Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-140

64 140. országos ülés november 25. 1885. hogy a megélhetés lehetőségét kell nekik megadni. így tehát, habár más indokok is hozatnak fel, a fő alapelv, a melyből ezen törvényjavaslat kiindul, mégis az anyagi helyzet javítása. Ezen alapból, ez indokból akarom azt én is megtámadni. {Sálijuk! a szélső balfelől.) Miképen akarja a minísteri javaslat kárpótolni a közjegyzőket és lehetővé tenni azt, hogy azok állása javadalmazottabb legyen? Az ügyvédi kar teendőinek megszorítása és hatásköre egyes részeinek a közjegyzőkre átruházása, különösen a hagyatékok letárgyalásának a közjegyzőkre bízása által. Az ügyvédi kar teendőinek megszorítása a bizottság által jóformán heíyreigazittatott és igy az ügyvédi kar nem igen panaszkodik, a mint ezt az előttem szólott t. képviselő ur az ügyvédekre nézve kinyilvánította. így tehát a közjegyzők helyzete javításának egész terhét a hagyatéki eljárás által kellett biztosítani. Nem fogadom el ezen törvényjavaslatot tárgyalás alapjául sem, mert ott, hol az árvák érdekéről van szó, bővebb, indokoltabb javaslatot kívántam volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem világosittatik fel ebben a javaslatban a t. háznak egy tagja sem a felől, vájjon megfelelhetnek-e a közjegyzők feladataiknak? Én ez iránt nem táplálom azon reményt, melynek Ulimann Sándor t. képviselőtársam kifejezést adott, sőt határozottan ellenkező nézetben vagyok. Mert habár a t. minister ur nem nyújtott statisticai adatokat, én iparkodtam a magam tájékozására összeállítani, hogy egyes megyékben milyen számmal vannak a közjegyzők szemben a szolgabirákkal és azon eredményre jutottam, hogy ott, a hol eddig 6 szolgabíró közt oszoltak meg ezen teendők, most két közjegyzőnek kell azokat végezni, így például Abaujmegyében van 6 szolgabírói járás s 2 közjegyző, Aradmegyében 10 szolgabíró s 4 közjegyző, Báes-Bodrogmegyében 13 szolgabíró 4 közjegyző, Békésmegyében 7 szolgabíró, 2 közjegyző, Biharmegyében 17 szolgabíró, 2 közjegyző, az egyik Nagy-Váradon, a másik Szalontán; én legalább nem tudtam többet találni, lehet, hogy van ott még több közjegyző is, de ha van is E közjegyző, vájjon az el tudja-e végezni ezeket a teendőket? De hiányos s valóban pongyola az indokolás abban a tekintetben is, hogy nem tudjuk, mely hagyatékokat fog a közjegyző, melyeket a szolgabíró tárgyalni, mert a 29. §. azt mondja, hogy ha közjegyző az örökhagyó lakásától 20 kilométernél távolabb van s a két hely közt vasúti vagy hajóösszeköttetés nincs, akkor a szolgabíró vezeti a hagyatéki tárgyalást. Tehát maradunk a régiben, tudniillik az ország fele, de minden esetre harmadrészében a szolgabiró dolga lesz a hagyatéki tárgyalás. Somogymegyéből máris van itt egy czikk, hogy ez a feltétel sehol sincs meg a megyében, mert a távolságok, melyeken a mondott közlekedési eszközök hiányoznak, 50 kilométert is kitesznek. Azt mondja továbbá a törvényjavaslat, hogy a közjegyzők a helyszínén tartoznak megejteni a tárgyalást, mert a feleknek az indokolás szerint nagy költségébe kerül a közjegyző székhelyére bejárni. De a törvényjavaslatnak egy másik szakasza ezen intézkedést egészen semmivé teszi, mert a 30-ik §. azt mondja ugyan, hogy a tárgyalás rendszerint a helyszínén tartandó, de ha a hagyaték csupán ingóságokból áll, a tárgyalást a közjegyző avagy az illetékes járásbíróság székhelyén lehet megtartani s csupán azon eset képez kivételt, midőn a hagyaték ingóságokból s ingatlanokból áll ugyan, de az ingatlanok telekkönyvileg az örökhagyó nevére vannak bekebelezve; tehát csakis azon községekben fogják a tárgyalást ahelyszinén tartani,a hol atelekkönyvekben rendetlenség van. más esetben mindenkor a központban fog a tárgyalás megtartatni. Ez rendkívül káros a szegény népre, mert a hagyatékot sok esetben a tárgyalás felemészti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tényleges tapasztalatunk is van erre azon időből, midőn a közjegyzőknek kellett ezeket teljesíteni. Akkor a gyakorlatban láttuk már ezt. A felek az utezánakapu alatt heverésznek, a közjegyzőnek pedig esetleg más teendője van, nem ér rá olykor még harmad napra sem az ügyeket elintézni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Ha a t. minister ur lényegesnek tartja tehát, hogy a helyszínén történjék a tárgyalás, akkor ne tegye est a 30. szakaszszal egészen lehetetlenné, mert ha az ingóságok a központban tárgyaltainak, úgyszintén azonhagyatékok,melyek teiekköny vileg bejegyezve vannak, nem marad semmi, a mit künn tárgyalnak, kivéve azon eseteket, melyekben az ingatlanok nincsenek az örökhagyó nevén. Elismerem, ilyen eset igen sok van, de azt hiszem, a törvényhozás és a kormány nem fogják sokáig tűrni, hogy ezen telekkönyvi rendetlenségek igy maradjanak. Én ezen terhet a szegény népre nem akarom hárítani, mert ezt igen károsnak, helytelennek és rossznak tartom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kifogásom van a megállapított díjjegyzék ellen is. Nem sokallom azt, de azt hiszem, hogy az csak kiindulási pont lesz egy nagyobb egy háromszoros költségvetés megállapítására. íme már tegnap is, ma is olvastam czikkeket a felől, hogy ezen díjak nem elegendők, mert háromannyit költ a közjegyző. Ennélfogva egy törvényjavaslatot kell majd benyújtani, hogy fel kell emelni a díjakat és mily helyzetben leszünk akkor ? Valóságos kényszerhelyzetben, mert azon szolgabirákra, akik most a hagyaték tárgyalása gyakorlatából ki vannak véve, akkor aggodalommal fogjuk azt ismét reá ruházni és ezen kényszerhelyzetben a díjakat tetemesen fel kell emelni. Én ezen veszélynek az árvák