Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-151

151. orszftgos ülés deeztinlu-r 14. 1885 97 \ jegyzést fogok tenni a mai nap velem és a javaslattal szemben felhozottakra. (Halljuk!) Mindenek előtt Irányi t. képviselő urat arra kérem, hogy ő ne tegye föl én rólam, hogy én is tudom, hogy 1848 előtt volt utasítási jog, (Halljuk! Halljuk!) de ennek tudata, hozzájárulván ahhoz, a mit a múltkor mondtam, még csak jobban meggyőz arról, hogy az 1848 előtti törvényhozási állapotból analógiát vonni az 1848 utánira egyáltalában nem lehet. Tehát az utasítások ügyének felhozásával csak is erősbödött az én akkori arguínentátióm. Az igen t. képviselő ur azt kérdezte Horvát t. képviselő úrtól, hogy nem volt-e gyanús előtte, midőn azzal argumentált, hogy az öt éves országgyűlés alatt a képviselőház függetlenebb lesz a kormány befolyásától, mint a három évi alatt, mert akkor inkább lehet kormánybuktatás benn a házban; nem tetszett-e előtte gyanúsnak, hogy azon érvet a ministerelnök is használta és a jobboldal azt helyeselte ? Bocsásson meg a t. képviselő ur, épen ő tőle még eddig azt, hogy az intentiókat gyanúsítsa, nem szoktuk meg — másoktól bőségesen ; — de legyen meggyőződve, hogy igenis legkomolyabb, nem mostani, évekkel ezelőtt kimondott meggyőződésem az, a mit Horvát t. képviselő ur is mondott, én is mondottam az öt éves országgyűlés lehető eredményére nézve a kormány helyzetével szemben; és ha mindamellett az öt évi mellett vagyok és ha helyesli az öt évi mandátumra vonatkozó törvényjavaslatot és ezt az argumentumot a szabadelvű párt: ez csak azt jelenti, hogy mig kevesebbszer emlegeti, mint mások, hogy csak a közügy érdeke lebeg szeme előtt, de tényeiben tisztábban, határozottabban az vezeti. (Élénk helyeslés johlfélől. Ellenmondások bilfelől.) A mi Szilágyi t. képviselő urnak argumentatióját illeti, itt is csak egy pár rövid megjegyzésre szorítkozom, hogy azután megtegyem azon nyilatkozatomat, melyet provocalni méltóztatott. (Halljuk!) Megvallom, t. ház, nem értem az argumentatiót, a mely azt mondja — Szilágyi t. képviselő ur kíméletesebb hangon, mások más hangon — hogy a választásnál elért többséget e párt most a kormány hatalmának és a visszaéléseknek köszöni és azután a gyakoribb választásokban az alulról való nagyobb függést látja. Engedelmet kérek, ez a lehető leghatározottabb ellentét, mert ha csakugyan a kormány választatja a többséget: akkor minél gyakrabban az urna elé viszi, annál inkább magától függővé teszi és minél inkább nem őszinték, nem valódiak a választások — mint önök mondják — annál inkább nem áll az, hogy azoknak gyakori ismétlése a képviselőt a választóktól függővé teszi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék soha sehol egyik túlzásból a másikba esni s egyszer oda festeni a kormány befolyását, mint isten tudja, mily nagyot, azután — hogy ismét más irányban argumentálhassanak 7— ezt elfelejteni és azt mondani, hogy a választások gyakorisága által a választóktól inkább tétetik függővé a képviselő. Ily állítások lehetnek jók egyének és pártok megtámadására, de valamely állítás igazságának bebizonyítására soha sem jók. (ügy van! jobbfélől.) De a t. képviselő ur azt is mondta, feltéve egyáltalában, hogy az öt évben csakugyan szóba jöhetne a kormánybuktatás, hogy nem ismerik a ministerelnököt. Szilágyi Dezső: Sem ezt, sem a többit! Tisza Kálmán ministerelnök: Tudom. ügy látszik a t. képviselő ur most még — később, remélem, ki fog belőle gyógyulni abban a hitben van, hogy a ki egyszer e székbe beleül, az semmi egyébre nem gondol, csak hogy itt maradjon. (Derültség jobbfelHl.)~Q.ht t. képviselőház, (Halljuk !) nincs és nem is lehet kétség az iránt, hogy a parlament feloszlatásának joga megvan egyfelől, nem a kormánynál ugyan, de a koronánál, melynek a kormány tehet ez iránt javaslatot; mégis néha kivételesen akadhat oly ministerelnök is, ki inkább elhagyja helyét — higyjék meg, most van ilyen, mindig lesz e, nem tudom — semhogy igen nagy ok nélkül — a nélkül, hogy teljesen bizonyosan láthatná a nemzet közvéleményét, mely mellette van — az országot egy időközi választásnak kitegye. De — mondom — előállhat azon eset bármely ministerelnök mellett — nem mondom, ha élek, hogy az én életemben vagy az én ministeiségem alatt nem — hogy a parlament lejárta előtt feloszlattatik. De hisz a parlamentet ép ugy fel lehet oszlatni a három, mint az öt éven belül, tehát ez irányban is az argumentatio az öt és három év szembeállításával semmi eredményre nem vezethet, (ügy van! jobbfelöl.) Még csak egyet jegyzek meg t. ház és ez az, hogy a t képviselő ur igen ékesen beszél arról, hogy nem szabad a hibákat, a bajokat elsimítani, azokat fel kell őszintén tárni és orvosolni. Tökéletesen igaza van. De a mint nem szabad e hibákat elpalástolni, elrejteni akarni, a mint nem szabad a nemzeti erőt és jó tulajdonságokat túlzottan előtüntetni, ép ugy nem szabad a bajokat a valóságnál nagyobbaknak, a nemzeti jó tulajdonságokat a valóságnál alacsonyabb fokon tüntetni elő. És megjegyzem, még a t. képviselő urnak azt is, hogy a t. előadó urnak igaza volt abban, a mit az itt felhozott ellenzéki választási sérelmekről mondott; mert a t. túloldaliak — nem veszem rossz néven — felemlegették néha alaposa;, mert vannak visszaélések, de igen sokszor túl| hajtva azt, a mit a választásoknál mint sérelmest