Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-150

150. országos ülés deczember 12. 1885. 237 és egy törpének szolgálatába szegődik, a világ szivét hódíthatná meg és bámul egy színészt! Az a tömeg, mely a fórumra rohan, ott tombol, avagy tapsol, a szerint, a mint a hatalomra került Sejanus parancsolja, mely nem a dicsőség temploma felé tör, hanem donativumot kér. Az a tömeg, az az igazi csőcselék! (Zajos helyeslés a szélső hal oldalon.) Ez az, a mely megrontja az állami életet, mert megrontotta az intézményeket, az erkölcsöket. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Komoly okot az öt évi mandátum mellett nem tudtak a túloldalról felhozni, hanem azt az egy okot látom felhozhatónak, hogy ezután öt évig tartson a parlamenti ülésszak, hogy ez már fél jubileumi időszakot tegyen ki. (Derültség.) A ki két parlamentre lesz megválasztva, az egész jubileumi korszakot ér meg. (Derültség). Jubileumokat különböző időkben tartottak. Az ó-kor jubileumai arról maradtak fenn az emlékezetben, hogy a rabszolgák szabadokká váltak és a rabok börtönei megnyíltak. Vájjon ezen jubileum mikor szolgálhatott annak ünnepélyül, hogy e nemzetről a bilincsek lehullottak volna, hogy a szolgák szolgaságukat levetkőzték volna? Inkább azt látom, hogy az a szolgaság, mely eddig titkon, szégyenkedve lappangott, feam kezdi hordani fejét és elszaporodik. (Zajos helyeslés.) Van egy másik jubileum is, a melyet a keresztény világban ülnek meg. Ez azt teszi, hogy a ki meghatározott napon térdet, fejet hajtva és leborulva megjelenik imádkozni, annak bűnei meg lesznek bocsátva.Ilyen j ubileumhoz láttam hasonlót, a hol az elnyomatást, az erőszakot, a minden hatalomnak önmagához való ragadását megbocsátják a hatalmasnak és a hol másfelől a hatalmas megbocsátja az eléje leborultaknakaz általuk elkövetett bűnöket, sőt ügyetlenségeiket is. (Derültség a szélső baloldalon.) De az ily jubileumok soha sem alkottak korszakot, nem alkottak korszakot, mert a nemzet, mely ily jubileumokat látott, igyekezett azoknak emlékét is, mint nehéz álmot, hamar elfelejteni, csak azért is, mert már emlékezete is corrumpaló volt. Igaza van Tacitusnak: „nec corumpere et corrumpi seculum volatur", mertén nem akarom, hogy a megrontó és megromlottak életszaka három évről öt évre terjesztessék ki: nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és hosszas éljenzés a szélső baloldalon.) Horvát Boldizsár: T. képviselőház! (Halljuk!) Elégnek tartottam volna egyszerű szavazatommal járulni a kérdés eldöntéséhez, ha a vita folyamán a szabadelvűség szempontjából nem intéznek vala támadást a törvényjavaslat ellen. De mivel én is azok közé tartozom, a kik a törvényjavaslatot elfogadják, másrészről azonban nem örömest tenném ki magamat a vádnak, hogy ez által hűtlenséget követtem el a szabadelvűség ellen, kérnem kell a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy szavazatomat lehető röviden indokolhassam. (Halljuk! Bálijuk!) El kell ismernem, hogy a mennyiben a szabadelvűség a népjogok kiterjesztésére, nem pedig azok korlátozására irányozza törekvéseit s a mennyiben az öt éves mandátum három éves cyclashoz képest minden esetre a választási jog némi megszorításával jár, el kell ismernem, mondom, hogy a napirenden lévő törvényjavaslat ellentétben látszik lenni a szabadelvtíséggel. Ez ellentét azonban szerény felfogásom szerint, csak színleges. (Halljuk!) A választási jog nem maga a czél, hanem csak annak eszköze; nem maga a szabadság, hanem annak csak egyik biztosítéka. (Helyeslés a jobboldalon.) Mint ilyen tehát kell, hogy az alkalmazásban az opportunítás törvényeit kövesse; mert minden eszköz értéke attól függ, a mint általa a czél többé vagy kevésbé megközelíthető. A szabadelvűségnek, ha uralmat követel magának a gyakorlati élet terén és ha nem akarja azt, hogy az abstract doctrinák lomtárába kerüljön, nem szabad ezt szem elől téveszteni; sőt első sorban épen a szabadelvűségnek hivatása minden előítélettel, minden balvéleménynyel, a mely e kérdés körül felmerülhetne, bátran és nyíltan szembe szállani. (Helyeslés és tetszés jóbhfelől.) Hiszen ha a szabadelvűség azt követelné telünk, hogy mereven elutasítsuk magunktól még az eszközökre nézve is a czélszertíség követelményeit, akkor vissza kellene állítanunk az utasítások s a visszahivás jogát, mint a mely elméletben a megbízási jog természetes corollariuma gyanánt tűnik fel, a melynek értéktelenségét és hatálytalanságát azonban az 1848 előtti kor tapasztalatai eléggé felderítették. Sőt az abstract theoriák egyoldalú világánál maga a képviseleti rendszer is a szabadság elleni merénylet alakjában jelennék meg előttünk sa választásban nem látnánk egyebet, mint megcsonkítását, mint dilutióját azon jognak, a melyet az állam polgárai egyenkint közvetlenül volnának hivatva gyakorolni s ekkor, hogy szabadelvtíségének eleget tegyünk, nem maradna egyéb hátra, mint visszatérni az ősgyülésekre. (Tetszés jobbfelŐl.) Bocsássa meg nekem a t. ház, e száraz elméleti fejtegetést, (Halljuk!) mely által csak azt akartam igazolni, hogy még elméletben sem jövünk ellentétbe a szabadelvűséggel, ha a czél eszközeinek és biztosítékainak megválasztásában és alkalmazásában ezek gyakorlati eredményének mérlegeléséből indulunk ki; sőt a szabadelvüségnek akkor teszünk jó szolgálatot, ha félretéve minden előítéletet, eszközeinket ugy választjuk meg és akként alkalmazzuk, hogy azok elveink diadalát lehetőleg biztosítsák, feltéve mindig, hogy ezen eszközök harmóniában állanak a közerkölcsiség törvényeivel. (Helyeslés a jobboldalon.) A szabadelvű-