Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-148
190 Í4K országos tlós deézember 10. 1885. De a másik kérdés az, hogy milyen irányban 1 erősbödött — a mit én nem látok — a főrendiház, talán a reactió irányában és ezért kell vele szemben erősbíteni a képviselőházat, nehogy az ország a reactió karjaiba dőljön? Ha igy volna, ez iránynyal szemben BZ orvosszere nem az, hogy hosszabítsuk meg az országgyűlés tartamát, hanem a természetes orvosszer az, hogy a t. többség ne csak hangoztassa a szabadelvűséget, hanem valóban kövessen igazi, radicalis szabadelvüséget. Ezzel fogung gátat vetni a netalán felőlről jövő reactiónak s ezzel fogjuk azt ellensúlyozni. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De én nem hiszem, hogy a ministereinök ur ezt értette volna alatta. Avagy talán a hazafias szellem, a hazafiúi szeretet irányában erősbödött a főrendiház? Ha igy van: ez talán csak nem veszélyes! Ennek inkább örüljünk és igyekezzünk a magunk részéről versenyezni vele és ha lehet fölülmúlni őt a hazaszeretetben. Azt mondják azonban, hogy a veszély nem ebben van, mert sem reactióról, sem haladásról nincs szó, hanem szó van arról, hogy az új változás folytán megtörténhetik, hogy a főrendiház RÚlyban fog nyerni, pedig a ministerelnök ur sem akarja, hogy a törvényhozás súlypontja a főrendiházban legyen. De hiszen akkor a ministerelnök ur ellenmondásba jön önmagával, mert midőn a főrendiházról szóló törvényjavaslat e házban két izben tárgyaltatott, ismételve és ismételve tiltakozott azon felfogás ellen, mintha ezen újításnak az lehetne következménye, hogy a politikai súlypont a főrendiházba tétessék át. De feltéve mindezt, feltéve, hogy a főrendiház csakugyan erősbödött, hogy súlyt nyert, kérdem továbbá, milyen módon lesz ezáltal a súly kiegyenlítve, hogy három helyett öt évig lesznek itt a kép viselők? ennem érteni, hogy az évek hosszú számában, hogyan rejlhetik akár erő, akár tekintély. Ha valóban akarnak tekintélyt a háznak adni, ha valóban szándékuk fokozni a képviselőház erejét és tekintélyét, akkor igyekezzenek oda, hogy a képviselőház szavának legyen súlya a politikai mérlegben. Majd ha országvilág tudni fogja, hogy a mit a magyar képviselőház akar, kimond, azon akarat a kormány által végrehajtatik és tovább is érvényre emelkedik, akkor fog a képviselőház erőben nyerni. (J3etyeslés a szélső baloldalon.) Ha tekintélyt akarnak szerezni a képviselőháznak, adják vissza neki természetes hatáskörét, ne tűrjék tovább azt az absurdumot, hogy mig mi itt foglalkozunk aprólékos belügyi dolgokkal, addig egy kis bizottság dönt az ország legfontotosabb ügyeiben. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek azon dolgok, a melyek igazán emelnék'az országgyűlés és különösen a képviselőház tekintélyét és erejét, nem pedig az ötéves mandátum. Egy másik érv — és megvallom ez már egészen új — az, melyet az én t. képviselő- és névtársam Darányi Ignácz felhozott és melyért ő megvallom, privilégiumot érdemel. 0 azt találta fel, hogy a törvényjavaslat tulajdonképen nem is annyira politikai, nem alkotmányszervező törvényjavaslat, hanem par excellence társadalmi törvényjavaslat És miért társadalmi törvényjavaslat? Azért, mert ecsetelvén a mai középosztálynak sajnos sülyedését, kisütötte, hogy ezt a középosztályt csak ugy lehet megmenteni, ha az öt éves mandátumot behozzuk. Én valóban sajnálom, hogy t. képviselőtársunk nem tisztelt meg minket a gazdasági congressuson. Darányi Ignácz: Ott voltam! HelfyIgnácz: A gazdacongressuson afelett törtük fejünket, hogy miképen segítsünk a középosztályon. Sajnálom, hogy akkor nem jutott eszébe ezen bölcs tanácscsal szolgálnia. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát hiszen igaz, hogy sok, legnagyobb része a képviselőháznak a középosztályból származik, de hála isten, mégis csak nagyobb Magyarország középosztálya, mintsem ezen terembe beférjen. Ha használna is, ha elfogadhatnám is, a mint hogy nem fogadhatom el, hogy az országgyűlési cyclus meghosszabbítása használna azoknak, a kik máskülönben tönkre teszik magukat a választásoknál, hát igen kicsi részét mentenők meg a középosztályból származóknak, de nem magát a középosztályt; hát ne méltóztassék ilyet állítani. (Ugy van! a txélső baloldalon.) Sőt én tagadom, hogy csak néhányat is megmentenénk ez által. Azt mondja a képviselő ur: húsz év előtt, mikor valaki tönkrement és kérdezték az okát, azt hallottuk: pazarlás! manapság, ha kérdjük, hogy miért ment valaki tönkre, azt válaszolják reá: „aválasztás miatt!" No hát ha ez igy van, akkor, ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, még gyakrabban lesz alkalma ezt a választ hallani. Mert az kétséget nem szenved, azt a józan ész mondja, hogy olyan könnyelmű és bűnös ember, a ki azért, hogy 8 évig üljön a törvényhozás termében, képes vagyonának nagy részét feláldozni, még sokkal inkább képes lesz többet is áldozni, ha 5 évre választják meg. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem is hiszem; sokkal szellemesebbnek ismerem t. képviselőtársamat, mintsem elhinném, hogy ő maga nagyon komoly súlyt tulajdonított volna ezen érvnek és azért, ha t. képviselő barátom francziául azt mondja, hogy ez par excellence társadalmi törvényjavaslat, én szintén francziául azt mondom, hogy ez bizony csak egy törvényjavaslat pour son Excellence! (Élénk derültség. Éljenzés és taps a szélső baloldalon.)
