Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148, országos ülés fleczmber 10. 1885. 205 Különben még egy indítvánny is fekszik előttünk, — mindenek előtt arra nézve tartom kötelességemnek nyilatkozni — azon határozati javaslat, melyet Irányi Dániel igen t. képviselő ur adott be s melyhez már egy módosítást is hallottunk. Én, t. képviselőház, mint az eddigiekből is talán látni méltóztatnak, semmi oly határozati javaslatot, mely ezen törvénynyel ellentétben lenne, vagy melynek sorsa összeköttetnék, el nem fogadok, de mindemellett még ezen kívül kénytelen vagyok megjegyezni egy pár dolgot. Az egyik az, hogy a mi a curiai bíráskodást illeti, a törvényjavaslatnak két alkalommal történt beterjesztésével a kormány szavainak és a törvény rendelkezésének eleget tett és ezentúlra nézve én semmiféle obiigóba részemről menni nem kívánok. A másik, a mi í. képviselő ur határozati javaslatának egy főpontja és a miben ő a választási visszaélések orvoslását főleg keresi: a titkos szavazás. Erre nézve miként 1874-ben, a választási törvény tárgyalásakor igen részletesen, talán többszörösen is nyilatkoztam, most is az a meggyőződésem, hogy egy felől az sem a megvesztegetésnek, sem semmiféle választási vis zaélésnek akadályát nem képezi — ezt lehet Amerika és minden más állam példájával bizonyítani — sem pedig speciálisan minálunk azt soha semmi viszonyok közt el nem fogadnám, mert a magyar állam szempontjából egyik legveszélyesebb intézmény volna. (Élénk helyes es a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A törvényjavaslat ellenében felhozatott ugy Irányi Dániel, mint ma Helfy Ignácz t. képviselő ur által, hogy nincs semmi ok azon százados traditióval szakítani, mely szerint Magyarországon mindig 3 esztendő volt az országgyűlési cyclus. Bocsássanak meg a t. képviselő urak, de azon már csakugyan szabad csodálkoznom, hogy ezen szempontból a 48 előtti időre hivatkoznak. Hát a 48 előtti időkben, ha a törvény szigorúan megtartatott, minden 3 esztendőben kellett választásnak lenni? Keni, hanem ha az országgyűlés berekesztetett, 3 év múlva kellett az országgyűlésnek újra összejönni. így például 1832-ben volt a választás és tartván az országgyűlés 1836-ig, a törvény szigorú megtartásával a legközelebbi választás 1839-ben volt, tehát 7 évnek közbenjöttével. Százados traditiókról beszélni tehát itt nem lehet. S ha még arra is hivatkoznak, bocsássanak meg, ez legnagyobb bizonyítéka annak, hogy a kérdésben felhozható érveknek és argumentumoknak nagy szűkében találják magukat. (Ugy van! a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Helfy t. képviselő ur két indokot hozott fel, kifejtve, hogy vannak országok melyekben a 3 évnél hosszabb határidő is lehet veszélynélküli, de mindamellett nálunk ezt nem fogadhatná el, i meri; — mint ő monda -- ott két fődolog van, a mi nálunk nincs meg. Az egyik—• mint ő monda — ;i kormányoknak azon általános érzéke, hogy ha valan.ely fontos tárgy kerül tárgyalás alá, nem várva be a hosszabb idő lejárását, hivatkoznak a népre s feloszlatják a parlamentet. Megengedem, t. képviselőház, hogy ily szempontból is történik olykor a parlament feloszlatása, de rendesen csak akkor történik, ha vagy egyáltalában nincs a parlament kebelében egyetlen nézet sem, mely azon tárgyra vonatkozólag positív többséggel nyilatkozni tudna, vagy történik igen sokszor épen akkor, midőn a kormányok a parlamentben kisebbségben maradva, azt eloszlatják és a nép választására appellálnak. Azt mondani, hogy mindig és minden esetben a parlamenti érzék következése, hogy feloszlattatik, ennek hiánya pedig, a kormányok hatalomhoz való ragaszkodásának kérdése, engedelmet kérek, nem lehet. Mert szükség nélkül feloszlatni a parlamentet soha sem helyes; feloszlatása pedig igen sokszor épen azért történik, mert egy állásában megingott kormány — igaz, ha helyesen jár el, azon hitben, hogy a nemzetben azonban többsége van — appellál a nemzetre, mielőtt helyét a leszavaztatás következtében elhagyná. Ha tehát feloszlatás még nem volt, ennek oka egyfelől, hogy a kormány nem szavaztatott le, másik oka pedig épen az, hogy ezen kérdésnél semmi indoka nem lenne; mert ez csakugyan oly kérdés, mely országszerte, évek óta, választások előtt és alatt nyiltan megbeszélve volt; tehát azt mondani nem lehet, hogy még most kell a közvéleményt erre nézve megkérdezni. De Apponyi Albert t. képviselő ur maga is elismerte, hogy csakugyan országszerte meg van az óhajtás ezen változtatás iránt; csak hogy a képviselő ur azt niondta: igen, de meg van a visszaélésektől való undor miatt. Bocsásson meg t. képviselő ur, minden tisztességes ember undorodik minden visszaéléstől; de oly általános visszaélésekről, melyek miatt országos undor támadt volna, tudomásom nincs. (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig voltak !) Sőt tovább megyek, t. ház. Hiszen ha a megvesztegetések ellen oly általános undor volna, akkor nem kell a megvesztegetések ellen törvényt hozni; mert minden törvénynél erősebb és egyedül igazi eszköz az, hogy maga a nemzet zöme megvetvén, elítéli azokat. (Helyeslés és tetszés jobb\ felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) De t. ház, megmondtam indokolásomban — j melyben csak mellesleg és az utolsó sorban az \ „is" szó használatával hivatkoztam a főrendiház új szervezésére — hogy mi által birattam én reá, hogy a törvényjavaslat beadásának kérdését újabban fontolóra vegyem.