Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-140
62 140, orizágos ülés november 25. 1885. hogy tudniillik ezen hatáskörükben és eljárásukban ne az egyes biróságok vagy gyámhatóságok, vagy ezeknek egyes tagjai kénye-kedvétől függjenek, hanem ezektől függetlenítve legyenek s igy hivatásukhoz méltó állást foglaljanak el. Elismerem t. ház, elismeri az igazságügyi bizottság is, hogy az előterjesztett módosításokban a közjegyzői intézményre nézve nincsenek meg mindazon garantiák, biztosítékok és attribútumok, melyek egy közjegyzői intézménynél a theoriában megkívántatnak. De méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy az igazságügyi bizottság eljárása egyrészt a fennálló jogszabályok és a közigazgatási rendszer által is szabályozva volt; másrészt tekintetbe kellett venni a bizottságnak az ország lakossága szellemi niveaujának szükségleteit és az ezekre vonatkozó tekintetből indult is ki az egyes módosítások megbirálásánál. Az igazságügyi bizottság is meg van győződve arról, hogy a közjegyzői kar tekintélye és anyagi függetlensége leginkább az által biztosíttatik, ha a közjegyzők a működés folytonosságában mindinkább bizalmat gerjesztenek önmaguk iránt a közönségnél, ha hű, lelkiismeretes és jó ügykezelés által megkedveltetik magát az intézményt. Ezen szempontnál és ezen gyakorlatnál fogva is, mely a t. házban el van fogadva, ajánlom a t. képviselőháznak, hogy ezen javaslatot az igazságügyi bizottság jelentésében foglalt szöveg szerint méltóztassanak tárgyalni, illetőleg elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon) Ullmann Sándor: T. ház! (Halljuk!) Habár az 1874: XXXV. törvény czikkel létesített közjegyzői intézménynek első idejében a Bach-korszakból fenmaradt reminiscentiákkal és az ügyvédeknek veszélyeztetett, érdekeiből származott féltékenységével kelletett megküzdenie : az intézmény a benne rejlő specificus életképességénél fogva ma már a jogbiztonságnak egyik mellőzhetlen alapjául el van ismerve. A reminiscentiák elillantak, a féltékenység helyébe az a tudat lépett, hogy a közjegyzői intézmény, ha hivatásának megfelelő hatáskörön belül marad, a jogszolgáltatás és annak minden közegének előnyére szolgál. Azon okok között, melyek a közjegyzői intézménynek teljes kifejlődését akadályozták, ugy a ministeri javaslat, mint az igazságügyi bizottság jelentése, különösen hangsúlyozva azt a körülményt hozzák fel, hogy a közjegyzők korlátolt hatásköre nem nyújtja azt az anyagi forrást, mely a kar felvirágzásának nélkülözhetetlen alapja s ehhez képest két szempont: a hatáskör tágítása és a jövedelem szaporítása képezi az előttünk fekvő javaslat irány eszméjét. {Halljuk!) Az igazságügyi kormánynak bizonyosan rendelkezésére állanak a magyarországi közjegyzők ügyforgalmát feltüntető statistikai adatok, a melyekből megítélhető, vájjon a felhangzott panaszok csakugyan alappal birnak-e, mert a mint egyrészt e házban bizonyára nem akadna senki, a ki az igazságügy e fontos tényezőjétől anyagi fennállhatásának lehetőségét megvonná, ugy másrészt ne feledjük azt, hogy a közjegyzői hatáskör tágítása rendszerint csakis a jogkereső közönség újabbi megterheltetése és más jogszolgáltatási közegek hatáskörének csorbítása mellett 7 ehetséges. (Helyeslés jobbfelő ! .) S mert sem az egyiket, séma másikat alapos okok nélkül nem akarhatja senki, a czélbavett reform megállapításánál tekintettel kell lenni egy bizonyos határra, a melyet túllépnünk nem szabad, S ez a határ a jogszolgáltatás nagy érdeke egyrészt, a jogkeresők és a jogvédők érdekei másrészt. Altalán véve valamely osztálynak más osztályok rovásán való jobb megélhetése nem képezheti soha az igazságügyi reform feladatát, minek Magyarország törvényhozása kifejezést adott akkor is, a midőn a bagatell eljárással és más az ügyvédi működési kört érintő törvényekkel az ügyvédek amúgy sem fényes anyagi helyzetére, megengedem, csakis egy magasabb általam is elfogadott szempont indokából, kellő tekkintettel nem volt és nem lehetett. (Ugy van! jobbfelöl,) A javaslat pedig ebbe a hibába esett volna, hogy ha az érdekeltek részéről felállított kívánalmakat megvalósítja s a közjegyzői hatáskört oly széles irányban terjeszti vala ki, mint az — nem mondom — az összes érdekeltek, de azok egynémelyike által javasoltatott. A javaslat, illetve módosított javaslat helyesen tette, a midőn egyebek között a hitelesítési kényszert telekkönyvi ügyekre vonatkozólag mellőzte és helyesen cselekedett akkor is, a midőn a közjegyzőknek a magánokiratok készítését mint eddigelé, ugy ezentúl sem engedte meg. A hitelesítési kényszer jogkereső közönségünk különösen kisebb birtokos osztályainak igazolatlan, óriási megterhéltetésével járt volna. A szegény ember, a ki vidékről több mértföldnyi távolságra a közjegyző székhelyére kell, hogy ránduljon s vigye magával a személyazonossági tanukat és mindannyiszor, valahányszor valami telekkönyvi beadványa van, sínylené meg leginkább a hitelesítési kényszert, a nélkül, hogy a kárba ment munkanap értéke, fuvarozási és élelmezési költségei mind a közjegyző előnyére szolgálnának. A hitelesítési kényszer tehát speciális viszonyainkra való tekintetekből helyesen mellőztetett.
