Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-158

314 15S •»**&<» fi

íés jauár 15. ISSft járói, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) akiadások rendetlenségének elkerüléséről stb. szól. Mit mutat ez t. ház? Mutatja azt, hogy baj van és hogy egyáltalában nem valósultak meg azon remények, melyek hiszem és az előadó ur igazságérzetében bizva akkor is, midőn hangoztattak csak remények voltak, de melyek szerint hirdette e háznak és ez országnak, hogy az államháztartás rendezésének munkája dicsőén halad és az valóban komolyan javuló félben is van. Ily körülmények közt t. ház, a kérdés egyszerűen és tisztán akként áll: akarnak-e önök adót emelni tovább is vagy sem? mert ha adót emelni nem akarnak, akkor az államháztartás „tempója" bizonyosan gyorsan fog visszafelé haladni ÍIZ államháztartás rovására. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) I]y helyzetben í. ház — hogy a zárszámadásokkal végezzek — azt tartom, kötelessége a kormánynak és többségnek számot adni két dologról; az egyik az, hogy vájjon komoly volt-e az, a mit önök az államháztartás javulásáról hirdettek; a másik pedig az, hogy vájjon ily eredményekért, mint a milyenek előtt állunk, szabad volt-e a nemzetnek azon óriási áldozatkészségét igénybe venni, mert bizonyos az, hogy ha azon rengeteg adóemelésekkel, melyek, mint mondatik, talán már véget értek és azon rengeteg adósságokkal, melyeket önök csináltak az államháztartást rendezni nem birták, no akkor, miután pénzügyi politikát a pénzügyminister úrtól különben sem hallottunk, akkor egész határozottsággal és fájdalom szomorúan, de nyugodtan ki lehet mondani, hogy az államháztartás rendezésének munkája teljesen meghiúsult és többé azon czélok egyikére hivatkozni, melyeket önök kitűztek és mely az országnak annyiba került és ezen czólokat komolyan hangoztatni többé egyáltalában nem lehet. {Igaz! TJgy van! a baloldalon.) De t. ház, áttérek magára a költségvetésre. Erre vonatkozólag constatálom ez úttal is, mint constatáltuk minden évben e helyről, hogy államháztartásunkban a deficit nem 13.800,000, hanem annak jelzése mellett, hogy szerintem talán ez is több valamivel, mert hiszen a telepítvényesektől beszedendő járulék szintén tőkefogyatkozäst képez, ismétlem 32 millió forint. Constatálom pedig ezt azért, mert mi nem engedhetjük meg azt ez évben sem, hogy az országnak állandóan és folyton hirdettessenek oly valótlanságok, melyeket a Zárszámadások évenkint megczáfolnak ugyan, de mert a közvéleménynek természete is az, a mi egyes embereknek, hogy tudniillik sokkal hajlandóbb a reményre, mint a multak fölötti okulásra, nyomban el is mosódnak, a t. kormány pedig egyáltalában nem scrupulosus abban, hogy elaltassa a közlelkiismeretet és ennek ugy a pénzügyekben, mint a politikában való kifejlődését és erjedését, mint a mely a javulás első feltétele volna, lehetővé tegye. Hanem t. ház, midőn a költségvetésre vonatkozólag egynémelyeket szándékozom elmondani, legelsőimen is megjegyezni kívánok két körülményt. Egyik az, hogy költségvetésünknek meg van az a sajátsága, hogy azok láthatólag ugy készülnek, hogy megállapittatnak a kiadások és midőn a pénzügyminister ur azt látja, hogy a költségvetés külszinét szebbé és kedvezőbbé kell tenni, akkor előránt egy összeget és azt elosztja apróbb tételekre a költségvetésben, de a melyek végeredményükben mégis nagy összegekben fejezik ki magukat. Ezen apróbb tételekkel foglalkozni valóban nagyon nehéz, mert másik megjegyzésem az, hogy ezen háznak nincs meg az a temperamentuma, hogy részletes és apró dolgokkal hosszasan foglalkozzék. Azért én is csak egy pár nagyobb tételre szorítkozva, kívánok megjegyzést tenni. Ezek között nem foglalkozom tüzetesen az egyenes adókkal, mint a melyekre vonatkozólag tény az, hogy a zárszámadások azt igazolják, miszerint azok azon összegben, melyben praelimináltattak, eddig is valóságban befolytak, de nem fojthatom el azon észrevételt, hogy ez csak az által érhető el, ha az országban január elsejétől deezember utójáig az adóvégrehajtás és a dob hatályosan működik. Már most, hogy a mai közgazdasági válság mellett szabad-e, lehet-e még a közigazgatásilag előirt összegeken túl is előirányozni több egyenes adót, még ha, megengedem, be fog is folyni, mert a kényszereszközök hatályosak, azt a t. ház és a t. pénzügyminister ur megítélésére bizom. Mondom tehát, itt az összeg bevétele ellen kifogást nem tehetek, valamint nem teszek a fogyasztási adóknál sem, de egy körülményre itt is kénytelen vagyok a t. pénzügyminister ur figyelmét felhívni és ez az, hogy a szeszadó válságnak megy neki, jelenségek mutatkoznak, hogy a szesztermelés tekintetében nagymérvű restrictiók fognak bekövetkezni, én tehát attól tartok, hogy azon egy millió emelés, melyet a pénzügyminister ur javasol, hogy ha ezen válság, a mint látszik, csakugyan komoly jellegű, aligha fog valóban befolyni. De igen is szólók három bevételi tételről, mint a melyekre vonatkozólag ezen költségvetési előirányzatot túlvérmesnek,sőt bizonyos fokiginrealisnak is tartom. Ezeknek elseje a dohány. 1884-iki zárszámadások azt mutatják, hogy 1884-ben a dohány bruto-bevétele 42.100,000 frtot tett. Ezzel szemben a folyó évi immár általunk ismert három negyedévi kimutatás eredménye két dolgot tüntet fel. Az egyik az, hogy a bevételek az 1884-iki zárszámadási eredményekkel szemben ugyanazon időszak alatt 600,000 forinttal maradtak vissza s viszont a kiadások 1.715,000 forinttal mutatkoznak nagyobb összegben, mint a mennyit a megelőző év hasonló időszakában tettek. Hogy ily körülmények