Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-133

133. orstógo* ülés október 3. 1885. g| bogy a múltban épen az igen t. ministerelnök ur igen nagy leczkét adott nekünk, figyelemmel fogjuk kisérni ugy az eseményeket, mint jövendő nyilatkozatait és azokat egymással Össze fogjuk hasonlítani. És én remélem, hogy el fog jönni a nap, midőn a magyar országgyűlésnek még ezen többsége is be fogja látni, hogy ily játékot űzni a magyar nemzettel nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Nem veszem a t. ministerelnök ur válaszát tudomásul. {Hosszantartó élénk helyeslés a szélső halon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak egy pár rövid észrevételt vagyok kénytelen tenni Helfy képviselő ur előadására. (Halljuk!) A képviselő ur először is megtámadott azért, hogy én azt mondtam, nem akarok polemizálni és mégis polemizáltam. Bocsánatot kérek, hogy én beszédével polemizáltam volna, nem hiszem. Azt, bogy a mit interpellatiójában leirt, nem olyan kérdésnek akarja tekinteni, a mire reflectálnom kell, nem tudtam. Máskor kérem legyen szíves megjegyezni, hogy erre kérek feleletet, erről pedig jobban szeretem, ha a minister hallgat és én meg fogom tenni szívesen. (Tetszés jobbfelöl.) Arra nézve, a mit a bródi fogadásról mondtam, felhívom a t. képviselő urat, kérdezzen meg akárkit, a ki csakugyan tudja a dolgokat, hogy midőn a mi felséges királyunk körutakat tesz, nem fogad-e el körútja közben váratlanul jött akárhány megszólítást és nem felel-e azokra a nélkül, hogy az hivatalos jelleggel bírna, hogy azok előre bejelentve és vele közölve lettek volna. (Ugy van! jobbfeläl.) Mindenki tanuskodhatik róla, a ki tudja, hogy ez igy van. (Felkiáltások a szélső balfelöl: Deputatio volt!) Ez nem volt deputatio, ha deputatio van bejelentve, annak ünnepélyes fogadtatása van. (Ugy! van jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Egyébiránt nincs miért a képviselő úrral e felett disputálnom. A képviselő ur már interpellatiója beadásakor megmondta, hogy akármit fogok felelni, ő tudja mi az igaz, ha én mást mondok is. Csak azt csudálom, hogy akkor kérdezett. De egyre figyelmeztetem: hogy mindkettő még sem lehet igaz, a mit a t. képviselő ur ma is mondott. Mert először azt mondotta, hogy az egész esemény a mi Bulgáriában történt, hiában tagadjuk, tudtunkkal történt; mutatja ezt az, hogy Kremsier után rögtön volt Sándor fejedelem, ki előbb Pilsenben is volt, a muszka ministernél és aztán kitört az esemény. Azután azt mondja interpellatiójáhan is, hogy ő Felségének boszniai útja "biztos jele volt az annektálási szándéknak és végül azt mondja, természetes, hogy ez most nincs | igy, mert az, a mi Bulgáriában történt, megzavart bennünket. Már ez mindegyik igaz nem lehet. Vagy nem tudtuk csakugyan — a mint nem tudtuk — hogy történni fog valami, vagy nem zavarhatott meg bennünket. Higyje el a képviselő ur, avádaskodónak is jó néha ügyelni, hogy nemhogy esztendőkkel ezelőtt más viszonyok közt mondott szavait, > hanem egy percznyi különbséggel egymásután i mondott szavait, ne lehessen egymással ily éles \ ellentétbe állítani. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélső balon.) A mi különben az alkotmányos kormányok períidiáját illeti, arra csak azt jegyzem meg, hogy nincs joga azt mondani, sem egy képviselőnek, sem egy pártnak, hogy az egész nemzetet ő kép viseli. A nemzetet, ha alkotmányos élet van, csak a többség képviselheti. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mig egy kormány a többséggel jár el, (Halljuk!) addig perfidiát, alkotmányellenes tényt nem követhet el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Egyébiránt pedig j méltóztassanak elhinni, hogy nemcsak sértő és i nem helyes az, midőn a többségről tesznek nyíltan, vagy igy közbenszólólug helytelen nyilatkozatokat, de nagyon szomorú volna, ha igaz volna, hogy a hazafiak csak a kisebbség padjain ülnek és a többség padjain olyanok nem ülnek. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zaj és mozgás a szélsőbalon.) Ugy a perfidiát, mint... .(Zajos közbeszólások a szélső baloldalon.) Megvárom, mig elvégzik közbeszólásaikat. Ugy a perfidiát, mint a többség ellen intézett vádat ezennel visszautasítom. (Elénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Helfy Ignácz : Ha a t. ház megengedi, egy pár szóval fogok reflectálni a t. ministerelnök ur által mondottakra. (Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy a vádaskodó czímét ne fogadjam el. Midőn egy képviselő politikai véleményét mondja el nyíltan, az nem vádaskodás, hanem kötelességteljesítés. De magára a tényre nézve is a t. ministerelnök ur — nem mondom —hogy elferdíté szavaimat, hanem tévedni méltóztatott. Nincs semmi ellentét abban, a mit mondtam. Sőt magam kiemeltem, hogy ez a ruméliai eset sokkal elébb tört ki, mint a hogy az tervezve volt. Tehát a tervezés megáll és megállhat a nélkül, hogy ellentétbe jöjjön azzal, a mi ott történt. Hanem mondott a t. ministerelnök ur két dolgot, a mire nézve röviden megjegyzést kell tennem azért, mert azokra nézve némi tekintetben elvi felfogás különít el engem tőle. Először is a t. ministerelnök ur szemrehányást tesz nekem azért, hogy én interpellatióm indokolásában elmondom mindazt, hogy miként látom ezen keleti ügyeket, hogy mi a fejlődése, milyen lesz a valószínű következménye és azután kérdéseket intézek. Hát akkor mire való a