Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

160. országos ülés január 15. 188C. 359 forint. Itt vannak azután a nyugdíjak és köztük, azt hiszem, a ministeri nyugdíjak is. Mi ugyan igen szívesen beleegyeznénk, ha az egész ministerium elmenne, de a nyugdíjat nem igen szavaznék meg. (Derültség és tetszés a szélső haloldalon.) Azután itt van a közös hadsereg költsége, a miből 26 millió esik ránk. Mire való az a közös hadsereg? Mi volna az más, mint az uralkodó és a nemzet közötti bizalmatlanságnak költséges, élő tanúbizonysága? Nincs-e nekünk honvédségünk? (Ugy van! a szélső baloldalon) mely sokkal kevesebbe kerül s mely a gyakorlatoknál elégszer kimutatta fölényét a közös hadsereg felett. Itt van a honvédelmi minister ur, a kinek szakképzettségéről és vitézségérő! meg vagyunk győződve. Thaly Kálmán: A szakképzettségről ne sokat beszéljünk! Barla József: Mindezek t. ház, oly kiadások, melyekről bátran állítom, hogy rossz ezélokra szolgálnak. T. ház! Komoly dolgokkal tréfálni nem szokásom ; ez pedig, u melyhez szólok, siralmasan komoly. Nem is akarok vele tréfát űzni, de mégis szabad legyen a helyzet megvilágítására egy hasonlatot elmondani. A medvéről azt tartja a nép, hogy télen, mikor barlangjában alszik, ugy tartja fenn életét,, hogy a talpát nyalja; és a talpa nyálasával a saját zsírjából táplálkozik. De azt nem hallottam, hogy volna olyan bolond medve, mely annyira kinyalná talpát, hogy a vére is kifolyjon rajta és igy téli álmában elvérezzék. No hát t. ház, az a költségelőirányzat, a mi mostani adórendszerünkről áll, hogy a nemzet zsírjával táplálkozik; sőt azt mondom, hogy a medve rendszerénél is roszszabb rendszer, mert elment odáig, hogy eret vágott a nemzet testén, mely seben át annak vére fogy, ugy hogy lassanként bár, de biztosan bekövetkezik a halál. Megtámadta az adóalapot és előbb-utóbb, fájdalom, azt kell föltenni, hogy rövid időn bekövetkezik az anyagi elbukás. Midőn tehát igy áll a dolog, az én meggyőződésem szerint ezen költségvetési előirányzat teljesen nélkülözi a morális alapot; s mint ilyent nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául, hanem csatlakozom Helfy Ignácz t. képviselőtársam határozati javaslatához. {Helyeslés a szélső báloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! {Halljuk!) A mi költségvetéseink már régóta az egyformaság hibájában szenvednek, elannyira, miszerint szinte sajnálnunk kell a munkát és költséget, a mit a terjedelmes köteteket alkotó előirányzat és pénzügyi bizottság jelentései kinyomatására fordítanak. Talán egyszerűbb s önök előtt is tetszetősb lenne, rövid pár sorban kimondatni, hogy szándékuk van ez évben adóban, illetékekben, adóhátralékokban felexequáltatni ennyit meg ennyit sóból, dohányból, bélyegből, vasutakból, államjavakból stb. bevenni 330 milliót; de mivel ez mind nem elég, hát még fognak csinálni ennyi meg ennyi új adóságot. Igaz, hogy ez nem felelne meg az alkotmányosság és az alkotmányos ellenőrzés követelményeinek ; ámde mikor ügyeltek önök az alkotmány lényegére? Elégnek ítélik, ha annak külformái megtartatnak s az alkotmányos mezben a legnagyobb zsarnokságot gyakorolják közigazgatás és választásoknál egyaránt.(Ugy van!aszélsőbaloläalon.) Mikor és hol gyakorolta e parlament döntő többsége komolyan az alkotmányos ellenőrzés kötelességét a kormánynyal szemben ?E többség, a mely oly könnyedén szavaz meg mindent, a mit a kormány kivan s ad jogosítványt új adók kivetése, felhatalmazást új adósságok felhalmozására, (Ugy van! a szél-;ő baloldalon) az állam törzsvagyonának elpazarlására, alkotmányos intézményeink megsemmisítésére, Mi itt e padokon kitartással, teljes önodaadással küzdünk a túlengedékenység ez áramlata ellen. Harczolunk a meggyőződés egész erejével a nemzet elkobozni szándékolt jogaiért. Mi komolyan, kötelességszerűleg igyekezünk ellenőrizni a kormány rossz gazdálkodását, gátolni meggondolatlan tékozlását. Mi küzdünk, önök ott kedélyeskednek, (Ugy van! a szélső baloldalon) mi érvelünk, önök szavaznak. Mi védelmezzük a nemzetet, önök feláldozzák azt. {Ugy van! a szélső baloldalon.) Sysiphusi munka az, a mit mi folytatunk, melyhez az önfeláldozásnak és a magasztos kötelességérzetnek azon mngas foka kívántatik, a minőtől mi egytől egyik felvértezzük keblünket, a midőn e terembe belépünk. Mi a tiszta erkölcsök hamisíthatlan hazaszeretet fegyvereivel, a sziv legnemesebb érzelmeivel, az ész legfenkeltebb gondolatainak hatalmával küzdünk oly ellenféllel, a mely a non possumus rideg sánczai mögül oly fegyvereket használ,Jmelyek a közös ügyek idegen fegyvertárától kerülnek ki. {Helyeslés a szélső baloldalon.) E küzdelemben mi vagyunk mindig a visszaszorítottak ; de nem a legyőzöttek, mert mi minden vereségből új erőt merítünk a még kitartóbb küzdelemhez. Igen, mert a nemzet reánk bizta legdrágább kincseinek védelmét, Mi ezek felett ébren őrködünk, azok megvédéseért küzdünk, mert a küzdelemmel — bár sikertelennek látszassék is — felhagyni gyávaság és árulás lenne. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Küzdünk és küzdeni fogunk utolsó leheletünkig, mert a nemzet nemtője e küzdelmet reánk mérte. Ám legyen önöké a győzelem öröme. Mi megelégszünk a vereség dicsőségével. Ám legyen az önöké minden előny, minden kitüntetés, minden haszon, minden öröm. minden hatalom: mi megelégszünk a mi fájdalmainkkal, a mi veszteségünk-