Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-161

380 161. országos ülés január 16. 1886. nyi ezelőtt hat évvel felvéve volt; és azt is elmondotta, hogy öt év alatt a beruházások 116 milliót tettek. Én, t. ház, e kérdéseknek érdemleges tárgyalásába nem akarok bocsátkozni. Elhiszem, hogy azon kiadások mind szükségesek voltak; elhiszem azt is, hogy azok a beruházások hasznos beruházások, ha nem is gyümölcsözők. De én mégis azt hiszem, hogy eztknél a beruházásoknál a t. kormány kissé elhirtelenkedve járt el. Mert én nem kételkedem azon, hogy ha a törvényhozás látta volna a t. kormány gazdálkodásának ez eredményét; ha előre érezte volna, hogy a zárszámadásoknál az ordinariumban az egyensúly tényleg soha nem létezett; ha látta volna azt, hogy végre az adófelemelések tovább nem folytathatók és hogy egyszer az adósságcsinálásnak is határa van, akkor talán nehéz szivvel ugyan, de ezen beruházásoktól eltekintett volna. Mert igen szép dolog az, legalább nagy részben, ha nem is mindenben, mert hiszen megengedem, volt egykettő olyan is, a mely kivételt képez, de szép dolog az, ha az ember elmondja, hogy a közgazdaság érdekében tenni kell, az állami intézményeket fejleszteni kell, ha az ember elmondja, hogy tehát mindezekért az ellenzék sem tehet szemrehányást: de végre is a megélhetés tekintete mindenütt a legfontosabb. És csakugyan, hogy ez az ominosus deficit az állam existentiáját veszélyezteti, az kétséget alig szenved. Én tehát azt hiszem, t. képviselőház, hogy a t. kormány az ő eljárásában — és a lehető legenyhébb színezést akarom használni s meglátom azt, hogy ha valami nem a pártszenvedély sugallatából mondatik, hogy annak van-e látszatja — mondom, én azt hiszem, hogy a t. kormány az ő eljárásában eltévesztette a logicai egymásutánt. Én azt hiszem, hogy a t. kormány ehhez a beruházási campagnehoz csak abban az esetben foghatott volna, hogy ha immár tényleg egypár éven keresztül, legalább az ordinariumban helyreállott volna az egyensúly, sőt felesleg lett volna {Helyeslés. Ugy van! a baloldalon.) Akkor és csakis abban az arányban lehetett volna a beruházásokhoz hozzáfogni. De azt tenni, a mit tenni méltóztattak, hogy a legvérmesebb számításokat anticipálják és magukat és az országot abba az illusióba ringassák, hogy már most ezen beruházások következtében — hogy ugy mondjam — a gazdagodásnak egy egész csomó forrása fog támadni, mely a deficitet megszünteti: ez csakugyan menthetlen eljárás. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! És már most át akarnék térni — hogy ugy mondjam — a költségvetésnek politikai oldalára. Mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy minálunk a költségvetési vita rendesen arra használtatik fel, hogy a t. kormány eljárása és általános politikai irányzata bírálat tárgyává tétessék. Azonban, én ezt most a maga összegében egyáltalán nem szándékozom felölelni; csakis egyetlen egy incidensre fogok szorítkozni, mely incidens t. barátom Horánszky Nándor felszólalásából származik, a ki minapi beszédében reflectált arra, a mi Budán az újévi üdvözlet alkalmával mondatott: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) a magyar államiság megszilárdítására. A t. ministerelnök ur nagyon zokon vette azt, a mit Horánszky Nándor t. barátom neki mondott és szólva Horvátországról, azt mondotta, hogy ugy látszik, minálunk elfelejtették azt, a mi 1848 előtt történt. (Halljuk! Halljuk! a laloldalon.) Én azt hiszem, t. képviselőház, ezt nem felejtette el senki, de azt sem felejtették el, hogy 1848 előtt épen az volt a legnagyobb sérelem s az volt a leghatalmasabb indok és a legfontosabb érv a mellett, hogy legyen nemzeti kormány, hogy legyen az, a mit ugy neveztek akkor: független felelős ministerium, hogy az ország érdekeinek és jogainak mindenki iránt, tehát Horvátországgal szemben is érvényt szerezzen. (Ugy ván! a báloldalon.) És valójában, ha nem tudnak több eredményt felmutatni, mint az 1848 előtti, úgynevezett aulicus kormányok, a melyek Bécsben székeltek, ezzel igazán nincs mit dicsekedniök s ez még mentségnek sem járja. (Élénk tetszés a haloldalon.) A t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy azért lármáznak Horvátországban, mert nem gazdálkodhatnak szabadon s nem áshatják alá a terrénumot. Én azt hiszem, hogy! egyszerűen azért lármáznak, mert telhetetlenek. De ebből azután megtanulhatjuk azt is, vájjon azt, ki az államnak s a magyar nemzetnek ellensége, ki lehet-e engedményekkel elégíteni. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) De az azután már nagyon furcsa felfogás, ha valaki a magyar államiság szempontjából azokat a viszonyokat és állapotokat,melyekHorvátországban jelenleg vannak, kielégítőknek találja. Nekem a magyar államiság követelményei iránt más nézeteim vannak; s lehet t. ház, hogy erről majd beszélni fogok a mikor ezeket majd ki fogom fejteni. A t. ministerelnök ur azután áttért a nemzetiségi kérdésre és szólva a nem magyar ajkú polgárok hazafiságáról, azt mondta, hogy azokat a t. urakat, kik omladinisták voltak, vagy a Schulvereinnak voltak tagjai, azért, mert az ellenzékkel korteskedni járnak, jó hazafiaknak ő nem tartja. Én, t. ház, e tényt illetőleg máskép vagyok informálva, de még ha a ministerelnök urnak igaza van is, valóban nem értem, hogy ennek a dolognak valaki az ő állásában, hogy tulajdoníthat olyan fontosságot, hogy ezt itt felhozza s legkevésbé értem azt a commentart, mert meg vagyok gyöI ződve arról, hogy ha azok a t. kormánypárt mellett