Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

133. orsiágos ülés október 3 1S86. ÍV —• ű- 0 zést akarok tenni. Az egyik, a ministerelnök ur ismételt felvilágosítás után azt mondta, hogy a monarchia kormányának azon nem titkolt és kife­jezett nézetében nem volt bátorítás, nem lehetett bátorítás a bolgár államcsínyre azért, mert kijelen­tetett, hogy a török hatalom beavatkozási jogának érvényesítését a monarchia nem gátolja. De ez a kijelentés fékező hatással csak akkor bír, ha egy más biztosítás kiséri, ha a három csá­szár szövetségben levő nagyhatalmak közt meg­egyezés lett volna ugyanezen magatartásra ezen eshetőséggel szemben. Ilyesmi pedig, mint monda, nem létezik, akkor nem elég a monarchia kormányának kézmosása annak a ténynek ellensúlyozására hogy az nem fogja gátolni, párosítva azon nyilatkozattal, melyet a t. ministerelnök uf itt ismételt, hogy mint monda, előre kifejezte mindenütt nyíltan azt a nézetét, hogy a szerződés megszegéséből nem következik annak visszaállítása, hanem a létrejött tény össz­hangba hozatala a szerződés többi határozataival. Tehát erre nézve fentartom kifejezett állításomat, hogy a monarchia kormányának magatartása felbá­torító hatású volt. (Ugyvan! abaloldalon. Ellenmon­dás a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem szándékozom hosszasabban felszólalni, de kötelességet mulasztanék, ha az imént felszólalt képviselő ur előadásának egyik pontjára nézve nem nyilatkoznám, a melyre nézve a t. képviselő ur szíves volt aztjelezni, hogy várja tőlem a vá­laszt. (Halljuk!) 0 ugyanis azt mondta, hogy az én nyilatkozatomból azt értette, hogy mi, a kor­mány, egyenesen, határozottan elismertük, hogy Törökországnak joga van a rendet az általa jónak látott eszközökkel helyreállítani, de ő ugy tudja, hogy ugyancsak a mi kormányunk azt az észre­vételt is tette, hogy ezzel a joggal élni nem taná­csos. Azt hiszem, azt méltóztatott mondani. Szilágyi Dezső Ezt is! Tisza Kálmán ministerelnök: Tehát csak erre kívánok reflectálni és egész határozott­sággal kijelentem, hogy a mi külügyi kormányunk Törökországnak ilyen tanácsot nem adott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T.ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és igy következik a szavazás. A kér­dés az, hogy a t. ház a t. ministerelnök urnak vá­laszát, melyet Szilágyi Dezső, Irányi Dániel és Helfy Ignácz képviselő urak interpellatióira adott, tudomásul veszi-e, igen vagy nem? (Felkiáltások a jobboldalon: Igen! A bal- és szélső, baloldalon: Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a választ tu­domásul veszik, méltóztassanak fel állani. (Meg­történik. Élénk helyeslés a jobboldalon.) A ház több­sége a választ tudomásul vette. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt hiszem, a t. ház minden tagja iránti kötelessé­get teljesítek, midőn a következő nyilatkozatot tenni, illetőleg egy kérést a t. házhoz intézni szán­dékozom. (Halljuk!) Igen kérem a t. ház tagjait, méltóztassanak beleegyezni abba, hogy hétfőn 1 órakor rövid ülés tartassák, a melyben bátor le­szek az iránt nyilatkozni, hogy a kormány a dele­gatiók összeülése előtt mit óhajtana még tárgyal­tatni. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A t. ministerelnök ur indít­ványa értelmében tehát hétfőn 1 órakor ülés fog tartatni, melynek más tárgya nem lesz, mint az imént jelzett. Most pedig még csak arra kérem a bizott­ságokat, hogy méltóztassanak szokott helyiségeik­ben megalakulni. (Helyeslés.) A mai ülésnek több tárgya nem lévén, sízt bezárom. (Az ülés végződik d. «, 1 órakor'.) £>*

Next

/
Oldalképek
Tartalom