Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-147

178 W- •*"•*!•» ttlé« városi, egyes körökben. És ezen választási mozgalmak mind időt rablók, mert elvonják a népet, a választók zömét munkájától, tehát inproduetivek nemzetgazdászati szempontból. De ez még csak egyik árnyoldala a választásoknak ! A másik — és ez már nem ugyan azon irányba vág —- az, hogy a választó-kerületekben a hivatalnokok vagy tisztviselők rendesen visszaélve hatalmukkal, pressiót gyakorolnak a választókra, minek következése az, hogy a nép részint megfélemlíttetik, részint pedig rendes munkájától vissz atarta tik. Összehívják a főhelyre, korcsmákba s mindenféle más helyre. Mikor aztán az ilyen szolgabíró, járásbiró, a választásokon de facto részt vesz, korteskedésének az a következése, hogy ezt megint az ellenzéki jelölt ellensúlyozni iparkodik; de mikép ellensúlyozhatja a hivatalos pressiót mással, mint ha a népet felvilágosítja arról, hogy annak az illető járásbirónak vagy szolgabírónak absolute semmi köze nincs s azért mindenki meggyőződése szerint szavazzon. Ha a pressio még nagyobb lesz, akkor a következés az, hogy az illető ahhoz nyúl — magam is ahhoz nyúltam — hogy azon hivatalnoknak tekintélyét iparkodik letörni. Hogy ezen tekintélynek megsemmisítése helyes-e vagy helytelen, arról lehet vitatkozni, de azt hiszem, t. ház, hogy mindenik pártra nézve óhajtandó, hogy ez lehetőleg kevésszer történjék, mert ha igen sokszor történik, az nemcsak egy, hanem minden irányban kiterjed és a tekintélyek folytonos lerombolása nem fog jóra vezetni. Az öt éves mandátum ellen az is mondatik, hogy a népnek jogát csorbítja. Némi tekintetben igaznak látszik ez állítás, de ha tekintetbe veszszük azt, hogy a jogfosztást nem lehet időhöz mérni, mert a jogfosztás a három évnél ép ugy megtörténhetik, mint az öt évnél, azt hiszem, ez érv döntő nem lehet. Egy azonban igen fontos e dologban és ez az, hogy az öt éves cyclusra azt mondják, hogy az érintkezés a választott és a választók közt nem oly gyakori s valaki megválasztatja magát és az Öt év alatt nem ugy jár el, mint azt a választóknak igérte. Ugyanez áll, t. ház, a három évre is. Én azonban nem hiszem, hogy akár öt, akár három éves legyen a mandátum, tisztességes, becsületes lehessen a házban az, a ki, ha meggyőződését megváltoztatta, akkor le ne köszönjön és újra kérje ki a nép bizalmát, ha tudniillik nézetét helyesli. Az előbb említett választási küzdelmekkel járó következmény az, hogy a választási időszakban rokon rokonnal, jó barát jó baráttal, testvér testvérrel, jó szomszéd jó szomszéddal ellentétben áll és quasi bizonyos ellenségeskedések törnek ki, a melyek a közjóra nézve határozottan károsak. Az én nézetem szerint tehát iparkodnunk kell deezonbor 9. 18Sí. | hogy ezen gyakori súrlódások, a mennyire lehet kevesbíttessenek. Ezek voltak egyrészt indokaim arra nézve, hogy az öt éves mandátumot kérő ívet aláírjam s van még egy indokom, mely magának a képviselőháznak munkarendjét illeti, s ez a következő. A ki figyelemmel kiséri a képviselőház tanácskozásait,] látja, hogy az első évben, a választási izgalmak után rendesen még nem tud a t. képviselőház felemelkedni azon magaslatra, mely a törvényhozáshoz feltétlenül szükséges, tudniillik nem bir azon nyugodtság- és higgadtsággal, melylyel minden kérdés elbírálandó. Valódi munkaidő a három év közt csak egy van, tudniillik a második év; a harmadik, az megint legalább a képviselő urak egy részénél hazabeszéléssel, s azután a végrehajtó bizottságok üléseivel telik el és általában nem oly nyugodt kedélyhangulat közt folyik le, mint ha öt éyes volna az országgyűlés, mert akkor az 1. és 5. év közt 3 évi munkaidő volna. Ezekben elmondtam t. ház, miért tartanám helyesnek az öt éves mandátumot. De hogy a jelen körülmények közt miért nem fogadom el, azt is bátor leszek a t. képviselőháznak röviden előadni. (Halljuk!) Nem akarom azt mondani t. ház, hogy elfogadnám az öt éves mandátumot, ha Tisza Kálmán ministerelnökur helyett pártunk közül bárki is ülne azon a helyen és ilyen javaslatot terjesztene be. Nem politikai szempont ez, mely ezen lépésemnél vezet és nem is elfogultság a túloldal iránt; hanem — mint mondám — elvi álláspont. Az tudniillik, hogy nem ismerem el azt, hogy a mostani alapon megalkotott képviselőház, jogosítva volna magát az egész nemzet igaz érdekei mandatariusának vallani; mert jelenleg az. Nem pedig nemcsak azért, mert a választási törvényben igen sok lényeges hiba és hézag van, a melynek javítására nem elegendő a választások feletti szigorú ellenőrködés, mint ezt Irányi Dániel képviselőtársam oly sokszor sürgette; hanem nem mandatariusa az egész nemzet érdekeinek a képviselőház, mert Magyarország választó közönségének igen nagy része meg van fosztva választói jogától, a mi csak az által tehető jóvá, hogy Magyarországon is, mint Francziaországban, az általános szavazati jog hozassák be. Azon visszaélések azonban, melyek minden választásnál többé vagy kevésbé előfordulnak, az általános szavazati jog megadásával még nem szűnnének meg. Még más dolog is szükségeltetik ahhoz, hogy a nemzet közvéleménye egész tisztán nyilatkozhassak. És ez a titkoz szavazás. Miután pedig a jelen kormányban nem igen lesz meg a hajlam az általános és titkos szavazás behozatalára, azért nem fogadhatom el a tárgya-