Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-159

344 159- •rsíágo* fiiéi képviselő ur foglalkozik a dolgokkal és azért, ha utána néz a történteknek, látni fogja, hogy valahányszor aranyban fizetendő kölcsöne van az államnak, biztosra vehető, hogy az agio 4—5°/<>-kal azonnal feljebb megy. De azután t. ház, az is furcsa jelenség, hogy valahányszor a képviselő urak azokon a padokon (a baloldalra mutat) kimondják, hogy már most az állam tönkrejut, a tőzsdén papírjaink árfolyama 1—2%-kal rögtön emelkedik. (Élénk derültség a jobboldalon.) Graál Jenő t. képviselő ur engem tökéletesen eapacitált, hogy a valuta rendezése okvetetlenül szükséges és hogy minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy ez megtörténhessék. Ha a t. képviselő ur elolvassa Anglia történetét ez évszázad kezdetéről, látta volna, hogy mi mindent tettek ott, hogy a valutát rendezzék. Olaszországban — és ezt legjobban tudja Helfy t. képviselő ur — újabb időben igen súlyos adókat hoztak be a valuta rendezése érdekében. De ha oly szükséges a valutarendezés, miért nem mondja meg a képviselő ur, miképen viendő az keresztül? és minek állítja, hogy ma nem lehet, mert jöhet egy háború, mikor ismét bankót kell csinálni. Vagy talán azt gondolja, hogy azon aggodalmak, melyek ma léteznek, nem fognak mindig felmerülni, akár ma, akár 3, 4, 5 év múlva fogunk a rendezéshez? És nem fogják azt azután is mondani, hogy mi eladjuk gabonánkat és fizetjük adóinkat papirosban s ha majd aranyban fizetik gabonánkat, kevesebbet fogunk érte kapni, de az adót is majd aranyban kell fizetni? Nem hiszem, t. ház, hogy a valutarendezés kérdése ezen vagy a jövő évben kerüljön napirendre, de e kérdéssel minden komoly államférfiúnak foglalkoznia kell, mert ezt örökké elnapolni nem lehet. És én elvárom azt GTaál Jenő képviselő úrtól, hogy e tekintetben közölni fogja velünk nézetét, mert ezt nem hallottam. A t. képviselő ur élénk színekben ecsetelte a védvámok által okozott károkat és súlyos csapásokat. Nem lehet tagadni t. ház, hogy ez nem maradhat igy, mert az állapot tarthatatlanná fog válni és ha valamely állapot egyszer tarthatatlan, akkor megtörténik, hogy a nép maga fogja keresni és megtalálni a helyes megoldást. (Igaz! Ugy van! bal- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, e kérdéssel igen behatóan és komolyan foglalkoztam és egyáltalában nem akarok indítványt tenni. De ha méltóztatnak megengedni -- mert igen érdekes kérdés, felemlítem azon eszméket, melyek most erre nézve közszájon forognak, mert ez eszméket higgadt, komoly tanácskozás alá venni az ország érdeke szempontjából igea szükséges. A védvámok bénítólag hatnak a magyar gazdaságra és itt kénytelen vagyok megemlíteni, hogy igen téved azon t. képviselő ur, a ki azt mondta, hogy a Lajtán túl virágzik a gazdaság. janiár 14. 1886. Elhibázta a dátumot. Tiz évvel ezelőtt igenis virágzott, de ma nem. Méltóztassék elmenni és meg fogja látni, hogy nincs ott virágzás; vagy méltóztassék Francziaországba is elmenni, ott sem talál virágzást. Én a dolgot igyekeztem behatóan tanulmányozni s azt láttam, hogy óriási a válság, daczára minden protectiónak. A védvámrendszer oly kétélű fegyver, mely azokat is élesen meg fogja sebezni, kik azt gondolják, hogy az némely ágnak emelésére vagy védelmezésére szükséges. Én azon álláspontot foglalom el, melyet Helfy t. képviselő ur is kifejtett, a ki e rendszabályoknak határozott ellensége. Én is az vagyok. E kérdés igen megfontolandó, t. ház, annál inkább, mert szoros összefüggésben áll azzal a legközelebb elénk kerülő kérdéssel, hogy a közös vámterületet megtartsuk-e vagy érvényesítsük-e felmondási jogunkat? Azt hiszem, hogy addig is, mig e dolgok már legközelebb elénk kerülhetnek, jó lesz, ha súrlódnak az eszmék és igyekezni fogunk vállvetve megtalálni azon módot, mely megmentse az országot a véginségtől, mely fenyegeti. Majdnem megijedtem, midőn Horánszky képviselő ur tegnap azt mondta, hogy a kormánynak nincs pénzügyi politikája, különben elmondaná. De Gaál Jenő képviselő ur kitalálta, hogy igenis van, csakhogy azt nem találta jónak. Ha azt méltóztatnak kérdeni, van-e a kormánynak pénzügyi politikája, tessék megnézni a költségvetést és annak eredményeit; majd ott tényekben meg fogják látni, hogy van-e és hogy milyen az? Meglehet, hogy rossz, de hát akkor méltóztassék a képviselő urnak jobbat csinálni. (Nagy derültség. Félkiáltások a baloldalról: Azt akarunk!) Tegnap egy igen ékesen szóló képviselő ur azt mondta, hogy ez nem is lehet máskép, minthogy a ministerium nem egyéb mint Bécs uszályhordozój'a; ott parancsolnak, itt engedelmeskednek. (Felkiáltások baloldalról: Ugy van! Ugy van!) Ma épen Gaál Jenő képviselő ur felolvasta valamely más dologban egy igen tekintélyes, általam igen becsült napilapnak, a „Neue Éreie Presse"-nek egy czikkét. Hogy mi mennyire vagyunk Bécs uszályhordozói, arra nézve olvassa el e lap egy másik czikkét, hol azt vetik az osztrák kormánynak szemére, hogy az semmi, hogy az osztrák-magyar monarchiát voltaképen Budán kormányozzák, hogy Tisza Kálmán omnipotens államférfiú, a ki mindent lábbal tapos. Engedelmet kérek, ez benne van, megmutatom. Hát ugyanazon lapbankimondatik az, (Zajbalfelől), hogy ha nem méltóztatik arra adni sokat, hogy mi van a „Presse"-ben, méltóztassanak elolvasni a „Reichsrath"-ban tartott beszédeket, melyeket igen tudós doctorok, okos és a műveltségszínvonalán álló uri emberek mondtak, hogy ott Ausztriában nem lehet élni, mert az osztrák-magyar monarchiát Tisza Kálmán kormányozza. No hát