Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. országos Ülés decíombor 7. 188S. 14,9 Hiányosság, az önkormányzat alapján kifejteni a nemzet összes képességeit a haza jó voltára, T. képviselőház! Az alkotmány szelleme s elvei szerint minden alkotmányos államban kell, hogy a kormány legyen a többség és nem a többség a kormány kifolyása, a t. ellenzék állítása szerint minálunk nem a kormány, hanem a többség a kormány kifolyása. Feltéve, de meg nem engedve, hogy igy volna, ez esetben a t. ellenzék eljárása ellentétben áll jelzett nézetével, mert nem szenved kétségét, hogy az öt éves mandátum a képviselőt nem csak lefelé, de felfelé is függetlenebbé teszi, Kívántam volna t. ház, hogy a javaslat kiterjedne az incompatibiiitási törvény módosítására, a választó kerületek czélszerú'bb beosztására. De tekintve, hogy korunk nem a gyökeres reformok, hanem a részletes javítások kora, részemről a beterjesztett javaslatot elfogadom, (Helyeslés a jobboldalon.) Margittay Gyula: T. képviselőház! A szőnyegen lévő törvényjavaslat politikai és alkotmányossági tekintetekből nagyfontosságú lévén, elhatároztam, hogy ezen kérdéssel szemben elfoglalt álláspontomat röviden indokolandom ; indokolandom pedig annál is inkább, mert az ezen javaslat által megtámadott törvény az 1848-iki törvényekből, kivéve még a ministerelnök ur által már többször fenyegetett sajtótörvényt, mondhatnám az utolsó, mely daczára ezen kormány romboló kezének, mind ez ideig megmaradt. Kezembe vettem a törvényjavaslatot s megvallom, kíváncsi voltam megtudni, hogy egy ilyen nagyfontosságú, a választók jogait mélyen sértő s az alkotmányt, a népképviseleti rendszert alapjában megtámadó törvénymódosítást minő erős argumentumokkal lehet a kérdés fontosságához mérten megokolni. Ámde csudálkozással tapasztaltam, hogy a törvényjavaslat minden indokolást nélkülöz, mert azt hiszem, hogy azon 26 sorból álló indokolásnak csúfolt valamit, maga a. ministerelnök ur sem tartja s nem is tarthatja egy ilyen sarkalatos törvény lerombolását ezélzó javaslat megfelelő okának. Nem tudom, a t. ministerelnök ur miért 'tartotta czélszeríínek a törvényjavaslat mellől elhagyni az őszinte indokolást, pótolván azt semmitmondó phrasisokkal, valótlan állításokkal s egy könnyedén oda dobott iitalássa] Angolország példájára, hogy miért ne hozhatnók mi is be az öt éves mandátumot, holott az Angolországba hosszas tapasztalás alapján tényleg be van hozva. Talán azért emancipálta magát a bővebb s kimerítőbb indokolás kötelessége alól, mert igy gondolkozott: Eh minek fárasztanám magamat lehetetlen dolgokon, ott van az én mindent aggodalom nélkül megszavazó nagy többségem, az indokolás nélkül is törvénynyé fogja emelni javaslatomat, a mely rájuk nézve is előnyös lesz. Vagy a mi még legvalószínűbb, a ministerelnök ur arról győződött meg, mikép javaslatának természete olyan, hogy mentül jobban igyekszik azt indokolni, annál jobban feltűnővé lesznek azon rejtett érdekek, melyek a törvényjavaslat beterjesztésére rábírták s e szerint javaslatának csak árthat a közvélemény előtt minden további indokolással. Mivel azonban az még sem járja s eddig még gyakorlatban sem volt, hogy törvényjavaslat indokolás nélkül terjesztessék a ház elé, bátor leszek néhányat azon rejtett indokok közül, melyeket a t. ministerelnök ur jónak látott elhallgatni, de melyek mégis a javaslat beterjesztésének valódi okait képezik, kitalálni. Hát például először is gazdálkodási szempontból kívánatos a kormány és pártja előtt a törvény ilyetén módosítása. Mert bár van néhány kerület, ahol vasutak, állami iskolák, katonai laktanyák s több ilyen helyi érdekű állami költségen nyújtandó előnyök ígérgetésével sikerül a választókat felültetni s egy-egy kormánypárti képviselőt nagyobb pénzáldozat nélkül keresztül sanzsirozni: de mégis a kerületek legtöbbjében tömérdek pénzbe kerül a kormánynak három évről három évre a megbízható és engedelmes többséget kiszorítani, mennyivel kényelmesebb s gazdaságosabb lesz, ha a javaslat törvénynyé válván, csak öt évenként kell bebizonyítani a világ előtt, hogy íme a lelkesítő szabadelvű pálinka mégis csak képes föntartani ezt a mi nemzet boldogító kormány politikánkat. (Derültség balfelől.) Mintaministerelnökur az indokolásban mondja „Elhatározásomra, hogy ezt a törvényjavaslatot be nyújtsam, elöntő befolyással volt annak megfontolása is, hogy a képviselőház mellett ezentúl egy remélhetőleg tekintélyében megifjodott tettre képes főrendiházi fog állani." Na ezt már elhiszem, mert hát biz a főrendiházat nem sikerült a ministerelnök urnak egészen agyon reformálni, nem sikerült abból egy teljesen akarat nélküli, engedelmes s mindent vakon megszavazó, gépet alkotni. — Ott bizony most a függetlenebb elem van többségben, a mely a kormány előterjesztései fölött gondolkozni is fog s esetleg annak ellenzésénél akaratának kifejezést is merészkedik adni. Mi természetesebb tehát, hogy ezzel szemben „a törvényhozás másik factora is, tekintélyes akarata érvényesítése szempontjából kedvezőbb helyzetbe hozassék. S hogy lehet ezt könnyebben elérni, mintha a rövid három éves képviselői megbízást öt évre terjeszti ki, mert eltekintve attól, hogy egy öt évre biztosított kormánypárti honatya jóval bátrabban mer a közvéleménynyel s választói akaratával daczolni, mint egy aránylag rövid