Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-148

148. országos ülés deczember 10. 1885. 197 tizeddel ezelőtt közéletünknek egy kitűnősége, a ki őseitől öröklött nevéhez és vagyonához igen jelentékeny hírnevet szerzett és igen jelentékeny vagyont gyűjtött. Azonban abba a helyzetbe jutott, hogy egyenes örököse nem lévén, minden a mit szerzett, hirnév, vagyon egy oldalági örökösére, egyik öescsére volt szállandó, a kiről azonban az volt a hir és az volt az általános felfogás, hogy aligha fogja ugy folytatni, mint a hogy az örökhagyó kezdte, mert az az arany fiatalság körében élt és ott teljesítette azon dolgokat, a melyek rendesen nem szaporítják sem a hírnevet, séma tekintélyt. Figyelmeztették az öreget s azt mondották neki: vigyázz, mi lesz majd abból: a mit te alkottál,mit fog abból csinálni az az ember, ha ő lép a nyomodba ! Ne féljetek monda ő, lesz annak magához való esze; azért hogy most másutt éli a világát, azt abban a tudatban teszi, hogy tudja, van neki egy gondos, lelkiismeretes bátyja, a ki gondolkozik, tesz helyette is; és ha kell kikaparja helyette a tűzből a gesztenyét is. Elfogadom a törvényjavaslatot. {Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon. Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök; Az ülést folytatjuk. Kállay János képviselő urat illeti a szó. Kállay János : T. ház ! {Halljuk !) Ez oldalról a jelen törvényjavaslat számos érvekkel támadtatott meg; nem akarom azokat ismételni, miután szerintem a túloldalról meg nem czáfoltattak. Az előttem szólott t. kép visel ő ur sok szóhalmazzal élt, de keveset mondott. En tehát csak egyet kérdezek tőle: ugy választották-e őt meg választó-kerülete polgárai, hogy jogaikat feladja? Mert nem hiszem, hogy legyen egy tagja is e háznak, ki ezt a törvényjavaslatot a választó közönséggel szemben jogoson hibásnak ne tekintené. A t. házban, nem ugyan e teremben, hanem a folyosón már ezelőtt 4— 5 évvel szóba került az 5 éves mandátum és aláírásokat gyűjtöttek reá. (Halljuk!) Pártunknak két tagja aláirta az ívet és a párt megrótta érte. Már most kérdem, hogy azon képviselők, a kik kerületüknek bizalma folytán vannak megválasztva, megmondták-e annak a kerületnek azt, hogy ők az öt éves mandátumot meg fogják szavazni vagy nem? (FelkiálMások a jobb oldalon: Megmondtuk !) Szerintem a képviselőnek két kötelességének kell lenni: s ezek a beszámolás és programm-adás. Mikor programmbeszédét tartotta, vájjon melyik képviselő mondotta ki önök közül azt, hogy az öt éves mandátumot meg fogja szavazni ? (Felkiáltások a jobboldalon: Megmondtuk!) A ki ezt kimondta, az önérzetesen, büszkén szavazhatja meg, én nem mondtam ki, nem is fogom megszavazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felhozzák a'választásokra nézve, hogy eddig minden három évben volt izgatottság, mig e törvényjavaslat elfogadása esetén az izgatottság csak minden ötödik évben ismétlődik. Nem a mi pártunk izgatja fel a kedélyeket, hanem önök. Nem mi járunk az országban, nem mi számolunk be kifizetett számlával mandátum helyett, hanem az önök részéről történt ez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem a mi pártunk ellen hozták fel azon érvelési, hogy százezreket költenek egy választásra; mindez önöknél történt. Ha tehát a kormány azt akarja, hogy a vesztegetések, megszűnjenek, hozza be a titkos szavazást. Mi nem félünk a titkos szavazástól, hanem azon párt fél attól, mely nem bízik abban, hogy biztosítva van számára jövőre is a mandátum. Magam tudok sok esetet felhozni, midőn ha titkos szavazás lett volna, másra adták volna a választók szavazatukat. Hozza hát be a kormány az a törvényjavaslatot, hogy titkos legyen a szavazás, akkor, azt hiszem, talán a mi pártunk részéről is elfogadható lenne az öt éves mandátum. De ma. midőn a kormány kezében van a hatalom, a választásoknál, midőn mindent elkövetnek az ellenzékiek és kölönösen a 48-as és függetlenség, pártiak megbuktatására, akkor nem lehet elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Hivatkozom arra, a mit 1861-ben boldogult Deák Ferencz mondott: hogy a mely nemzet önként feladja a maga jogait, az el van veszve, mert az önként feladott jogok nehezen visszaszerezhetők; a mely nemzettől fegyver, hatalom által vétetnek el jogok, azou jogok idő és körülmények változtával hasonló eszközökkel visszaszerezhetők. Itt jog feladásról van szó! Én kerületem bizalmával visszaélni nem akarok, jogait feladni nem akarom, ennek következtében a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A napirenden levő törvényjavaslatnak érdemére nézve nem látom szükségesnek fejtegetésekbe bocsátkozni. Elismerem, hogy az országgyűlés időtartama meghosszabbításának kérdése oly kérdés, melynek megoldásáról pro és contra helyes és figyelemreméltó érveket lehet felhozni. En, mióta e kérdés fölött gondolkoztam, azon véleményben voltam, hogy azon érvek, melyek az országgyűlési időnek meghosszabbítása mellett szólnak, a mi különleges körülményeink közt erősebbek, mint azon érvek, melyek az időtartam meghosszabbítása ellen felhozhatók és azért én mindenkor — méltóztatnak emlékezni rá — többen és Visi Imre t. képviselő ur helyesen idézte, ugy választóim előtt, mint gondolom, ezen terem-