Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-148
192 148. országos ülés deczember 10. Í&85. De ha e theoria veszedelmes általába! 1 , annál veszélyesebb a politikában és a parlamentaris életben különösen. Hiszen ne feledjük el, hogy az egész parlamentarismus alapja a bizalom. Abizalom alapján ülünk mi itt, a bizalom alapján ül a t. kormány ott. Ha tehát mi most azt mondjuk azon népnek, ezen többségnek: Tudd meg, hogy elveimre csak addig számíthatsz, mig a viszonyok olyanok maradnak, a minők ma; de ha beáll a perez, melyben ezen viszonyok megváltoznak, elveimet, nézeteimet tökéletesen meg fogom változtatni. Hiszen akkor elvesztjük létalapunkat. Kötelességemnek tartottam ezeket elmondani, mert én, mint mondám, veszedelmet látok ebben, nemcsak a politikára, de az ország és különösen az utánunk következő generatióra nézve. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyet igenis aláírok, a mit a t, ministerelnök ur mondott: hogy tévedését beismerui nem szégyen senkire nézve, sőt a hazafira nézve kötelesség. És ép azért, miután meg vagyok győződve, hogy el fog jönni egy idő, midőn a t. ministerelnök ur, a ki most már gyakorolja magát ezen irányban, be fogja ismerni, hogy tévedés volt, midőn a 3 éves cyclust 5 évre terjesztette ki a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Visi Imre: T ház ! Mielőtt beszédem voltaképi tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy rendes parlamenti szokás szerint, egy pár megjegyzést koczkáztassak az előttem szólt, általam mélyen t. képviselő ur beszédjére. (Halljuk!) A legutolsónál kezdem, a mivel a t. képviselő ur azon megjegyzéseket és kijelentéseket igye kezett megezáfolni, melyeket a ministerelnök ur a hét elején tartott beszédében arra nézve mondott, hogy a következetesség, az elvek merev fentartása a körülmények változásaival szemben nem mindig felel meg a parlamentarismus, a hazafiság és a czélszertíség követelményeinek. A t. képviselő ur ezen mondást ellentétbe hozza azon bizalommal, melynek alapján állanak mindazok, kik a parlamentarismus terén működnek, kik a néptől merítjük erőnket, legalább kell, hogy onnan merítsük azt. De ha a t. képviselő ur ezen két állítás közt ellentétet lát, egyúttal lenézést tanúsít a nép belátása iráni. Azt hiszi ugyanis, ha a körülmények változnak, ha az államférfiúi akarat és a körülmények intézésének módja itt változik és a képviselők máskép tartják intézendőknek a dolgokat, mint azt az előző körülmények közt a népnek Ígérték, akkor a népben nincs az a józan ész, nincs az a belátás és akarat, melylyel szintúgy képes mérlegelni a körülmények változását, mint megvan az államférfiakban, a képviselőkben és mindazokban, a kik az ország sorsának intézésére hivatvák. Én azt tartom, hogy azon álláspont, melyet a ministerelnök ur e tekintetben jelzett, hogy a körülményekkel együtt kell változtatni az eljárás eszközeit és módjait, az nem a mi kiváltságunk, az kötelessége mindenkinek, a ki akár mint választó, akár mint nem választó is gondolkodik hazája sorsa fölött. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es ebben a bizalomnak nem lerontása foglaltatik, hanem a bizalomnak magasabb mértéke, mert többet teszünk fel a népről, mint a t. képviselő ur, ki azt annyira lenézi; nem teszszük fel, hogy mi máskép, emelkedettebben, vagy több belátással gondolkozunk, mint maga nép. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik megjegyzésem arra vonatkozik, a mit ezen párt ócsárlására abból a szempontból mondott a képviselő ur, hogy ő elfogadná az öt éves mandátumot, hogy ha nem olyan parlamenti viszonyok lennének nálunk, a milyenek vannak, a hol megéljenezik Tisza Kálmánt ép ugy, mint a hogy megéljenezték gróf Andrássy Gyulát, gróf Lónyay Menyhértet, Szlávy Józsefet. Tisza Kálmán ministerelnök ur ép ugy vezére ennek a pártnak, mint a hogy vezére volt annak idején gróf Andrássy Gyula a saját pártjának. Abban, hogy ez a párt ma a saját vezérét éljenzi, azt tapsolja, én semmi következetlenséget nem látok. Hanem mit szól a t. képviselő ur ahhoz, hogy ha következetlenségnek tartja, hogy egy párt épen ugy tapsolja saját vezérét, mint egy előző párt a saját vezérét: mit szól a t. képviselő ur ahhoz, ha én bebizonyítom, hogy ők, a kik hosszú időn mengtapsolták Tisza Kálmánt, most ugyanúgy megtapsolja ott gróf Apponyi Albertet? (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Tetszés a jobboldalon.) Pedig t. képviselőház, bátor leszek ezt bebizonyítani (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) s egyúttal bebizonyítni azt is, hogy milyen körülmények között és milyen alkalomból tapsolták meg. A t. képviselő ur azt mondta, egy jó élezet koczkáztatván, t. barátom Darányi Ignácz beszédével szemben, hogy ez nem par excellence társadalmi törvényjavaslat, hanem törvényjavaslatpour son Excellence. Ezzel szemben t. képviselő ur vagyok bátor emlékeztetni ezen kérdés parlamenti előzményeire s vagyok bátor emlékeztetni arra, hogy ez a kérdés ma nem először foglalkoztatja ezt a házat. Szó volt ebben a házban már erről törvényjavaslat alakjában is, azonban csak a bizottságokban és az előkészítő tárgyalásokban ; de volt szó ezen törvényjavaslatról egy igen jelentékeny vita alkalmával, a melyre már szintén czélzott t. barátom Darányi Ignácz, ha jól emlékezem, 1875. május hó első napjaiban. Akkor ezen kormánynyal szemben felvettetvén az öt éves mandátum behozatalának kérdése — utalok a ház naplóira — abban egyenesen ugy fejtetett ki azon
