotatiót, nem ingyen, most azé legyen a díjazás, a ki a munkát végzi. (Derültség.) De hogy mi a szegény nép zsebéből dotáljuk azt a közjegyzői kart, melyben nincs meg az a teljes bizodalom, mely volt a káptalanoknál, azt helyeselni nem tudom. A káptalanok megmentették a kincseket, a nagybecsű iratokat; én tisztelettel, becsüléssel vagyok a közjegyzői kar iránt, de nem tehetek róla, szomorú példák vannak már is, hogy közjegyző urak az árvapénzeket sikkasztották el és Hamburgból kellett őket visszahozni; káptalani kimonók még soha Hamtmrgba nem menekült. (Élénk helyeslés. Derültség.) Én is nagy garantiát látok a nagyobb vagyonban s a káptalanoknak annyi vagyonuk volt, hogy ha történt volna valami, nem lesznek vala azon 3,000 forintnyi óvadékra utalva — melyre hivatkozás történt — az árvák, hogy 50,000 forintnyi elsikkasztott vagyonukért abból magukat elégítsék ki. De garantiát találtam ugy az intézményben, mint az egyénekben is azon nagy vagyon mellett, melyet az ország adott. Ez az intézmény magyar volt, de elavult és helyébe idegen intézményt ültettünk át, melyet folyton és örökké foltozgatni kell, mert sikerülni nem akar. Nem akarok próféta lenni, de azt hiszem, hogy erre is el fog jönni azon idő, mely a Róbert Károly-féle publicus nótáriusokra elkövetkezett; be fog következni az, hogy a városokban levő közjegyzők, mint valóban szükségesek, fenmaradnak, de a vidékiek elsorvadnak, ha csak nem dotáljuk és mint a haldokló testet nem akarjuk az intézményt moschussal életben tartani. Azt hiszem, hogy ezen intézkedés is oly moschus forma lesz s ennek daczára a közjegyzők, a hol nem szükségesek, el fognak avulni, mert a történeleiiínek van logicája és a nemzeti szellemhez nem illő intézmények most is el fognak avulni nem sok idő múlva újra. Részemről én mesterséges tápot nyújtani oly intézménynek, melyet a városoktól eltekintve a vidéki viszonyokra czélszeríí ti ennek tartok, nem vagyok hajlandó és ezért újra visszatérek a történeti álláspontra és arra, hogy a régi intézményben sokkal több garantiát látok és kellő törvényhozási intézkedések mellett ma sem kellene az adózó néphez fordulni, mert az az alap, a melyet a régi és bölcs királyok és az ország erre a czélra rendeltek, bőven elegendő lenne. Én tehát épen a Hodossy t. képviselő által felhozott történelmi szempontból nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsH baloldalon.) Pauler Tivadar igazságügyi minister: ' Előttem szólt t. képviselőtársam a történelmi térre térvén át, a multat szellőztette és ebből azt a következtetést vonta, hogy az egyéni hiteles személyeknek rendszere és elve, a melyen a közjegyzői intézmény gyökerezik, a nemzet geniusával ellenkezik. Távol legyen tőlem, hogy a hiteles helyeknek érdemét legkevésbé is kétségbe vonjam. Megfeleltek ők mint egyházi testületek, melyekben a törvény szerint legalább 5 a hazai jogban és hazai nyelvben jártas egyénnek kellett lenni, a törvény rendeleteinek mindig és mindenkor. Azt a garantiát, a mely testületben egyházi és magasabb rangú és műveltségű személyekből alakított testületben van, egyes személy soha sem nyajhatja és nyújtani nem is fogja. A viszonyok változtával azonban a hiteles helyeknek azon rendszerét, a mely fennállott, többé fentartani nem lehetett, mert a hiteles helyeknél az örökbevallások, a végrendeletek és meghatalmazások megtörténtek ugyan, de a mindennapi élet ezer és ezer szükségleteinek kielégítését, melyek a tanúsítványokban, névaláírások hitelesítésében és más ügyek lebonyolításában állanak, a hiteles helyektől kívánni nem lehetett, ezeknek már a káptalanok meg nem felelhettek nemcsak azért, mert kevesen voltak, hanem azért is, mert ezek kiküldetésekkel járnak és helyben nem mindig teljesíthetők. Thaly Kálmán : Végezzék eonfraterek ! Pauler Tivadar igazságügyi minister: Nem is minden káptalan volt hiteles hely. Voltak káptalanok, melyek a hiteles hely minőségével nem bírtak, nem is minden convent volt hiteles hely. A benczéseknek két, a premontreieknek három conventje volt ilyen; a cistercitáké ezek közé nem tartozott. A dotatio a káptalanoknak és a conventeknek nem e miatt adatott, hogy hiteles helyek legyenek, hanem egészen más czélokból és más czélokra adatott. (Ugy van! több oldalról.) De az ország bizodalma oly nagy volt ezen testületek iránt, a melyekben az akkori kor legműveltebb egyénei, Írástudók voltak, hogy ezt a tisztet is reájuk ruházta. Ok e tisztet teljesítették bizonyos díjak mellett, melyek nem annyira nekik, mint a nótáriusnak jártak. Ha tehát hazai felfogásunk szerint, a mi nagyon természetes is, egy testületben, a mely magasabb rangú és műveltségű egyházi személyekből állott, összpontosult a bizalom, ebből nem merném azt következtetni és nem is következtethetem, hogy a személyes kötelességnek elvét az ország az Anjouk kora óta elenyésztette és elvetette. Nemcsak a káptalanok és conventek voltak hiteles helyek, nemcsak a városi tanács birt a városi ügyekre nézve hasonló hatáskörrel, hanem voltak hiteles személyek is; az országnak rendes ' bírái, a nádor, a judex, a királyi személynök