Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148. országos ülés deezember 10. 1885, §07 közül melyik lehet igaz, ezt határozza el a képviselő ur maga. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Még egyre kívánok reíleetálni, mielőtt berekeszteném beszédemet. Gróf Apponyi Albert képviselő ur hivatkozott arra, hogy a párt, a melyhez tartozik, sok esetben támogatta és elfogadta a kormány javaslatát. Nem akarom kétségbe vonni; de megtörtént az is, hogy viszont a többség elfogadta azon pártnak sokszor igen fontos módosításait és nem is azt akarom ebből levonni, hogy ez helytelen, mert hiszen a parlament sikeres működéséhez tartozik, hogy a pártok kölcsönösen capacitálhatók legyenek és hogy egymástól olykor egyet-mást elfogadjanak. Csakhogy akkor, ha, mint a képviselő ur mondja, ő pártja részéről visszautasítja azt, hogy valamit csak azért nem fogadna el, mert a kormánytól jön, ne méltóztassanak azon váddal sem élni, a mivel gyakran élnek, hogy „ime ez mi tőlünk jön, ezt már csak azért sem fogadja el a kormány." Épen azok a példák, melyeketat. képviselő ur felhozott, ez irányban is bizonyító erővel bírnak. És csak azt kell hozzátennem, hogy igaz, a conclusum az ő részükről mindig az volt, hogy a kormány látva,hogy kisebbségben marad, elfogadta csak azért, hogy helyén maradjon, a mely eljárással, hogy kedvet csináljanak ugy a kormánynak, mint a többségnek, az* bajos lenne valakivel elhitetni; pedig a naplók tanúskodnak arról. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur szíves volt beszélni a zemplénmegyei pontokról és beszélt én rólam is. Engedje meg a t. képviselő ur, én a zemplénmegyei pontokat nem hoztam elő, tehát tán nem volt okvetlen szükséges, hogy ő itt engemet előhozzon. És ha mindenért, a mi az ellenzéken mondatik, a képviselő urat tennék felelőssé, nagyon sok dolga lenne. De én azért nem utasítom el azt, a mit Visi t. képviselő ur mondott. Csak két dolgot kívánok megjegyezni; az egyik az, hogy azt a híres szeget, a melyet annyit emlegetnek, én soha sem mondtam, soha. Az egy ellenzéki phrasissá vált velem szemben, mintha én mondtam volna és utoljára maguk is elhitték, hogy mondtam. (Derültség.) Ez az egyik. A másik az — nem akarom a lépések fontosságát összehasonlítani, de azt hiszem, a körülmények fontossága sem hasonlítható össze — de a ki 1874—75-ben tudta, ismerte a helyzetet, a ki még méltónak tartja, arra visszagondolni: az nem fog abból, a mit akkor tettem, ellenem vádat emelni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem szeretek — de J mások is teszik — a történelemre hivatkozni; j mert meg vagyok róla győződve, hogy a történelem egyikünkről sem fog nagyon sokat beszélni; de arról az egyről jót állok s nyugodt lélekkel merem mondani, hogy ha semmit sem fog is javamra feljegyezni, fel fogja jegyezni ép azt, hogy visszautasítottam magamtól mindent egész addig a perczig, a melyben, akkor legalább, a magyar hazafiak kilencztized részének meggyőződése volt, hogy ez kötelességem és akkor az_ áldozat meghozatalától vissza nem vonultam. (Élénk helyeslés a jobboldalon) T. ház! Nem vehetik rossz néven, hogy egy pár perczig magammal foglalkoztam. Nem szívesen teszem soha; azt a bizonyítványt kiállíthatják nekem, hogy nem teszem századrésznyire sem, mint a hogy mások az én csekély személyemmel teszik. (Derültség.) Én azt tartom, — de azért szabadságot adok mindenkinek az ellenkezőre — hogy nem a szeniélylyel, hanem a dologgal kellene foglalkozni. Thaly Kálmán: Az állással is! Tisza Kálmán ministerelnök: Az állással annyiban, ha valaki azon állásra minden áron vágyik; (Derültség a j< bboldalon) mert a dolog után csak másodsorban következik az állás, (Helyeslés a jobboldalon.) A dologból kell megítélni, hoffy ember azon állásra méltó-e. (Ugy van! a jobboldalon ) Hanem t. ház, mivel épen mondottam, nem szeretek, de nem is fogok tovább saját személyemmel foglalkozni, valamint ma is csak azért tettem, mert gróf Apponyi Albert képviselő ur is foglalkozott velem, a ki, elismerem, rendszerint tenni nem szokta s most sem tette helytelen modorban. Befejezésére érve beszédemnek, ismétlem t. ház, hogy én a magam részéről oly indítványt, mely ezen törvényjavaslat sorsát más elintézendőkhöz kötné, el nem fogadok s ezen törvényjavaslatot elfogadás végett azon meggyőződésben ajánlom, hogy az igy magában is az országban érzett szükségnek felel meg és csak is jót és semmi esetben rosszat nem eredményezhet. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig a többieket illeti, ismétlem, hogy azokra, mik iránt Beöthy Ákos képviselő úrral szemben nyilatkoztam, ma is hajlandó vagyok és adott szavamat be fogom váltani. Ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Éljenzésa jobboldalon.) Elnök: Az idő előre haladván, a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztatik. Ezzel a ülést bezárom. (Ae ülés végződik 1 óra 40 percekor.)