Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-160
364 16 °- országos ülés január 15 18S6. nak jövedelmi forrását és akkor minő költségvetéssel fog a képviselőház elé lépni? A mennyi remélt jövedelem az államjószágokból elmarad, annyival lesz nagyobb a deficit. Hiszen most is látjuk, hogy 3.000,000-val kevesebb irányoztatott elő az államjavak eladásából és a deficit növekedése is ezen összegnek felel meg és ha egyszer ezen forrás elapad, akkor mind a tiz millió növelni fogja a deficitet és a rente-kibocsátásnak nem lesz hatása. Már most, a mikor még ez a rendkívüli, másutt nem szereplő jövedelmi forrás nálunk jövedelmez, 30 millió forint ára rente az, a mit a pénzügyminister urnak adósságok törlesztése és a deficit fedezése czéljából fel kell venni. De még nincsenek ehhez hozzá véve a megelőző 1884. és 1885. évek túlkiadásai. Ha ezeket is hozzáveszszük, akkor 40 — 50 millió az az összeg, a melyet a pénzügy minister urnak piaczra kell vetnie. De hát abban a helyzetben vagyunk-e, hogy évek hosszú során keresztül folytathatjuk ezt a gazdálkodást? 224 millió összeg az, a mit 1881 óta, a mikor a papir-rente kibocsáttatott, a világpiaczra dobtunk, valóban meg kellene gondolni t. ház, hogy ha békeidőben ugy áll a helyzet, hogy jóformán egyébre, mint adósságokra államháztartásunk fennállása basirozva nincsen: mi történhetik az esetre, ha valami non putarem következik be ? Én nem tudom, biztosítottnak hiszi-e a kormány a békét. Ugy kell lenni, hogy semmi veszélytől nem tart, mert hiszen a budgetet azon feltevésben terj'esztette be, hogy hadügyi kiadásokra ez idén tőlünk több nem fog követeltetni. Prileszky Tádé t. képviselőtársam tegnap tartott beszédében, daczára azon kedélyes alaknak, melybe öltöztette, én a hazafiúi aggodalom komoly sugallatát ismertem fel és valóban óhajtanám, hogy azokon a padokon,, felszólalásának azon részét, melyben tanácsokkal szolgál az általa támogatott kormánynak, jobban megsziveljék, mint meg szokták szivelni a mi padjainkról jövő intéseket. Különösen nagyon igaz az, mit beszédében az agióra vonatkozólag mondott, bár nagyon szomorú azon nyilatkozata, hogy azagio rendezésének ideje előtt ő gondolni sem mer arra, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreállíttassák. Általában szomorú, hogy az arany-agio emelkedése majdnem 650,000 forinttal növeli terheinket, ugy hogy most csupán ezen egyetlen egy ezímen 9 millió forint a különbség a budgetben. Hiszen akkor a rente-conversio által elért előny, vagy az az előny, mely előállott, midőn a kataster végre hajtására szükséges két millió forint többé nem terhelte költségvetésünket, ez a két előny együttvéve, összegezve a felét sem képes fedezni annak a kiadásnak, a mit csupán az agio-veszteség okoz. Én, t. ház, megelégedéssel tapasztaltam, hogy a pénzügyi bizottság előadója és az az egyetlen s'ónok, a ki érdemesnek tartotta a költségvetés védelmére a túlsó oldalról szót emelni, bizonyos hazafias aggodalomnak adtak kifejezést és vigasztalást jóformán csak abban keresnek, hogy hiszen vigasztalatlan pénzügyi viszonyok előfordultak más államokban is, melyek mégis ki tudtak gázolni veszedelmes helyzetükből. Prileszky t. képviselő ur Olaszország példájára is hivatkozott. Igen, Olaszország a miénknél nem kisebb államadóssággal indult új államélete elé. Olaszországnak sikerült államháztartásában az egyensúlyt helyreállítani és valutáját rendezni. De —fogják önök nem mondani, hanem talán gondolni — Olaszországnak könnyű volt, Olaszország és Magyarország ez más. Olaszország akkor, midőn egységét és függetlenségét kivívta, nem volt idegen állam érdekeinek rabszíjára fíízve, (ügy van! a szélső baloldalon) saját maga intézhette nemcsak ügyeinek egy részét, hanem valamennyit. Nem tartozott mások érdekeinek a magáéit alárendelni. Á nemzet akarata, mely a nemzet képviselőinek hazafias testületében találta kifej ezését, a nemzet érdekei és a törvényhozás bölcsessége és hazafisága szerint használt fel minden körülményt Olaszország független állásának megszilárdítására. Az ilyen nemzet csudákra képes, oly erőfeszítéseket tesz, melyek a világot bámulatra ragadják, hadat indítva még a hatalmak ellen is. Én nem intézhetem azt a kérdést önökhöz, hogy hát azokat az érzelmeket, azokat az aspiratiókat, melyek Olaszország fiainak ezt a mindenható varázsvesszőt adták a kezükbe, miért nem igyekeznek önök is alkalmazni? (Ugy van! tetszés a szélső baloldalon.) Nem merem ezt kérdezni önöktől, mert önök nemcsak erre nem igyekeznek, hanem még üldözik is azokat, kik visszavonulva a hatalom élvezetétől, jóléttől, áldozattal, talán kitéve üldözésnek, zaklatásnak, abban keresik a hazafiúi feladatok teljesítését, hogy ápolják a nemzet kebelében azokat az aspiratiókat, melyeknek abból kialudniok soha sem szabad. (Élénk tetszés a szélső' baloldalon.) En e kérdéseket, t. ház, a túloldalhoz nem intézem, egyszerűen bevallom, hogy önöknek igazuk van, mert Olaszország, a független szabad Olaszország és az Osztrák-Magyarország az egészen más. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ne is vegyük tehát példaképen Olaszországot, ne kalandozzunk el olyan messze, nézzünk csak a szomszédba, nézzünk túl a Lajtán, nézzük meg szomszédjainkat, azok gazdálkodását és hasonlítsuk azt némely vonásokban a mienkhez. Az osztrák pénzügyminister épen abban az időben terjesztette be költségvetését, mikor a mienk. E véletlen találkozás az összehasonlításra szinte provocal. Vigasztalására legyen mondva a t. pénzügyminister urnak, a ki bizonyos elégiái hangon említette fel, hogy az ő költségvetése kedvező hangulatot nem keltett, hogy az osztrák pénz-
