Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-146

146. orsjságos ülés deczember 7, 1883. 143 más indokból. Az ón indokom az, hogy ha vala­hol oly kormány áll fenn, mint a jelenlegi, mely mindenütt elfojtja annak nyilvánítását, mit a köz­élet valósággal követel; mely — mondom — az utolsó harangozót is csupán csak akkor válasz­tatja meg, midőn az ő pártján látja: az olyan kormány gondoskodik a bíróságoknál is arról, hogy az ő emberei legyenek benne. (Mozgás a jobboldalon.) És midőn én a curiai bíráskodás ellen szavaztam, a bírói intézményt nem akartam ki­tenni azon kudarcznak, hogy esetleg pártszem­pontból igazságtalanul ítéljen és csorbítsa a bíró­ságok tekintélyét hosszú időre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Teljes objectivitással szó­lok, hogy én jelenleg nem látok egyetlen egy valóságos garantiát sem a büntető törvénykönyv­ben, sem a törvényhatóságok testületében — mint a t. előadó ur felemlítette —- mi a választások tisztaságát garantirozná. A t. előadó ur egész subjectivitással fordul ellenünk és azt mondja, hogy jó lesz arra is gon­dolni önöknek, hogy nem lesz alkalmuk oly gyak­ran faluzni, falusi politikát íízni. T. képviselőház! Én ez egyszer el akarok tekinteni attól, hogy mit jelent az a vád onnan az előadói helyről, csak azt jegyzem meg, hogy az onnan nem volt illő velünk szemben. Hanem azt mondom t. ház, hogy én igenis és tudom elvtár­saim közül azok, kik valósággal komolyan veszik a dolgot, igenis megyek faluzni, mert az szent kötelesség, hogy a népet felvilágosítsam. (Helyes­lés a szélső baloldalon) De a mit velünk szemközt önök cselekszenek, mi az ? Magyarország minister­elnöke megnyom egy gombot, mely oda szólítja elébe az ő tanácsosait és referenseit, hogy azok útján mozgásba tétessenek az önök falusi politiku­saik, a kik ott ülnek a nép nyakán és azt erőszak­kal és mindennel rá kényszerítik, hogy a kormány­pártra szavazzon. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én részemről ismételten ki akarom fejezni azt, hogy én ebben a törvény­javaslatban a leghatározottabban a nép-souverai­nitást látom megtámadva, látom megtámadva oly czélzattal, a mely ezélzat itt mindenütt érezhető, hogy nem a nemzet bizonyos részének, hanem a parlament bizonyos pártjának kényelem és nyu­galom szereztessék a nemzet legsarkalatosabb jogainak érintése útján. Én, t. képviselőház, hiszem azt, hogy az a csend, mely most önöknek ugy imponál, mely önöket arra birta, hogy e törvényjavaslatot be­nyújtsák, az a csend meg fog háboríttatni, ha nem is Magyarország belső ösztönéből, hanem európai események következtében. Előttem a t. ministerelnök ur czélzata egé­szen világos. A t. ministerelnök ur egyszer el­bízza magát és azt hiszi, hogy Ő Bismarck, (Élénk derültség a szüső baloldalon) megfeledkezik, hogy Bismarck hatalmát 40 millió ember vállán gya­korolja, kik még most is győzelemittasak és a nemzeti egyesülés eszméjétől át vannak hatva, holott a t. ministerelnök ur alatt, noha még nem látja, de oszló félben vannak bizonyos támaszok, melyekre ő erősen számított. El vagyok készülve arra t. ház, hogy ha én nem is érem meg. de ha a t. ministerelnök ur addig él, hogy e törvény­hozás egyszer tőle is fogja hallani azt, ha kényel­metlenné válnék a helyzet rá nézve, hogy az alkotmányos király egy üzenetével fog itt meg­jelenni, melynek semmi más jelentősége nincs, mint az, hogy: osztozom a néppel a souverainitás­ban, de én vagyok a legitim uralkodó és jogomat gyakorolva, ezennel azt mondom a képviselőház­nak, hogy hallgasson! (Mozgás a jobboldalon.) De t. ház, ép ugy, mint a jelenlegi többség oly jól találja magát a mostani helyzetben s itt csak azt a nyugodalmas síkot látja maga előtt, ép ugy meg vagyok győződve, hogy ez csak egy lethargicus álom, melyben a nemzet szunnyad és a mint önök haladnak, ez nem a nemzet erejének kifejtésére, hanem elerjesztésére való, hogy min­dent csupán csak egy pontban akarnak össze­gyűjteni, hatalmat, közművelődést és mindent, hogy a főváros valóságos világváros és azon kivtil kezdődik még ma is Közép-Ázsia, hogy ezzel önök nem fogják megerősíteni a magyar állam jövőjét, hanem maguk alatt vágják a fát, az szent meggyőződésem. És ezen meggyőződésből ki­indulva, tiltakozva az ellen, hogy a nemzet ezen sarkalatos joga egyáltalában érintessék, kijelen­tem, hogy a törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az előadó ur kívánja szavait helyre­igazítani. Dárdai Sándor előadó: T. ház! (Halljuk!) Szavaim elferdítése czímén kérek szót és előzőleg csak egy megjegyzést kívánok azon szemre­hányásra tenni, hogy előadásom subjectiv volt. Ez felfogás dolga; de ha subjectiv volt, azt tisztán csak az ellenzék részéről történt közbeszólások­nak lehet tulajdonítani. A mit azonban helyreiga­zítani vagyok kénytelen, az a t. képviselő ur azon imputálása, hogy az ellenzéknek mondtam volna azt, hogy el fognak járhatni faluzni és gyakorol­hatják nmgukat a falusi politikában. Bocsánatot kérek, nem az ellenzéknek mondtam ezt, hanem egész általánosságban (Ellenmondások a szélső balon) és pedig azzal kapcsolatban, hogy lehetséges, mi­szerint a keleti válság folyamában megbízatásunk oly időben járna le, midőn legszükségesebb lenne, hogy döntő szavunkat latba vethessük. Meglehet hogy ép akkor eljárhatnak a t. képviselők faluzn, és gyakorolhatják magukat a falusi politikában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom