Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-161
161. oriKágot ülé* jan»úr IC. 1886. 37y Hát a kereskedők osztályáról mi vigasztalót lehetne mondani? Hiszen ezek legnagyobb részének életrevergődő küzdelem a létért, egy ilyen államban, melynek elszegényedett népe még a legszükségesebbeket is kénytelen nélkülözni, mert bevásárlására pénz kellene és ha kerülne is egy pár forintja valami olcsón elvesztegetett terményből, arra már jó eleve rá tette a kezét az adóvégrehajtó. No hát t. ház, ily körülmények között a kereskedelem fel nem virágozhatik és azután itt is ott van a zsidó, a ki legtöbb esetben azért nyit üzletet, hogy egy hasznos hamis bukást csináljon, mire még ha kisülne is, zsidószellemben szerkesztett codexünk igen enyhe büntetést szab. {ügy van! a ss'lsö baloldalon.) Ezek azután a hitelbe bevásárolt czikkeket beszerzési áron alul árusítva, minden vevőt magukhoz vonnak s a becsületes keresztény kereskedő azon veszi magát észre, hogy vevők hiányában a regié felemésztette vagyonát. Iparosainkat megöli az osztrák kifejlettebb nagyipar, melynek olcsóbban elárusítható hitvány czikkeit közös vámrendszerünk és hiányos ipartörvényeink segélyével behurezolják a zsidók s ezzel el van véve kisiparosainktól a megélhetés feltétele, minek folytán a vidéki mester, ha nem akarja családját az éhhalálnak kitenni, kénytelen elmenni napszámra kaszálni és kapálni a városiak pedig dolgoznak darabszámra nyomorult, csekély fizetésért a zsidóüzéreknek. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hát a szegény földmívelő nép"? Itt van még a szomorú állapot, kivált mikor a t. pénzügy minister ur végrehajtó tatárjárása megindul, hogy szekerekkel összehordja a szegény nép ládáját, párnáját, utolsó véka kenyérnek valóját, szóval hol mit találnak. Az azután a tragieus látvány, mikor a szekér után megy a szegény munkás nép, férfiak, asszonyok, kiknek talán egész éven át alig kerül hús fazekaikba, sirva és átkozva mindent, a minis • tértől a végrehajtóig. És még mikor valóban fennálló tartozásért viszik el holmicskáját, ez, ha embertelen is, de legalább törvényes eljárás; hanem mikor a már egyszer behajtott követelésért exequálják, a mi pedig mióta a minister ur vezeti a pénzügyeket, nagyon is gyakori eset, az már azután valóban vérlázító. Ilyenek a Bachrendszer alatt is csak igen ritkán történhettek. Legyen szives a minister ur utána nézni közegei eljárásának s ne hagyja a népet kirabolni. Különben ez irányban, ha kívánja, concret adatokkal is szolgálok. (Halljuk!) Az ily eljárással azután a zsidók körmei közé terelik a népet, ezek pedig absurd váltótörvényünkkel, mely a nép kifosztására épen alkalmas s egyegy, legtöbb esetben zsidófiscalisok segélyével megfosztják azt kis ingatlanától. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VII. KÖTET. S azt hiszi a t. ház, hogy ezzel aztán vége ? Még nem, hanem ekkor jön a másik zsidó; a ki hogy a végromlásnál netalán még megmentett filléreitől is kifoszthassa, rábeszéli, arany hegyet Ígérve a kivándorlásra. -És itt már el kell ismernem, a t. kormány tevékenységét, mert csendőreível, karhatalommal iparkodik meggátolni a tömeges kivándorlást. De támadhat azonban a kivándorlásnál is még nagyobb veszély is a közelszegényedésbőL a melyet gyűjtőnéven-a vagyontalanok harczának a vagyonosok ellen, neveznek; s hogy ezeket, vájjon nihilistáknak, socialistáknak, anarchistáknak, vagy épen terroristáknak nevezik-e ? ez a dolog érdemén nem változtat, mert alap-programmjuk csak egy és az gyűjtőnevükben van kifejezve. Hogy pedig ezek honnan származnak, arra megtanít bennünket a történelem. Hát vájjon mi előzte meg a XVI. században a Dózsa-lázadást? A rossz kormányzat s a nép kizsarolása, vagy vájjon a múlt század végén a nagy franczia forradalmat mi előzte meg! Rossz kormányzat s a nép kifosztása és vájjon mi szülte 1870-ben a párisi communet? Rossz kormányzat s a nép elszegényítése; s vájjon a jó kormányzat teremtette-e Oroszországban a nihilismust, Írországban pedig a terrorismust ? és vájjon megelégedett emberek állították e fel a soeialisticus tanokat ? Hja! t. ház, a szegénység rossz tanácsadó, mert mig a vagyonos népek rendesen conservativek, addig az elszegényedettek mindig igen hajlandók a forradalomra. S azon feltevésből indulva ki, hogy a kinek nincs mit vesztenie az csak nyerhet, igen könnyen ragadtatják magukat minden szélsőségre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn a ministerelnök ur pártjával kormányra lépett, azt várta tőle a nemzet, hogy a magyar állameszmének és a magyar faj uralmának e földön rendíthetetlen támasza és védője lesz. És ezt kezdetben a nemzet többsége valóban hitte is, kivált miután a t. ministerelnök ur, Polyt, akkori nemzetiségi képviselővel szemben oly erélyesen nyilatkozott. Emlékezhetünk rá mindnyájan. Azonban, hogy ezen feladatának miként felelt meg, azt a következő példák mutatják. Ugyanis itt van a magyar állam lételének legveszélyesebb ellensége : a zsidó. (Egy hang a szélső baloldalról: Igen!) Ez a nép, mely a polgárosítás 19 éve alatt Magyarországon kezébe kerítette kereskedelmünket, iparunkat, az ügyvédi, orvosi teendőket, a journalisztikát, a földbirtok nagy részét, a hitelt, a pénzt és vele a befolyást. Vájjon tett-e valamit e különben is veszélyesen szapora faj túlhatalmasodásának s beözönlésének korlátozására? Pedig tanulhatott volna a jó német szomszédtól, a vaskanczellártól, ki nem csak a bevándorlást tiltja el 48
