Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-135

4Q 135. országos ülés október 7. 1885. szint egyszerű nyilatkozatok által lettek rendezve, addig a hajózásra nézve az 1866. decz 11-iki szerződés változatlanul érvényben maradt. Ily értelmű megállapodást tartalmaz az 1884. VI. törvényczikkben foglalt 1884. február 18-án Franciaországgal kötött kereskedelmi egyezménynek pótczikke is, mely egyezmény, mint az a t. ház tagj'ai előtt ismeretes, hivatva van a végleges kereskedelmi szerződést pótolni, mely utóbbinak megkötése 1883-ban nem sikerült. Ezen tárgyalások alkalmával azonban elhatároztatott, hogy egy újabb hajózási egyezmény iránti tárgyalások tovább folytassanak, melyek sikerre vezetvén, az előttünk fekvő, 1884. évi ápril hó 9-én Francziaországgal kötött hajózási egyezményt eredményezték. Az új 1884. évi ápril 9-iki hajózási egyezmény a régebbi, 1866. decz. 11-iki hajózási szerződéssel szemben, nem hátrányosabb és a szabad forgalmat, valamint a saját nemzetbeiiekkel való egyenlő bánásmódot egyaránt biztosítja. En, t. ház, ezen körülményt már azért is különösen kiemelendőnek tartom, mert az 1866-diki hajózási szerződésünknek volt köszönhető, hogy Francziaország az addig a saját nemzeti lobogója alatti hajók számára íennálott kivételes helyzetet, megszüntette és az idegen lobogó alatti haj okra vetett diíferentialis illetéket—surtaxe de pavillon— elejtette. Ezen vívmány horderejét legjobban feltünteti azon eset, hogy midőn 1872-ben a Thierskormány erősen protectionisticus kereskedelmi politikája a franczia hajózás érdekében a más nemzetiségű lobogó alatti hajókra a diíferentialis illetéket újból alkalmazni kívánta, épen ezen 1866 iki hajózási szerződés —- 6 Art, — volt azon eszköz, mely által az akkori külügyi kormányunknak lehető volt a hajózási forgalom szabadságát valamint a franczia nemzetbeliekkel való egyenlő bánásmódot továbbra is teljesen biztosítani. Ezen újabb egyezmény is teljesen fen tartja azon már az 1866-iki szerződésben elfogadott elvet, hogy a szerződő felek hajói és rakományai az illetékek, díjak stb. tekintetében kölcsönösen a saját nemzetbeliekkel egyenlő bánásmódban részesüljenek és ez csak a franczia gyarmatokra — azonban Algirt ide nem számítva — a parti hajózásra valamint a halászatra nézve esik megszorítás alá. A gyarmatai tekintetében, Francziaország egyetlen államnak sem biztosítja a saját nemzeti lobogójának fentartott kedvezményeket s igy méltányosan többet nem követelhettünk, mint a szerződés által biztositott azon kedvezményt, hogy hajóink a gyarmatokban is, mindazon kedvezményekben fognak részesülni, amelyben esetleg más európai nemzet részesülne. Hogy ezen hajózási egyezmény úgyis neheI zebb, úgyszólván átalakulási korszakban levő saját I nemzeti hajózásunkra felette fontos, legjobban kitűnik a m. k. földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi minister ur indokolásához csatolt lobogó forgalmi kimutatásból, mely szerint az osztrák-magyar monarchia összes kikötőiben 1883-ban csak 23 franczia vitorlás és gőzhajón 8,258 tonnával érkezett és indult, a francziaországi és algíri kikötökben pedig 1882-ben 902 osztrák és magyar hajó, 395,336 tonnával, 1883-ban 734 osztrák és magyar hajó, 334,859 tonnával érkezett és indult. Kétségtelen tehát, hogy a szerződés által biztosított szabad forgalom fen tartása reánk nézve kivái Ióbb érdekű. Ezenkívül, t. ház, még azon körülményt bátorkodom felemlíteni, hogy az előttünk fekvő hajózási egyezmény időközben már Francziaország valamint a monarchia másik államának törvényhozásai által változatlanul lett elfogadva, A közgazdasági bizottság mindezen indokoknál fogva a t. háznak az egyezmény elfogadását a 105. számú irományban foglalt javított I szövegezés szerint, ajánlja. (Élénk helyeslés i joobfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát senki sem kivan szólni, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1884. év ápril hó 9-én Francziaországgal kötött hajózási egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Igen, vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Következik a részletes tárgyalás. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, bevezetését és az I. czikket, melyek változatlanul elfogadtattak. Olvassa a II. csikket.) Irányi Dániel: T. ház! A II. czikk első bekezdésének második mondata eképen kezdődik: „Mindazonáltal ezen illetékek, akár az állam, akár városok, kereskedelmi kamarák vagy bármily más testületek által vétessenek is sat. A „vétessenek" szó itt helytelenül van alkalmazva, mert az illetéket nem venni, hanem szedni szokták; ennélfogva itt a „vétessenek" helyett „szedessenek" kifejezésalkalmazását indítványozom. (Helyeslés) Továbbá a második bekezdés negyedik sorában ezen szó helyett „öbleiben" e szó beillesztését kérem: „folyóiban" ; mert a franczia szövegben „riviéres" és nem „baies" van, a magyar szövegben pedig a franczia szövegnek megfelelő kifejezésnek kell állnia. (Helyeslés.) Ezenkívül még van több irályi módosítványom egyes szakaszokra vonatkozólag; azonban, nehogy magam legyek kénytelen ismételve igénybe venni a t. ház becses figyelmét, mint máskor,, talán ez alkalommal is méltóztatik a t. ház megengedni, hogy ezen irályi módosítványaimat &