Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

394 161. •FEeágts ülés janaár IS. 1856. Ez a politika nem vezethet a magyar állam meg- | szilárdítására, a magyar állameszme diadalára. Á ki Magyarországot nem alakítja át valódi európai állammá, a ki nem szervezi ugy hatalmi s a közszabadság biztosítására szükséges intézményeit, a ki fentartja a ziláltságot s gyengeséget, nem szervezi az ország érdekeinek megfelelőleg igazságszolgáltatását, közigazgatását s közoktatását, hanem ugy hagyja, a mint van, (Egy hang a szélső balról: Dehogy! Még rosszabbá teszi. Derültség) a ki megengedi, hogy a közoktatás eszköze legyen az államellenes agitatiónak. (Trefort Ágoston vattásés közoktatásügyi minister ellentmond.) Kérem szépen, azt hiszem, én épen hivatkozom az igen t. közoktatásügyi minister úrra, hogy ő fedezte fel a magyar állam dissolutiójának előjeleit, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: Igenis, ezt mondtam! Grünwald Béla: És én nagyon csudálkozom, hogy az igen t. közoktatásügyi minister ur ezeket a dolgokat, a melyek köztudomásúak, meglehetős indignatióval méltóztatik felvenni. Szabad legyen, csak a tiszta tényekre szorítkoznom. A ki mindezeket ugy hagyja, a mint van, a ki a magyar államot nem akarja szervezni a nemzet czéljainak és az európai államoknak megfelelőleg, az a magyar állameszmét nem fogja diadalra juttatni. T. képviselőház! Hiszen nem nagyok a mi igényeink a mi államférfiaink iránt. (Sálijuk! Halljuk! balfelöl.) Nagyon szerények vagyunk a követeléseinkben: mi nem követeljük tőlük, hogy az egész földgömbbel foglalkozzanak, mi nem követeljük tőlük, hogy új problémákat keressenek, mi nem követeljük tőlük, hogy hatalmi sphaeránkat kitérjeszszék tengeren és szárazföldön; mi nem kívánjuk tőlük uj eszmék felfedezését sem. Mi csak azt kívánjuk tőlük, hogy egy kicsit foglalkozzanak, megismerkedjenek ezzel az országgal, igyekezzenek megismerni ennek az országnak állapotát, igyekezzenek abból kivonni a consequentiát és csináljanak nekünk egy kis rendet ebben a kis országban, a melyet könnyű áttekinteni, a mely egynéhány vármegyéből áll, nem követelünk tőlük többet, mint hogy csináljon egy kis jó igazságszolgáltatást, egy kis jó közoktatást, az állam czéljainak megfelelő közigazgatást; ezek nem oly nagy problémák, hisz mindez már másutt rég meg van oldva. T. ház! Sokszor gondolkodtam a fölött, hogy mi lehet az oka annak, hogy a ministerelnök ur egész politikáján végig vonul az a sajátszerű vonás, hogy irtózik a problémák megoldásától, irtózik oly intézmények megalkotásától, a melyekre a nemzetnek szüksége van; hiszen másutt azt tapasztaljuk, hogy az államférfiak legfőbb ambitiója ily intézmények megteremtése. Hát arra a gondolatra jutottam, hogy talán abban a meggyőződésben van a ministerelnök ur, hogy az ilyen intézmények megalkotása talán a hatalmi érdekkel ellenkezik. (Derültség balfelől.) De hiszen ha végig nézzünk a történelmen, hát mit látunk? I. Napóleon, tudvalevő dolog, (Halljuk! bálfelöl) hogy szerette a hatalmat; egész lénye, egész természete a hatalom gyakorlására volt alkotva ; és mégis azt látjuk, hogy ez az ember, a ki szerette a hatalmat, megszervezte azt a Francziaországot, ugy hogy még ma sem volt képes semmiféle rendszerváltozás azt a szervezetet alapjaiban megdönteni. . . Madarász József: Még megdönti! Grünwald Béla : ... és annyira megfelelt Franeziaország viszonyainak, Francziaország geniusának, hogy, mondom, mindezen változások daczára majdnem érintetlenül állanak fenn annak a szervezetnek alapjai. Világos tehát, hogy Napóleon az ő hatalmi érdekeivel teljességgel sem látta ellenkezőnek egy igen jó közigazgatási, vagy igazságszolgáltatási, közoktatási rendszer megállapítását. De vegyük Poroszországot; tudjuk, hogy Poroszországban is absolut hatalom kezelte az ország ügyeit és tudjuk azt is, hogy a porosz királyok különösen féltékenyek voltak mindig a királyság jogaira és igyekeztek azokat lehetőleg absolut módon gyakorolni. És mégis, mit tapasztalunk? Azt, hogy példás igazságszolgáltatást szerveznek, a közigazgatást a legnagyobb jogi garantiákkal látják el, a közoktatást a legmagasabb fokra emelik, nagy hadsereget szerveznek, a legkövetkezetesebb munkával, de azért senkinek sem jut eszébe azt gondolni, hogy ez Poroszországvagya dynastia hatalmi érdekébe ütköznék. (Igaz! Ugy van! balfelől) Ez a politika volt az, mely a kis államot világhatalommá emelte. (Igaz!. Ugy van! balfelöl.) Ezek után t. ház, mivel világos, hogy egy állam rendezése nem ütközhetik hatalmi érdekbe, valóban érthetetlen, hogy mi lehet indoka annak, hogy a ministerelnök urat iszony tölti el minden iránt, a mi Magyarországon rendezett viszonyokat idézhetne elő. (Élénk tetszés balfelől.) Ezek után t. ház, befejezem előadásomat. (Halljuk! Halljuk!) Még csak azt akarom kiemelni, hogy a ministerelnök ur egy nagy tévedésben van, mely végzetes magára a nemzetre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Ez a tévedés pedig az, hogy a ministerelnök ur azt hiszi, hogy a hatalom csak arra való, hogy azt megtartsuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy a hatalmat az emberek gyengeségére kell alapítani, de arról megfeledkezik tökéletesen, hogy a gyengeség soha sem lehet az erő kútforrása, hogy a nemzetnek különösen a mi helyzetünkben, hogy ha fenn akarja magát tartani, legjobb és legnemesebb erőinek coneentrálására van szüksége. (Igaz! Ugy van! bal- és a szélső baloldalon.)