Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

318 158. országos ülés január 13. 1886. forint, mint oly összeg, mely a Rába-szabályozási kölcsön kamataira és törlesztésére kívántatik, de nem találok benne oly tételt, hogy ez a tényleg reálisait Rába-szabályozási kölcsön meg is volna, és gyiimölcsözőíeg volna elhelyezve, következőleg valami kamatjövedelme volna az államnak belőle. Ebből pedig az következik, hogy azon hat év alatt, a mely idő alatt a Rába-szabályozás megtörténnék, nem egy millió forintot fog tenni az az összeg, a melyet az állam a törvénynek megfelelőleg mint időközi kamatot magára vállal, hanem 2.228,000 forint, (ügy van! balfelöl.) Ily körülmények közt t. ház, azt gondolom, jogosult, ha felvetem azt a kérdést, hogy először helyes és szabad volt-e a pénzügyminister urnak ezen kölcsönt akként realisalni, a mint realisalta, tudniillik nem successive az építkezés előhaladásához képest és ez által az államra 1.200,000 forinttal több terhet róni, másodszor szabad volt-e a pénzügyminister urnak ezen kölcsönt időközben más czélra is használni, mint a milyenre az a törvényhozás által megszavaztatott; harmadszor milyen zavaros lehet az az államháztartás, a mely mindenfelé kikutat mindent, csak azért, hogy valahogy meg ne akadjon, hanem tovább zakatoljon. Körülbelül ilyen természetű a Béga-szabályozási kölcsön is, a melynél az államnak szintén vannak előlegei, igaz, ha ezek visszatérülnek, részben a tisza-szegedi alapot illetik és nem is állítom, hogy talán a t. pénzügyminister ur máskép fogja azt felhasználni, mint a mire rendelvék; de felhozom azért, hogy ez is mutatja, hogy az a sietség, a melylyel a törvényjavaslat keresztülvitetett, aztgyanittatja, hogy a t. pénzügyminister ur nemcsak az adózók zsebeit kutatja ki utolsó fillérig, hanem kikutat minden zeget-zugot, a hol követelése van az államnak, bizonyára csak azért, mert a helyzet olyan, hogy ezek és újabbi minden kigondolható czímen felvehető álíamadó-kölesönök nélkül az államháztartást vezetni nem lehet. (ügy van! halfelől.) És itt meg kell említenem még egy körülményt, a mire a t. pénzügyminister urnak tegnapi őszinte felszólalása nyújt alkalmat és ez az, hogy ő közelebb előterjesztéseket fog tenni oly kölcsön iránt, mely először az 1884-iki deficit és másodszor az 1885. évben mutatkozó deficitre és azon többlet kiadásokra, a melyeket egyfelől a vasutaknál eszközölt építések költségeinek, másfelől a vasutak visszamaradó tiszta jövedelmének fedezésére fog szolgálni. Ez egy új campagne, a mely előtt állunk és ez abból áll, hogy a t. pénzügyminister ur nekünk koronkint előad egy praeliminarét, a mely ha be nem válik, akkor a különbözetre utólag kölcsönt kér. Ezen gazdálkodásra én kénytelen vagyok a leghatározottabban kijelenteni helytelenítésemet, (Helyeslés balfelöl) mert meggyőződésem t. ház, hogy ha pénzügyi politikánkban oly dolgok történnek, hogy tudniillik egyfelől évenként kimutattatik az országnak egy kápráztató költségvetés és a másik évben, mert az nem valósult, a különbözet fedezésére köksönt veszünk fel, akkor ez ellen tiltakoznunk kell itt bent e házban és e házon kivül mindenkinek, kinek a közügyekhez hozzászólása van, (Élénk helyeslés a hal- és szélső' 'baloldalon) mert ez nemcsak könnyfívérűség, de romlásra is vezet, az pedig egyre megy ki, hogy egy állam politikai érdekeinek meg nem óvása miatt vagy pénzügyileg megy-e tönkre ? mert az utóbbi maga után vonja a politikai bukást is. {ügy van! a balés szélső baloldalon.) Ily viszonyok közt t. ház, végezni kívánván a költségvetéssel, még csak néhány szót kívánok szólani, nem bocsátkozva részletekbe, az ország politikai helyzetéről is, hogy bezárjam beszédemet és levonjam a mondottakból következtetéseimet. (Halljuk! Halljuk!) Hát t. ház, ha azon mérleg, mely az általam előterjesztettek szerint pénzügyi helyzetünkre vonatkozólag valóban aggasztó és rossz, épen nem kecsegtető a helyzet politikai viszonyainkra nézve sem. Mert ha látjuk azt, hogy mint romlanak meg folytonosan azon intézményeink is, melyek alapja egészséges volt, mint például az igazságszolgáltatás, mely a teljes desorganisatio szélére jutott; ha látjuk mint hanyatlik összes politikai existentiánk, melynek alapja a szabadság, rend és politikai erkölcsök voltak, ha látjuk, hogy egészséges és életképes administratio helyett, hogy teremt kormányunk általános zür-zavart, melynek nuencei közt semmi összhang nincs, mely nem alkalmas arra, hogy egy államot szolgáljon, hanem gépies rendeltetése, hogy szolgálja a hatalmat bármi történjék is a társadalommal, renddel, szabadsággal, állammal; ha látjuk mint zsugorodik, mint szorul össze mindinkább azon terület, melyen a magyar állam nyugodalmat talál: akkor lehetetlen, hogy e jelenségekre aggodalommal ne tekintsünk, {ügy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Én e tekintetben részletekbe menni nem akarok, mert azon előterjesztések, melyeket a közigazgatásra vonatkozólag a ministerelnök-belügyminister ur benyújtott, bő alkalmat fognak szolgáltatni arra, hogy a helyzetet megvizsgáljuk és a kormány politikáját kötelességszerűleg bírálat tárgyává tegyük. De egy dologra nézve, arra, mire már előttem szólott Helfy Ignácz t. képviselőtársam is rámutatott, tudniillik az ország államisági helyzetére nézve, kötelességet vélnék mulasztani, ha némelyeket a ház szíves figyelmébe nem ajánlanék. (Halljuk!) Közelebbről egy ünnepélyes alkalommal ennek a háznak egy általam mélyen t. tagja, sajnálom hogy nincs jelen Szontagh Pál képviselő ur, nem magával