Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. orszigo* ülés deczembei- 7. 1885. 157 szekérbe elől és hátul is lovakat fognak és akkor aztán annyira megy az ellensúlyozás, hogy a szekér mozdulni sem képes. Ma már a tisztultabb felfogás abból indul ki, hogy a törvényhozás különféle tényezői arra vannak utalva, hogy egymást elősegítsék, kiegészítsék, mert csakis egyértelmű akarat hozhat létre jó törvényt. De még ha ama felfogásból indul is ki, még akkor is azt mondanám, nem látjuk még miképen működik a főrendiház, nem tudjuk minő súlylyal, mennyi tartalommal bir és így ez az egész intézkedés kissé korai. Felhozatik azután, hogy ez az intézkedés a képviselőház actioképességét neveli. Gullner t. képviselőtársam már kiemelte azt, hogy e tekintetben lehetnek más czélszertí intézkedések is. Én a magam részéről határozottan merem állítani, hogyha működésünkben több eredményt nem lehetett elérnünk, ennek oka a mi czélszerűtlen munkabeosztásunkban van. Ott van például a képviselőház alakulása. Angliában •?•?, első ülésen a ház nemcsak megalakul, hanem gyakran a felirati vitával is elkészül. Mi e cyclusban összeültünk szeptember 27-én és a felirati vitához október 10 én kezdtünk hozzá. Azután ott van a mi egész bizottsági szervezetünk, melyet illetőleg még azt sem tudom, hogy voltaképen ez a bizottság mit jelent és hogy ez a t. kormány fogyatkozásainak felülvizsgáló hatósága-e, vagy pedig a ház bölcsességének extractusa? Ha ez a bizottsági rendszer jelentőséggel bir, akkor ez okvetlenül derogál magának a ház jogkörének. Ha nem végez is felesleges munkát, kétszer annyi időt vesz igénybe, mert akármily okosat végez is a bizottság, ez a. ház szavazása által megváltoztatható. Itt van például a pénzügyi bizottság. Nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy költségvetésünk kiadásainak legalább kilencz tized része olyan, a melyet minden körülmények közt teljesíteni kell és a melyet bátran lehetne consolidálni. Es mégis a budgetet évről-évre letárgyalja ugy a pénzügyi bizottság, mint a képviselőház, elvesztegetve két hónapot olyanra, a min változtatni nem lehet. Ha tehát több eredményt akarunk elérni, akkor inkább eljárásunkat és munkarendünket kell reformálni. (Helyeslés balfelöl.) Felhozatott az is, hogy ritkábbá kell tenni a választásokat, mert a választások szaporítják a demoralisatiót, vagy a mint az előadó ur mondta, a tivornyát. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, igazán nem tudom, hogy mi demoralisal jobban: agyakori, vágy a ritkább választás? Ha a contrario akarnék érvelni, akkor a gyakori választások mellett kellene lennem, mert nem szenved kétséget, hogy ha minden esztendőben volna választás, senki sem itatna, senki sem vesztegetne. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balfelől.) Különben is nagyon jól tudjuk, hogy Angliában épen a hét éves cyclus alatt történtek a legnagyobb visszaélések és vesztegetések, inig ez irányban a legszigorúbb törvényeket nem hozták. En,t. ház, azt hiszem, hogy mechanicus intézkedésekkel nem lehet segíteni, mig közéletünk színvonala, ha ugy tetszik, mindnyájunk tevékenysége által nem emelkedik. Én tehát nem vagyok a meghosszabbítás mellett, ha egész törvényalkotási eljárásunkat meg nem változtatjuk. Ha eljárásunkat nézzük, azt lehet mondani, hogy ez nem az alapos és gyökeres megoldás rendszerét képviseli, hanem inkább az apró javításokon és foltozgatásokon alapszik. Nem hiszem, hogy az utóbbi 20 év alatt alkotott fontosabb törvények közt csak egy legyen, a melyen változtatás ne történt volna. Ha tehát az ország bajain apránként segítünk, ha tehát esetről esetre akarunk segíteni: akkor annak csakugyan nincs értelme, hogy meghosszabbítsuk a választások közti időközt, mert a választás az, a mikor a törvényhozás illető exigentiai nyilatkoznak. És én igen kérem, azt se méltóztassanak feledni, hogy nem lehet kétség az iránt, hogy a közdolgok iránt bizonyos apathia van. Hiszen a törvényhatóságokban semmi élet nincsen; népgyűlésekről .jóformán nem is hallani. A választás tehát az egyedüli alkalom, mikor a közdolgok iránt nyilatkoznak és érdeklődnek. Hát már most a közszellem nyilatkozásának ez egyetlen csatornáját is be akarjuk dugni? De nem fogadom el a meghosszabbítást az ért sem, mert én a magyar politikai társadalom helyzetével nem látom ezt indokolva. A nélkül, hogy hosszasan kellene magyaráznom, azt hiszem, belátja mindenki, hogy csakugyan társadalmi válság közepén vagyunk, melyet, hogy igen röviden fejezzem ki magamat, ugy lehet jelezni, hogy az átmenet a középkori társadalomból a modernbe. Nálunk, részint e társadalmi válság decomponáló hatása következtében, részint azért, mert csak ugyan nem elég fejlődöttek még a viszonyok, nincsenek azok a nagy társadalmi megoszlások, melyek például Anglia társadalmát oly gazdaggá, oly változatossá teszik. Nálunk nincs az meg, hogy például az ingó vagy ingatlan vagyon, a tőke és munka egyforma erős osztályokban volna képviselve; nálunk az osztályok nem bírnak állandó törzszsel és szilárd keretekkel. Mert hiszen a mit Angliában politikai pártküzdelemnek neveznek, az semmi más, mint a társadalmi osztályok küzdelme, a liberális és conservativ társadalom küzdelme a főhatalomért. És azon körülmény, hogy az egész középosztály határozottan oly tényező, melylyel számolni kell, bizonyos rendszerességet is kölcsönöz ott a politikai dolgok folyásának. Minálunk mindez nincsen igy és midőn nálunk azt mondják, hogy a pártok helyezkedjenek elvi alapokra, elfeledik az emberek azt, hogy ennek első előfeltétele, hogy legyen