Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-153
153, országos ülés äeejseiiífeer 16. 1885. 2S3 azt megelőző inierpellatiót, mely a magyar nyelv ,| elleni merényletről szól. (Halljuk!) [ T. képviselőház! A ki a magyar közéletet figyelemmel kiséri, észreveheti, hogy a kormány és közegei részéről minden téren bizonyos kísérletek tétetnek, úgyszólván megtapogatják a nemzet testét, hogy vájj om reagál-e még? És midőn azt találják, hogy már meg van bénítva, akkor hozzák he a megszorító rendszabályokat. Az embernek az a benyomása az egészről, hogy határozottan lejtőn megyén a közélet, kiváltképen pedig a kormányzat a közélet tekintetében. Nekem van egy interpellatióm a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. Illeti a szegedi királyi tanfelügyelőt. Szeged városa egyike azoknak, mely valósággal a saját maga erején, az államnak minden hozzájárulása nélkül szervezte az ő népoktatása ügyét. A népoktatás ügye ott oly erős kezekben van, hogy elbírja még a tanfelügyelőt is. (Derültség a szélső baloldalon.) Használni nem használhat neki, ha pedig ártani akar, sokkal nagyobb mozgalomnak kell előbb támadni az egész országban, semhogy valósággal ártana. De a kísérlet t. ház, megtörtént és pedig a következőkép. (Sálijuk! a szélső baloldalon.) Szeged város iskolaszéke a maga hatáskörében önkormányzati irton nyilvános gyűlésben, tanácskozás útján egy határozatot hozott, mely szerint szükségednek látja, hogy Szeged szabad királyi város népiskoláiban márczius 15-ike és október 6-ika, mint a magyar történelemnek minden esetre két igen nevezetes és fontos napja megünnepeltessék, a megünneplés pedig akkép történjék, hogy az ifjúságnak a két nap jelentősége megmagyaráztatván, az ifjúság- — kivévén az első elemi osztályt, mely valóságos kis gyermekekből áll — a templomba vezettessék. Létezik a t. vallás- és közoktatásügyi minister urnak egy körrendelete a tanfelügyelőségekhez, mely a tanfelügyelőket bizonyos eensura hatalmával ruházza föl az iskolaszékekkel szemben és mely az iskolaszékeket kötelezi, hogy határozataikat, jegyzőkönyveiket a tanfelügyelők elé terjeszszék. Az illető iskolaszék a tanfelügyelő elé terjesztette jegyzőkönyvét és az a 185-ik határozat, mely ama két nap nemzeti ünneppé tételéről szól, a t. tanfelügyelő ur kedvének nem felelt meg s ő ezen határozat végrehaj'tását kifogásolta és megakasztotta. T. ház! Igen jellemző a tanfelügyelő indokolása. Minthogy véletlenül kezemben van az illető tanfelügyelői okmány másolata, bátor leszek, annak csak egy részét fölolvasni. {Halljuk!) „Ezeken túl — tudniillik a mit az 1876 : XXVIII. törvényczikk megállapít — az iskola ezéljánál és rendeltetésénél fogva nevelészeti szempontból sem helyeselhető a fejletlen növendékeket politikai vonatkozású dolgok részesévé tenni". T. ház! Én ezen indokolást itt ezen házban hangoztatom és kérdem, hogy léteznek-e valahol a világon nemzetközi ünnepek, melyeknek politikai vonatkozása ne volna — és vájjon a politikai vonatkozás büntetendő cselekmény-e akkor, midőn egy oly ünnepről van szó, mely egyenesen arra van hivatva, hogy a keletkező jövő nemzedékbe a hazafiságot magasabb színvonalra emelj e-e? És történnek az ily indokolások és a határozatok megakasztása akkor, midőn márczius IB-ét az ország fővárosában az egyetemi ifjúság nyílt téren zászlókkal és ünnepélyes szónoklatok mellett {Helyeslés a szélső baloldalon) az egész közönség szemeláttára megünnepli (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon) és midőn október 6-án évről évre megújul a kegyelet s százan és ezren látogatják az egyházat, hogy az aradi vértanuk emléke iránt kifejezzék a nemzet kegyeletét, (ügy van! a szélső baloldalon.) És akkor ott, Magyarország kellő közepén, ha egy iskolaszék a maga hatáskörében, teljes joggal a nemzeti ünnepnek a növendékek által való megünneplését deeretálja, előáll a tanfelügyelő s azt mondja, hogy ez politikával való foglalkozás s ezt az iskolából kizárja. (Mozgás balfelöl.) T. képviselőház! Én ezen kérdésben tovább nem megyek, hanem fentartom magamnak a megjegyzéseket akkorra, a midőn a vallás- és közoktatásügyi minister ur válaszolni fog. De egyet előre is kijelentek, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy én nem akarom, hogy a t. tanfelügyelő ur fegyelmi vizsgálat alá vonassék, mert én a tanfelügyelőnek Szegeden való állását igen jól ismerem: kifejeztem már, hogy sem nem árthat, sem nem használhat, hanem nézetem szerint a közbéke tekintetéből egy jó, atyai megoktatásra volna szüksége a végett, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) hogy ne függeszszen fel határozatokat, a melyeket ő sem nem ismer, sem meg nem fontol kellőképen. Ezt pedig szükségesnek tartom, már az ő előbbi hivatásának tekintetéből is, mely igen távol esett minden népnevelési és népoktatási ügytől. (Derültség a szélső baloldalon.) Interpellatióm szövege a következő (olvassa) : Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi ministerhez: Van-e a ministernek tudomása arról, hogy Lévay Ferencz, kir. tanfelügyelő kifogás alá vette Szeged szabad királyi város községi iskolaszékének alkotmányos utón hozott azon határozatát, hogy a községi elemi és polgári iskolákba járó tanulók márczius 15-kének és október 6-ának megünneplése végett a templomba vezettessenek s hogy a templomba való menetel előtt a tanítók által a két nap jelentősége iránt felvilágosíttassanak ? 36*
