Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-132

132. OTiságos ülés október I. 1885. 15 nagy elv, arra nem akarok bővebben kiterjeszkedni. De mégis szükséges megemlítenem azt, hogy bármily nehéz volt ezen elvnek hódolva az egyenlő teherviselést szabályozni, abban a legnagyobb kárt mégis az egyesek túlbuzgósága okozta. Számtalan helyről vannak értesüléseim, hogy a kataszteri biztosok nem a létező álla pótokat tekintették, hanem mintegy érdemül kívánták maguknál beszámíttatni azt,hogy egyes vidékek földadój'át minél magasabbra emelték. (Igás! Ugy van! a szélső haloldalon.) Azért, hogy ez igy van — elég szomorú, hogy igy van — nem szándékozom a t. pénzügyuvinister urat vádolni, mert tudtommal ő erre okot nem adott. De midőn azt készséggel elismerem, hogy a pénzügyminister nr nem adott panaszra okot, egyúttal ki keli jelentenem, hogy nem tudom, minek tulajílonitsara azt, hogy az illető biztosok az ország egyes vidékére nem voltak tekintettel*? Ha figyelembe veszem azt, hogy az ország egész területéből épen különösen a dunántúli vidékek vannak leginkább sújtva, nem tudom, ezen állításomnak igazságát máskép consfcatálni, miut magának az országos kataszteri bizottság eljárásával, mely tényleg leszállította az egyéni reclamafiók miatt a túlraagasra emelt tiszta jövedelmeket. Azonban előadásom főtárgya nem ez, hanem az, hogy a kataszteri munkálat egyáltalában helytelen, mert az 1865/75-iki gabonaárak voltak a tiszta jövedelem alapjául íölvéve, tehát azon időszak árai, mikor a gabona legdrágábban kelt. Hát meglehet, hogy ez tévedésből is történt, mert ebben a 10 évben csak három év volt, a mikor a gabona ára 8 — 9 frt volt; a többi években 15 —16 írtra is emelkedett. Az utóbbi években azonban nem volt erre példa ; sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy mind lejebb szállottak az árak. Vegyük csak a legutóbbi idők eseményeit. Mindenfelől azt hallottuk, hogy külbonyodalmak esetén a gabonaárak magasabbak lesznek. A ruméliai események folytán a gabona ára csakugyan emelkedett 10 krral, de csakhamar ismét leszállott ugyanannyival. Tehát még a legújabb külbonyodalmak sem használtak hazánk gabonatermelőinek semmit. Hogy Magyarország gazdaközönsége oly évekről fizessen adót, melyek tényleg nem léteznek, ezt se jogosnak, se méltányosnak nem ismerhetem el. Én e tekintetben nem tudok megnyugodni a t. minister urnak azon nyilatkozatában sem, melyet az országos katasteri bizottság legutóbbi ülésén mondott, mert — nem akarok épen erősebb kitételt használni — de bocsánatot kérek, holmi úgynevezett pótjövedelmi adóknak különböző módoni becsempészését az adóviszonyok közé, ugy hogy ezen pótadók a földadó ellen legyenek intézve, láttuk már s hogy ha a minister ur meg is ígérte, hogy a földadót emelni nem fogja, attól félek, hogy fog találni módot, hogy más ezímen a földmívelő közönség nyakába újabb terhet rójjon. És azon szava a t. minister urnak, a mit a kataszteri bizottság előtt mondott, hogy tudniillik nem fogja újabb adóemeléssel sújtani a gazdaközönséget, emlékeztet a hitelezőnek adósához intézett azon szavára, a kinek már utolsó ruháját levettette testéről: „Én a bőrödet nem akarom." (Mozgás.) Magyarország gazdaközönsége megkövetelheti, hogy ha jövedelmében megtámadtatik is, de tőkéjét ne támadják meg soha. (Helyeslésszélső balfelöl,) Ezen tőkemegtámadás már létezik, Magyarországon az adók már is oly terhesek, hogy az ország nem viselheti el, akkor nem elég, hogy a minister ur nem fogja az adót emelni, hanem megköveteljük, hogy ha nem is egészen, de tetemesen legyen terheinken enyhítve. Ezek voltak azon indokok, melyek arra vezettek, hogy interpellatiómat a t. minister úrhoz intézzem. A második tárgy az, hogy köztudomású dolog, hogy Magyarország szőlőmüvelését a phylloxerarovar annyira fenyegeti, hogy ezen nemzetgazdászatilag fontos termelési ága Magyarországon ugy szólván utolsó napjait éli. E tekintetben azt hiszem, hogy a kormánynak kötelessége volna, amennyire lehet, iparkodni, hogy ezen baj megszűnjék, vagy ha ez nem lehetséges, a mit készséggel elismerek, hogy jelenleg lehetetlen, legalább odahatni, hogy a menynyire lehet, ezen baj kevesbittessék és az ellene küzdők mintegy ösztönöztessenek arra, hogy mentül tovább küzdjenek ezen rovar ellen, hogy Magyarország egyik megbecsülhetlen földmívelési ága, a bortermelés meg ne semmisüljön. De ezt, ugy elérni, mint a minister ur akarja, nem lehet, mert hogy adóval rovassék meg az olyan teriilet, a mely phylloxera által el van lepve, az lehetetlen, mert azon földnek, a mely ezen rovar által el van lepve, már csak évei vannak, legfelebb 3 — 4 év és hogy ha az illető tulajdonos sikerrel akar harezot kezdeni ezen rovarral, akkor az oly tetemes költséget okoz, hogy nem áll arányban azon jövedelemmel, melyet a szőlő nyújt. Egyik helyen a szénkénegezés, másutt az amerikai szőlőiiltetés próbáltatik. Én megkívánnám, hogy azon kísérletekre, mintán igen sok pénzbe kerülnek, az adó leszállittassék, hogy a gazda annál nagyobb erővei küzdhessen ezen rovar ellen. Ez volt interpellatiómnak indoka, kérem, méltóztassék azt felolvasni ésat minister úrral közölni. (Helyeslés a baloldalon ) Elnök: Fel fog olvastatni az interpellatio. Törs Kálmán jegyző (olvossa): Interpellatio a t. pénzügyminister úrhoz! Tekintettel a gabonának permanensnek látszó alacsony árfolyamára, melynek következtében az