Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-160

354 160. országos ülés január 15. 1886. getett a hivatalából, az mindössze t. ház 317 millió adósságot — a földtehermentesítési adósságot ide nem számítva — hagyott, illetve adott át a Tiszaregimenenek. Azóta t. ház, (Zaj. Halljuk! balfelől. Egy hang balról: Nem érdekes?) azóta t. ház, az államadósságok felemelkedtek milliárd és 490 millió forintra, tudniillik felemelkedtek bruttó egy milliárddal. Nagyon természetes, hogy abból a milliárdból kell bizonyos összeget leütni, ámbár csak azért, hogy az összehasonlítás egészen helyes és egészen correct alapon tehető legyen, de hogy ilyen összegű kölcsönök tényleg megköttettek, azt kétségbe vonni nem lehet. De egy másik, igen-igen lényeges különbség mutatkozik a Tisza-regime kormányzási tényei közt és a régi Deák-párti kormánynak a kormányzási tényei között. Ez a különbség pedig az: mig a régi Deákpárti kormányok nem csak adósságokat csináltak, hanem az adósságok amortisatiójára is gondoltak, addig a Tisza régime alatt az államadósságok amortisatiójáról teljesen megfeledkeztek; sőt ellenkezőleg t. ház, egy nagy vívmányként tüntetik fel (Zaj. Halljuk! balfelöl. Egy hang balfelől: Nem tetszik ?) nagy vívmányként tüntetik fel az országnak azt, hogy a magyar hitelt megerősítették és a magyar rentet megteremtették. Én, t. ház, nem szándékozom ezen előnyöket devalválni, ezen előnyöket mélyebbre reducalni, mint a mennyire azok azt valóban megérdemlik. A rente nagyon természetesen igen előnyös formája a kölcsön kötésének, csakhogy volt annak a rente kölcsönnek egy bibije és volt egy az országra nagyon káros következménye: (Zaj. Halljuk! balfelől) ez pedig az, hogy az által, hogy a rente alapján kötendő kölcsön, hogy a hitelnek a megj avulása nagyon megkönnyítette a t. kormánynak a gazdálkodást és a kölcsönök megkötését, ugyanabba a hibába esett a Tisza-kormány, a melybe az 1867 óta uralkodó Deák-kormányok estek volt, sokkal komolyabb és sokkal helyesebb alapokra fektetett fényes eredményekkel. Mig a Deák-párti kormányokat elkápráztatta a valódi bevételek váratlan és fényes emelkedése, eddig elégvolt a hitelnek az emelkedése arra, hogy elkápráztassa a Tisza-kormányt, (ügy van! Ügy van! a szélső balon.) Ugy járt a Tisza-kormány a rentevel, mint a hogy jártak sok országban az elmaradottabb osztályok a váltóval; mert mig a váltó igen hasznos és kitűnő eszköze a kereskedelemnek és kitűnő eszköz azon osztályok kezében, a kik értenek vele bánni, addig napyon számos esetben azoknak az osztályoknak a megrontására szolgált a váltó, a melyek azt használni nem tudták és a melyek ellen az kiaknáztatott. (Ugy van! balfelöl.) Az amortisatióra akarok még néhány megjegyzést tenni. Ennek nagy elvi és pénzügyi fontossága van. Hisz az államkölcsönök természete elméletileg az, hogy azok ne a közönséges államszükségleteknek, ne a rendes állami igényeknek kielégítésére tartozó czélokra, hanem rendkívüli esetben vétessenek csak igénybe. Eltekintve attól, hogy rendkívüli eset, minden évben nem fordulhat elő, pedig kormányaink minden esztendőben nagy mérvű kölcsönökre vannak szorulva, tekintettel kell lenni oly eshetőségekre, melyek végre is bekövetkezhetnek. Az állam, a mely az adósságok amortisatiójára nem gondol, kiteszi magát oly eshetőségeknek, a melyek a nemzet legfontosabb érdekeit érintik. Méltóztassék elgondolni, hogy minő helyzetbe jönne Magyarország, ha ma külpolitikai bonyodalmakba keverednék, vagy ha ma háború ütne ki ? Érzem t. ház, a felelősség súlyát, a mely annak kimondásában rejlik, a mit elmondani akarok, még akkor is, ha azt a ház oly igénytelen tagja mondja el, mint én; de kikeli mondanom, mert vannak bizonyos körök az országban, melyek az államháztartás helyzete iránt csak akkor érdeklődnek és éreznek, ha az által a monarchia sokat dédelgetett nagyhatalmi állása van érintve s ha érintve van az, a mi előttünk legdrágábbnak látszik : a hadsereg. Foglalkoztak-e önök azzal, hogy minő intézkedéseket tehetnének az esetben, ha Magyarországot Ausztriával együtt háborúba sodorná a véletlen, ha megtámadtatnék külellenség által, vagy ha érdekei annyira érintetnének, hogy háborúba kellene menni ? Azt tudom, hogy a delegatióban akkor, a mikor a hadsereg hitelének megszavaztatását óhajtották; elősegíteni, czélozgattak bizonyos fekete pontokra, hogy a delegátusok hajlandóbbak legyenek a kért hitelek megszavazására. Ezek csak mumusok voluk, a melyekben önök maguk nem hittek, de gondolkoztak-e önök azon komofy eshetőségről, ha Magyarországot csakugyan háborúba kellene vinni ? A háború viselésére — nagyon elkoptatott és régi dolog, de azért igaz — pénz, pénz és ismét pénz kell. Az az állam, mely pénzzel nem rendelkezik a hadviselés megindítására, elvesztette a hadjáratot, mielőtt az első lövés eldördült volna. (Ugy van." a szélső báloldalon.) S ha megengedem is t. ház azt, hogy önök esetleg a mozgósítás költségeinek, a háború első szükségleteinek fedezéséről való gondoskodására képesek volnának, mit tennének önök akkor, ha bekövetkeznék az, a mi — ha Ausztria történelmét lapozgatjuk — kizárva épen nincs, hogy a hadszerencse isten asszonya nem mosolyogna a hadseregre és azt baleset érné? Egy megvert államnak kölcsönt felvenni nem lehet, különösen akkor, ha már a háború előtt kimerítette azon forrásokat, melyeket más államokban a veszély pillanatára tartanak fenn*