Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-159
340 '**• orSíá g° s fi l ég j*«n*r 14.1886. (Nyugtalanság. Felkiáltások: 5 percznyi szünetet kérünk !) A ház figyelme kissé ki levén merítve, az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. B. Andreánszky Gábor: T. ház! Évenkint nagy mérvben növekvő kiadások mellett csakis akkor volna képzelhető, nem az egyénsúly helyreállítása esélyeinek javulása, de hanyatlásának megállapodása, ha a befektetések közvetlen jövedelem többlete megfelelne az évenkint csinált adósságok kamatjainak vagy az általános vagyonosodás emelkedéseundirect utón megfelelőleg növesztené az államjövedelmeket. Hogy az eddigi befektetésekből megfelelő jövedelemtöbblet nem várható, arról kezeskedik a befektetések természete. Sok fényűzési kiadás mellett még a közvetve hasznos, sőt szükséges befektetések, mint a népnevelésre áldozott összegek is, bármily erkölcsi és szellemi tőkéket jövedelmezzenek, magának a pénzügyi egyensúlynak javulására csak generatiók múlva fognak közvetett hatással lenni. Még sokkal szomorúbbak a kilátások a nép vagyonosodására nézve, annál is inkább, miután az egyetlen gyarapodó osztály, a tőkepénzesek, nevezetesen az államhitelezők, az állami terhek viselésében részt nem vesznek. A többi osztályok rohamos pusztulásnak indultak; a kisiparost elnyomja a nagyipar, ennek adója pedig az osztrák állampénztárba folyik ; a legfontosabb osztály, a földmíves pedig itt kll megdöbbenve és nem tudja, mit termeljen, mert mig ipartárgyszükségletének ára a védvámok által mesterségesen növelve napról napra emelkedik, a nyerstermények ára oly rohamosan hanyatlásnak indult, hogy a legnagyobb catasstropha elkerülhetlennek látszik. Ily el nem tagadható mostoha viszonyok közt az előirányzat bővebb vizsgálata, hogy volna képes aggodalmainkat az államháztartás állapota iránt kevésbé igazoltaknak mutatni? Ily állítás nem lehet egyéb önámításnál, mely csak a legmerevebb subjectivitásban nyerheti eredetét. Az emberi természetben rejlik azon tökéletlenség, hogy azon érdekkör, melyben működik, nagyon is befolyásolja az ember érveléseit és ezen emberi tökéletlenséget veszi tekintetbe a községi törvény, midőn kizárja ügyeinek intézéséből, a községi bizottságból mindazokat, kik haszonbéri vagy számadási viszonyban állanak a községgel. Képviselőházunk szem elől tévesztve az ily incompatibilitási szükséges követelményeket, túlságos számmal beválasztja az ország, mint az államvaspályä tulajdonosának legveszélyesebb versenytársa, az osztrá-kmagyarj államvaspálya igazgatóit és igazgató-tanácsosait a pénzügyi bizottságba, azon egyetlen parlamenti közegbe, mely egyedül bir némi lényeges és nem pusztán formai befolyást pénzügyeink elintézésére. Vajmi csekély számban vannak ott ezekkel szemben képviselve a földbirtok kizárólagos képviselői. Lehet-e akkor csudálkozni, hogy anyagi biztosítékukat az illető igazgató urak összetévesztvén az ország anyagi biztosításával, oly könnyen e budget olvasása által eloszlanak aggodalmaik. Ha nem is megbocsátható, de érthető ezen viszony. Mint ebből is láthatjuk, az osztrák államvasuti társaság intim viszonyban áll a pénzkirálylyal. Ehhez pedig — mint életében egyszer az ájtatos mohamedán Mekkába a próféta sírjához — minden évben odazarándokol pénzügy ministerünk. Kérni annak bizalmát és hitelezését. A földbirtokos választókhoz ezentúl csak minden 5 évben fordul a ministerium és kivált ha a megyerendezési javaslat elfogadtatik, erőszakosabban mint eddig, főispánjai alatt ép oly szigorral exequaltatja ezen bizalmi végrehajtók által a választók bizalmát, mint adóvégrehajtói által adójukat, ha tudniillik az illetők saját jószántukból nem akarnak fizetni. Ezen a pénzügyi hatalommal szemben való lealázó viszony nyer'kifejezést a pénzügyi bizottság összeállításában. Természetes, hogy mozgó-tőke kedvező nézetek ott az uralkodók és ily nézet indíthatta a t. előadó urat, midőn tavaly börzeadó indítványomra azt felelte büszkén és megvetőleg: ezt még Bismarck sem merte Németországba behozni, hogy kisértse meg ezt Magyarország. Tavaly ő ütött e nagy tromffal, ma már e tromf az én kezemben van és én ütök azzal. (Helyeslés és tetszés a széh5 baloldalon.) És a berlini börze azért fennáll és vigan tovább zsidóskodik; de még nem is aprehendálta meg nagyon a börzeadó behozatalt, mert a mennyiben a fáma mondja, e német lapban az úgynevezett nemzeti aj ándék oroszlánrészét zsidó bankárok adományozták és igy tehát még születésnapi ajándékkal is kedveskedtek a vaskanczellárnak. Ha a t. pénzügyminister ur a hitelműveleteket, köznyelven az adósságcsinálást tartja a pénzügyi tudomány alphája és ómegájának, miért nem ijeszt ő is ezzel a börzére, ha nem is születésnapiajándékkal, de magasabb árkeletfí államkölcsönnel okvetlen kedveskednének nékie is. Áttérek a pénzügyi bizottság jelentésének azon részére, mely oly bőven kiterjeszkedik a valuta rendezésének kívánatos volta felett és itt egészen más véleményben vagyok, mint az előttem szólott t. Gaál képviselőtársam. A mostani viszonyok közt, hogy lehet erről